Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-22 / 25. szám

teljesen feljogosítottnak bitté volna magát a további zajongásra. És jaj lett volna a zavargó népnek; de jajabb nekünk, mint a kik által a botránkozások lettek. Ily lelki küzdelmeink között égre emelve kezeinket, kértük a mi jó Istenünket, szabadítson meg e kinos helyezettől bennünket, öntsön a legjobb fejedelem szivébe olyan atyai indulatot, melynél fogva ő tekintetbe véve a magyar prot. egyház aggodalmait, magas fejedelmi hatalmával úgy intézkedjék, hogy vallásos meggyőzödésünkön s hitelveinken ejtett minden sérelmek mielőbb megorvosoltassanak. Bizva az Isten őrködő atyai gondviselésébe, ki oly sokat hányatott egyházunkat mindig híven oltalmazta: engedtük történni a történteket. Alaptalan azon állítás is, hogy egyházmegyénk két pártra szakadt volna. Ám jöjjön az ezen pártok kibékítésére kinevezett egyházkerületi küldöttség, és keresse azt a másik pártot, de mi nem hiszszük, hogy valahol nyomába akadjon. Bennünk csak egy gyenge csónakon evező kisded protestáns hajóssereget fog találni, mely a habokkal küzdve elmerült ugyan egy kis időre; de erejét megfeszítve ismét kiemelkedik a hullámok közül; s bizva életrevalóságában, ezt kiáltja: „luctor sed emergo." Ám jöjjenek a tisztelt egyházkerületi küldött urak, mi tárt karokkal fogadjuk őket, mint az úrban kedves atyánkfiait; de egyszersmind arra is megkérjük, hogy mondják meg közös édesanyánknak, a helv. hitv. dunántúli egyházkerületnek, s annak hitben erös kormánytanácsának, hogy másszor ne a szerencsétlenség megtörténte után, hanem a vihar közeledésekor, vagy épen a veszély legégetőbb percében gondoskodjék rólunk, és mikor kiáltunk, mint a megrémült tanítványok : „Uram, tarts meg, mert elveszünk" akkor gondoskodjék rólunk — elszigetelt állásban levő őrségiekről; — akkor közeledjék hozzánk ingatlan és bátor léptekkel, mint az ldvezítő tanítványaihoz, és kiáltsa nekünk azt, a mit ő kiáltott : „mit féltek kicsinyhitűek ! ?" Végül, fáj lelkünknek még csak felemlíteni is, az egyházkerület Csepen tartott közgyűlésének azon kíméletlen ítéletét, miszerint köztiszteletben álló s érdemekben megőszült esperesünket, illetőleg az ö eljárását feltétlenül menthetetlennek nyilatkoztatta. Jó lélekkel teszünk vallást arról, hogy ő egyházközségeink rendezésének nem oka, hogy ő e tárgyban sem többet, sem kevesebbet nem tett, mint hogy a rendeleteket, melyeket fölülről kapott, hivatalosan köröztette. A többi az egyházak intézkedéséből származott. Azonban hiszszük, sőt tudjuk, hogy esperes urnák vannak egyébb fontos okai is, és nem fog elhallgatni azokkal, nem késik igazolni, menteni magát az egyházkerületi hatóságnál, ha ugyan ez neki — közlő úr cikke dacára — megengedtetik. Mit annyival is inkább óhajtunk és kérünk, mivel nem szeretnők hinni, hogy egy egyházkerületi kormány tanács, mely a hitben oly erös, a Jézusi szeretetben oly gyenge volna, mint a mily gyengédtelenséget ezen ítélet által nyilatkoztatott, a magokat rendezett 'örségi egyházak lelkészei. Szepesség. A Göllnicen mult hó 28-dikán tartott közönséges egyházi gyűlés jegyzőkönyvéből következő kivonatot közöl a Pester Lloyd: „Tudva lévő dolog, hogy az april 26-diki gyűlésen jelen volt községi tagok igen csekély, a legmagasabb pátens fontosságáról kevéssé felvilágosított s ezen gyermeteg megjegyzés által „hiszen ha rendezzük is magukat, azért a, régi állapotban maradunk" megnyugtatott többsége, az is csak, mondhatni, suttogva nyilatkozott az uj egyházrendezés mellett s egy lélek sem jogosíttatott íél rendezettsége nyilvánítására. Ha már most ez az úgynevezett rendezés mindjárt kezdetben a közönség kivánatának és a ministeri rendeletnek nem felelt meg; a keresztülvitelénél mutatkozó semmit nem tevésből mint nem létező tűnik ki. Nevezetesen a 140 uj képviselő, 24 presbyter, gondnokok, árvaatyák nem szabályszerüleg választattak, hanem egy kész lajstromból futva felolvastattak, a választattak közül egy sem kérdeztetett meg, hogy állását kész-e elvállalni, viselni, "gyik sem esküdütt fel s kellő jegyzőkönyv nem is vétetett föl. Mindezek után a számosan egybegyűlt gyűlés határozottan s szabadon kinyilatkoztatja, hogy Isten, a kedves hon s a protestáns egyház színe előtt a legmagasabb pátens szellemében nem volt rendezve s továbbra is ezen állapotban kiván maradni. Egy presbyternek ezen nyugodt s majd mindnyája szívéből szakasztott indítványát a jelenvoltak nemcsak nagy figyelemmel hallgatták, hanem egyhangúlag el is fogadták. Említett szónok többi indítványa is elfogadtatott, jelesül 1. hogy az aprili gyűlésen felolvasott képviselő testület ezen szép jogát, mint azelőtt volt, az egész gyülekezetre ruházza vissz a. 2. Hogy az ily módon alakult presbyterium a régibbnek engedje viszsza az azt illető helyet, szóval, hogy minden a régihez térjen vissza. 3. Jelen visszaállítás jegyzőkönyvileg a göllnici ev. gyülekezet neve alatt hirdetessék ki illető helyen. Az ág. hitv. pozsonyinegyei esperességnek junius 12 én Bazinban tartott gyűlésén a máj. 15-kei legf. kézirat fölolvastatván, ezen esperesség, mely mart. 27-kén pátensilegrendezkedett volt, szinte egyhangúlag a régi állapotba való visszatérést határozá el, minek következtében a pátensi consistorium lemondott. Határozattá lőn egyszersmind, hogy a Sztromszky F. Sámuel superintendens által f. é. jul. 12-én kitűzött s Pozsonyban tartandó kerületi gyűlésre követeket küldenek, s addig is gyűjtik a szavazatokat a megválasztandó kerületi fölügyelőre. A dunántuli helv. hitv. egyházkerület közgyűlése tartatott Kömlödön f. évi junius 12. és 13. napjain. Főtiszt. Nagy Mihály superintendens ur gyűlést nyitó beszédében elsorolta az okokat, miktől indíttatva hívta egybe a gyűlést, többek közt fölemlíté az édes örömet, mely a közügyért fáradatlan munkásságu szivét a sept. 1-ei cs. kir. pátensbői eredt bajok megszüntetését elrendelő legkegyelmesb cs. magas leirat következtében áthatotta, teljesebbé s magasztosabbá s