Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-06-15 / 24. szám
hivatánk össze; melyre nézve azonban szabadjon a következőket emlékezet okáért elmondani. Gyülekezetünk kegyelettel említett fögondnoka, C8. k. kamarás, v. b. t. tanácsos , Krassóvármegyének egykor volt főispánja, elhunyt még a mult 1859-ik évi october 16-án Pesten; a mint e gyászhír városunkba megérkezett, miként ez nálunk nevezetesb alkalmakkal szokás, azonnal vallásfelekezeti különbség nélkül mind a három toronyban megkondultak a harangok. Midőn pedig az idvezültnek földi maradványai négy nappal halála után K. Terennén, rövid alkalmi beszéd, ima és ének következtében, a családi sírbolt ősek felett virasztó néma körének átadattak: egyházunk, gymnasiumunk és városunk is a kebeléből kinevezett érdemteljes küldöttség jelenlétével tanusítá mind a megholt, mind a mélyen tisztelt uri család iránt fájdalomban osztozó részvétét. ' Mult hó 10-ki gyászünnepély alkalmával, még egyszer összesereglettünk, a nemcsak városunk és gyülekezetünk, de hazánk és egész prot. egyházunkra nézve is veszteségnek mondható gyász felett. A sz. egyházunk közepén felállított rovatalt, az elhunyt gazdatisztjeinek díszes köréből vállalkozott magyarruhás fiatalok vették közvetlen körül, tovább állottak bánatos arcú volt jobbágyok és könyezö cselédek, míg a templom utcáit és székeit, különböző vallásfelekezetből, főrendek, nemesek, tisztviselők, kereskedők, urak és hölgyek stb. stb. tették népesekké. A szószéktől jobb- és balkéz felöl, mint mikor egy gyászfelleg kétfelé nyújtja ki karjait, a gyász által legközelebb érdekeltek sötétlő sorai húzódtak; orgonánk körül a karzaton, mint lombsátorában a madár, a pesti prot. theologiai intézetből ez alkalomra kikért 16 papnövendék énekkara foglalt helyet. Ima, egy egyházibeszéd és gyász-énekek elzengéséből állott a végtisztességtevő gyászistenitisztelet. Gyülekezetünk e veszteség feletti fájdalmát azon édes reménynyel gyógyítgatja, hogy a gondviselés meg fogja engedni, miszerint ürességbe jött főgondnoki székét, a Losonczi Gyürky család tagjainak díszes sorából minélelébb ismét betölthetendi. Kis Gábor. Gyászhír. Karsai Lajos orvos-sebésztudor Győrött máj. 30-án életének még csak 44 dik évében, elhunyt. A család hü férjet és gondos atyát, a szenvedő emberiség szintoly ügyes, mint segélyre kész barátot, a győri ág. hitv. gyülekezet buzgó iskolafelügyelőt, a haza hü fiat vesztett el benne. A tót-vázsonyi helv. hitv. gyülekezet május 6-án ülé meg a nagy reformátor Melanchthon Fülöp halálának háromszázados évfordulati napját. Szónoklat tartatott Jel. III. 8—11 — 12. v. emez igéiről: „íme adtam teelődbe egy megnyilt ajtót, melyet senki be nem zárhat. ., tartsd meg azt a mi nálad vagyon s hogy senki el ne vegye a te koronádat. A ki győzödelmes leszen, azt mívelem, hogy oszlop legyen Isten templomában ; és többé onnét ki nem jő; őrá felirom az uj Jeruzsálem nevét, mely mennyországból száll alá az én Istenemtől!! Mult april 29-kén pedig a nagy hazafi Széchenyi Istvánt gyászolá meg gyülekezetünk. Az úrhölgyek és előkelőbbek gyászba öltözve, az elöljárók gyászfátyollal karjaikonjelentek meg a fekete posztóval és szőnyeggel bevont templomban, de mindezen kliljelenségek csak kisszerűek valának ama mély gyászhoz képest, melyet magyar- és német, protestáns és róm. katholikus ez alkalomra szentegyházunkban összegyűlve — szívében érzett s a részvét könyeivel nyilvánított. A szónoklat alapigéje vala 1. Sam. 25. 1. A. K. lelkész. Palóczi Horváth Simon, Ungmegye egykori* első alispánja s országgyűlési követeért, ki f. évi mart. 6-án meghalt —mint a „Hfrt f nak irják — testvére, P. Horváth Mária ő nsga, f. hó 5-én, a boldogult volt lakhelyén, Pinkóczon gyászistenitiszteletet rendeztetett, melyen az elhunyt rokonain kivül, régi tiszttársai, a megyebeli nemesség, sőt a szomszéd megyékből is számosan jelentek meg. A kastély udvarán egy nagy sátor volt készítve, mely mintegy 2000 embert fedhetett el. Ez alatt volt a fényes ravatal fölállítva; előtte a fekete posztóval bevont szószék, s ezzel átellenben egy emelvényen a sárospataki tanulók énekkara. Az imát főt. Zsarnay Lajos tanár ur mondá. Erdélyi János m. ak. tag, sárospataki tanár pedig jeles emlékbeszédet tartott az elhunyt fölött. Adakozások-A szent-endrei ref. fiókegyház gondnoka t. Zelovics Gábor úr és neje Pajor Livia asszony a gyülekezet részére a városáltalajándékozottegy hold szölöföldkiültetésére 68 forintot adományozott. Dr. SzontaghA.lengyeltótiból a budapesti árvaház gyámolítására 1 ft. 30 krt. küldött. Farkas Antal nevelő a Melanchthon-emlékre 1 ft. és Kerék János ügyvéd Monorról a pesti ref. papnöveldéi ifjak lakszobai felszerelésére egy forintot ajándékozott. Szerkesztői levelezés. J. L- lelkész urnák Nyíregyházán. A közönség tanuja volt azon állhatatos harcnak, melyet mi a tiszta presbyterianismus érdekében két nagy egyház irányában, személyes érdekünk hátratevésével vívtunk. A nevezett egyházak vezérei, mint igaz keresztyének, engedtek az igazságnak, és mi örömmel tettük le a fegyvert, hogy más napikérdésekhez forduljunk; de ön élére állítva a dolgot, jónak látta a harcot oly tényezők belekeverésével is folytatni, melyek tiszta protestáns érzületünkkel nem férhetnek össze, s így mi önnel ez uton
