Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-29 / 26. szám

tendő értekezésnek a legközelebb történendő összejövetel elé irásbani benyújtására. 7. §. Az így előterjesztett tárgyak közül az értekezlet mindig maga választja ki a megvitantandót. 8. §. Nagyobb terjű, vagy bonyolultabb tárgyú, avagy elveket fejtegető tudományos müvek, mielőtt értekezlet elé terjesztetnének, három bírálónak adandók ki, a bírálatok mellett olvasandók fel. 9. §. Mindenki köteles Írásbeli munkálatát a kör könyvtára számára 1 példányban általadni. 10. §. Irodalmi becscsel biró müvek, egyházi folyóiratok vagy lapokban is közlendők; önálló hézagpótló müveknek külön közrebocsátások pedig az olvasótár jávára körileg eszközlendők. III. Rész. Az egyházi életre közvetlen hatási kör. 1. §. Célja: mint nevezete mutatja, az evangyéliomi egyházi életet, Krisztussal minél bensőbb, közvetlenebb, organikusabb egységre emelni; más szóval: az üdvözítőn mint fundamentomon épült hitet élővé, munkássá fejleszteni, mely szempontból : 2. §. Feladatukul tűzik ki a kör tagjai, hogy magán életökben úgy, mint társadalmi összeköttetéseikben s egyházi munkakörükben, az egyháziasságot nem tévesztik szem elöl soha; s családjuk körében úgy, mint azonkül a társadalom és egyházban, ezt fejleszteni, minden alkalmat, körülményt és eszközt felhasználnak s feladatuk megközelítéséről értekezleteiken gyakorta vitatkozásokat tartanak. 3. §. Teendőjükül vallják e célból a bibliának, s környezetök miveltségéhez mért egyházias irodalmi müveknek minél nagyobb mértékbeni terjesztését; az egyházi életen kivül levő hitrokonoknak az egyházbai beolvasztásukat; sokféle mostoha viszonyok miatt az egyház malasztjait nem élvezhető egyházkebelbelieknek felkarolásukat; az elhagyottak, ügyefogyottak, szűkölködők, csapások által sújtottak segélyezéseit; az ily célú intézetekkel testületileg, azaz körileg összeköttetésbe lépést, s általában mindazon eszközök, utak és módok felhasználását, melyek az egyház célját közvetlenül elősegítik. 4. §. Hogy az eredményekből a felhasznált eszközök, célszerüségök vagy céltalanságuk felismertetvén, haladás éressék el: minden köri értekezlet alkalmával 3-dik §-han felhozott módon előjövő viták, figyelemre méltó pontjaikban, jegyzőkönyvbe iktatandók s pünkösdi, külön ily célú gyűlésekre, az egész évi eredmény összeállítandó, s a kör elnöke jegyzője s két e célra körileg kinevezett tagja által javaslatok mellett előterjesztendők. Függelék: 1. §. A kör értekezleteinek jegyzőkönyvei a tagokkal körútilag közlendők, a központi könyvtárba 1 példányban mindig behelyezendők. 2. §. Egy szabályzati könyv készítendő, melybe e szabályok s minden ezután hozandók pontosan beirandók s az elnöknél tartandók. 3. §. E szabályzatok minden jelennem úgy, mint ujabb s későbbi tagok által aláirandók, s szintén a könyvtárba behelyezendők. ISKOLAÜGY. Egy protestáns gymnásium terve. (Vége). Ha az előterjesztett terv szellemében a tanítás meg van is indítva, s folyását a tanárok jó kedvvel végezett erélyes munkálkodásai élénkké teszik: mindenek feletti gondot kell még e mellett a gyermekek nevelésére is fordítani. A nevelésre nézve olyan ember elébe, ki észszerű tanítási elvek szerint szokott tanítani, szabályokat írni felesleges dolog, a másfajta tanítóra nézve pedig ugy is elvesztegetett munka. A ki oktatva ugy tud tanítani, hogy minden gyermek figyelmét még a komolyabb tantárgyak iránt is kellő felvontság s érdekeltségben képes tartani; ki minden percben élesen vizsgáló szemekkel látja minden egyes növendékét, látja azoknak arcából lelki állapotjokat, s képes a tévedező figyelmüeket minden elbandzsalodásból azonnal felébreszteni s érdekeltségre vezérelni ; az olyan tanítónak nem sok szüksége van az iskolateremben gyakorolandó fegyelmi szabályokra; az tud hatni mindenféle gyermekre. A tanítás közben szükséges nevelési szabályokat megírni tehát felesleges, annak a tanitó ügyes magaviselete és magatartásában kell lenni. A tanitó ezen magatartása és ügyes magaviseletétől függ munkája sikere. Ez a tanitó legnehezebb munkája. Ez az, mit legkevesebb tanitó tud. — Ennek nem tudásából származik az iskolai igen sok baj, vesződség és sikertelenség. Nem szeretném azonban, ha valaki a tanitó ezen magatartását a durvaság és kegyetlenkedés gyakorlásával kivánná elérni, épen olyan káros volna ez az eredményre nézve, mint az affectált philantropismus vagy épen a lágy engedékenység. Ezen két szélsőség közt járó közép út az épen, melyen e célt el lehet érni; mindenesetre párosulni kell a tanitó ezen magatartásában a vidámság és komolyságnak, a szelídség és mérsékelt szigorúságnak, a méltányosság és igazságszeretet, a szorgalom és pontosságnak, a tántoríthatlan következetességnek. A ki ezeknek gyákorolására képes, az biztos lehet, hogy növendékei között ezen erények számos gyakorlóira talál, az nem félhet sem a rendetlenség és kicsapongás, sem a kötelességek nem teljesítése, sem általában az erkölcstelenségtől. Arra kell pedig minden tanárnak, sőt az öszszes tanári karnak egyetemesen törekedni, hogy az iskolában a jó erkölcsök meggyökerezzenek, hogy aztán az iskolai közszellem ezen gyökérről kapja folytonosan éltető nedvét.