Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-27 / 4. szám

(B. M.) Nem tartóztathatom magamat, hogy az itt kifejtett lidvüs nézetekhez pHr észrevételt magam részéről is ne csatoljak: Kölcsönös bizalom, egyetértés és összetartás minden társas létnek kétségkívül oly szükséges föltételei, hogy azok nélkül közcélú üdvös életműködés nem is gondolható. Képzeljük csak, mivé lenne társas együttlétünk, ha a szivünkbe oltott szeretet törvénye helyett, mely ama társadalmi erényeknek kútfeje, a testiségünkben gyökerező aljasabb indulatok vennék át, hacsak egy ideig is a vezérszerepet? — Gyanúskodás, ármánykodás, egymás iránti gyűlölködés a legszentebb viszonyokat csakhamar feldúlnák, a társadalmat összetartó kötelékeket széttépnék s fejetlenséget és egyenetlenséget támasztanának. Mindezen testi indulatok közt legdúlóbb szerepet játszanék az önzés, midőn az egész akarata fölé akarná emelni a maga akaratát s ezáltal akadályt gördítene a testület közös működése elé. A dolog rendi ágy hozza magával, hogy minden társaság — legyen az akár alólról fölfelé, akár felülről lefelé szervezett egész — birjon törvénynyel és törvény kezelőivel, legyen benne fokozatos rend, legyenek fölebbvalók és legyenek alárendeltek, kik akaratuknak egyesekre ruházása által folynak be a társadalom ügyeibe. Mihelyt e viszonyok megzavartatnak, mihelyt az egyes saját egyéni véleményét, saját akaratját akarja az egész ellenére érvényesíteni és uralkodóvá tenni, mihelyt a töredék büntetlenül ellenszegülhet a társaság egyeteme vagy annak képviselőinek : azonnal fejetlenség áll be, a társulat tagjai függést nem ismernek s kész a testület felbomlása. Bizonyosan nem kisebb veszedelem fekszik a teljes independentismusban, mint az egyesnek túlságos gyámság alatt tartásában. S csakugyan az egyenlő egyéni szabadság nem abban áll, hogy az egyes a maga akaratját a társadalom egésze ellenére is érvényesíthesse, hanem abban, hogy mindnyájan a többség korlátlan hatalma alá hódíttassanak. A fenálló társaságban nem képzelhetni körülményt, melyben az igazgatási rendet megszűntetni, a hátósági fokozatokat ignorálni és oly kezdetleges állapotokból lehetne, hacsak ideigóráig is kiindulni, hol az egyes bizonyos megállapított formák wutok ítlial szabályozva ne lenne. Még a mindent felforgató forradalom is abban a percben szokott az egészet kötelező rendszabásokat szentesíteni, melyben a múlttal szakítva, a történelmileg kifejlett viszonyokat széttépi. Rendezett állam viszonyok közt pedig minden javítás, minden reformtörekvés már annálfogva fog hamisnak, s a társadalomra vészthozónak bebizonyulni, ha annak keresztülvitele a társadalmilag kifejlett rend felforgatásával, a törvény szentségének megszegésével jár. Egyházunkban az 1791-ki Ő Felsége által is helybenhagyott és megerősített alaptörvény világosan meghatározza, hogy „Evangelici utriusque confessionis in iis, quae ad religionem pertinent, unice a religionis suae superioribus dependeant," E felsőbbségek egyházunkban szép fokozatos rendben kifejlvék az egyházközség-, esperesség- és egyházkerületben. Mindegyiknek meg van saját működési tere, saját illetékes jogköre, melyen belől szabadon rendelkezik. Mihelyt ezek közül egyik vagy másik a maga körét túlhágja, mihelyt az egyházi község az esperességtől, az eperesség a superintendentiától magát függetleníteni s az alárendeltség viszonyát megszűntetni akarja, vagy megfordítva, a superintendentia az esperességi, az esperesség a község helyköri jogaiba vág s az egyéni szabadságot ennek törvényes terén megtámadja : az egészet összekötő kapcsok meglazulnak és kész a fejetlenség, vagy az elnyomó önkény, mely csak az egész szétbomlását vonja maga után. Most elmondott nézeteink támogatására s kiegészítésére legyen szabad egy igen tisztelt dolgozótársunknak kezünk közt levő, de jelenleg nem közölhető cikkjének bevezető részét ideigtatnunk, mint következik: „Az én nézetem az: hogy valamint az egyéni testben meg van az életnedveknek rendes processusa, úgy meg kell annak lenni a társadalmi testben is; és valamint a vér a szívbe a hajszálcsőveken nem ömölhetik, hanem egybe kell előbb gyűjtetnie az ereknek nagyobb csatornáin: úgy azt hiszem, midőn az államhatalom a közvéleményt fölvenni akarja, hogy általa föntartsa rendeletei útján az államélet körforgalmát, akkor nem függesztheti figyelmét a nagy űrben tévedezo