Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-08 / 27. szám

kély tartozásunkat; gazdagságunk nem teszi feleslegessé az intézet életét, mert még eddig nem volt példa rá, nem is csuda hogy özvegy vagy árva nyugdijáról lemondott volna, bár mily csekély lett légyen is az; — T. Darabánt János pénztárnok ur, 14 év óta oly pontosan s hiven vezeti számadását, hogy a legnagyobb pénzzavar idejében is csak igen igen kevés kárt vallott e pénztár. — Valljuk meg tehát hogy egyedül mi magunk vagyunk okai gyámoldánk szomorú helyzetének, önmagunk s édes miéink jövője nem fekszik annyira szivünkön, mint kellene. — Adja az Isten, hogy a kiknek szólok, kétszer hallják meg egyszeri szózatom, s ha régi megszokott alapon nyugvó intézetünkön változást, javítást tenni nem akarnak, legalább a járt úton kivánt gyorsasággal s pontossággal haladjanak, hogy a késő nemzedék hálával emlékezzék meg az elhunyt, de jótékonyan élt atyákról. Nyíregyházáról írják a „Pester Lloyd" szerkesztőségének : jnnius 27-kén s a következő napokon tartatott itt meg a hegyaljai ev. senioratus autonom gyűlése, a hol általános örömmel fogadtatott azon tudósítás, miszerint a senioratus összes gyülekezetei, a magyarországi prot. egyház történeti jogait szemelőtt tartva, az autonomiához hük maradtak. Nt. Nayy Mihály senior ur a gyűlést imával megnyitván, hálát adott a seregek urának, hogy 0 cs. k. Apostoli Felségének szivét kegyelmesen a magyarországi protestánsokhoz hajtotta, ezután felolvastatott 0 Felségének junius 15-kén kelt legfelsőbb kézirata egy hírlapból, miután az, az evangelikus gyülekezetek és a senioratus fájdalmára az illető egyházi hatóság utján hivatalosan mind ez ideig nem közöltetett. A pesti prot. központi bizottmánynak engesztelő szózata itt sem tévesztette el hatását, mert a Jeszenszky munkája által elszakadtak egy küldöttsége jelent meg a gyűlés előtt, kérvén a senioratust, hogy őket bizonyos ideig elszakadt testvéreiket fogadja a senioratus újra karjai közé. Fájdalom ezen kérés oly feltételekhez köttetett, melyeknek teljesítése sem az autonom nyíregyházi gyülekezetnek hatalmában nem áll, sem pedig a nt. senioratuséban, mert ezáltal egy consistoriumnak törvényes Ítélete semmisittetett volna meg, a mi pedig az automia megsértése nélkül soha meg nem eshetik. Ennélfogva a senioratusi békebirónak közbenjárása sikertelen maradt, ámbár teljesen reménylhető, hogy azon csekély számú elszakadtak, bensöleg egyesülni fognak a régi egyházzal, a személyes ügyek eldöntését az egyházi hatóságra bízván. Ugyancsak a „Pester Llyod"-nak irják Losoncról: Tegnap tartatott itt meg a nógrádi ev. senioratus gyűlése. Ezen senioratus összes gyülekezetei a bányakerületi superintendentiához való csatlakozás mellett szavaztak, s küldöttek lőnek kinevezve julius 17-kén Pesten tartandó superintendentialis gyűlésre. Hat cs. k. pátens értelmében magát szervezett gyülekezet nem jelent meg ; három hasonló gyülekezet visszatért az autonom egyház kebelébe. Két szervezett egyházból küldöttek jelentek meg, kik — bár lelkészeik a pátens mellett vannak — azok ellen panaszt nyújtván be, oda nyilatkoztak, hogy ők a bányakerületi superintendentiához tartoznak, és a régi szerkezet mellett akarnak maradni* Természetesen a senioratusba fogadtattak be. Igy Nógrádban 42 egyház közt csak 6 van olyan mely magát szervezte. T ARC A. Gyászhír. Csornád, jul. 3. A temetőből jövünk, hova a pestmegyei ág. evang. esperestség Főesperestjének, nesztorának nt. Esztergály Mihály urnák porhüvelyét tettük le siri nyugalomra. Szónokoltak fölötte : nt. Székács József pesti- és Juhász Ferenc alberti lelkész urak. A megboldogult, a prot. egyháznak eme hitbuzgó szolgája, majdnem egész félszázadon át munkálódott hiven azúr szőlőjében az Isten dicsőségére, lévén 24 évig Péterinek, majd ismét 24 évig Csornádnak buzgón fáradozó lelkésze. Péteribeni hü sáfárkodásának egyik legszebb gyümölcse, s érdemeinek emlékszobra az ottani körülbelül díszes tornyos templom, mely faluhelyen messze földre ritkítja párját, s melyhez még akkori Földváry Miklósnak érdemneve csatolva van. — Második gyümölcse itteni szorgalmának lett volna az uj énekes könyv (Zpevnyk), mely mellett fő munka társa volt az akkori Ceglédi s később cinkotai boldog emlékezetű lelkész Jakabovics Pál, s mely nagy munka, bár számos jeles értelmiség igen kedvezöleg nyilatkozott róla, csak azért nem láthatott napvilágot, mert Szeberényi és Jozéfy superintendensek által pártfogolt kor-és névtársa épen az időben került ki a sajtó alul. Csomádoni munkálódása alatt legtöbb élet-és tett erőt fejtett ki e tisztes aggastyán élete alkon yán, a midőn a legutóbbi protestáns egyházunk fölött föltornyosult vészterhes időkben oly szilárd autonom-protestans jellemet tanúsított, mely díszére vált volna bármely fiatalabb hitbajnoknak is. És im! ez volt az ő utolsó szellemi harca, melyről maga is elmondhatta a nagy apostol szavaival: ,,a jó harcot megharcoltam, a hitet és jó lelkiisméretet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazságnak koronája. „És e korona, avagy az érdemkoszorú dicsőültünket méltán megilleti, s ö minden nemeskeblű hazafi és minden jó protestánsnak tisztelet tárgya leend, és áldott marad közöttünk szép emlékezete ! És te Isten! a gyászoló özvegyet, s gyászoló fiát, b lányát, és 3 papvejét, stb., áldd meg és vigasztald meg! Ti pedig az esperestség terén hitbuz gón és hazafi kebellel működő tiszttársak, — a 20 éves al-és 8 éves főesperest utódául — föesperesül azt válasszátok, a ki arra benső missioval bir, a ki e központoni esperestségnek méltó vezére legyen, s fényt és dicset sugároztasson az egyházra és magyar hazánkra! Kemény Samu, maglódi pap.