Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-08 / 23. szám

kadás tekintetéből az esperesség, önkeblében batárzattá emelé. s a kerületre nézve utasításba tevé, miszerint pátensszerü egyházszervek által eszközlött tanítói és hitjelölti vizsgálatokat és papszenteléseket autonom gyülekezeteinkre nézve érvényeseknek elismerhetni nem fogunk. Határzatba ment az is, hogy esperességünk egyházaiban, bol még nincs, mindenütt választassék elnöktársúl belyifeltigyelő. E köz egyházi kérdések tárgyalása túlhaladva lévén, a szarvasi főiskola eddigi igazgató tanára Tatay István úr emlékezetébe hozá az esperességnek, miszerint az évek, melyeknek tartamára igazgatóvá választatott, a f. tanévvel lejárnak, egyszersmind maga és tiszttársai nevében megkéré az esperességet, hogy az itt ujabban alkalmazott gyakorlattól, t. i. hogy az igazgató tanári állomás háromévenkénti választás utján töltessék be, állana el, és térne e részben is vissza a régebbi magyar protestáns gyakorlathoz, mely szerint az igazgatóság bizonyos — az egyházi íelsőbbségtől meghatározott tanárok közt körre járt vala. Az esp. gyűlés ez indítvány mellőztével, egyhangúlag megelégedését nyilvánitá az intézetnek utóbbi években tapasztalt igazgatásával, miért is az eddigi igazgatót fölszólítá e tisztben eljárni mindaddig, mígnem az egyház egyeteme által eszközlendő tanodarendezés e részbeli változásnak tételére alkalmat nyitand. —• A legközelebb tartandó esp. gyűlés napjául jövő sept. 1-je, helyéül Orosháza lön kitűzve. A d. u. 2—5 óráig tartott — igen népes, — közlakoma elömlött a legnyájasb szeretet szellemével, és ftiszereztetett számtalan csattanós fölköszöntésekkel, melyek a szétoszlók füleiben huzamos időre hagyják hátra szellemdús derültség hangját. X. A dunántúli egyházkerületből. Addig is, míg bővebb tudósítást kapnánk, egy magánlevélből a dunántúli ág. ev. egyházkerületi gyűlést illetőleg e következő örvendetes sorokat közölhetjük. „Dunántúli egyházkerületünk tegnap egy felejthetetlen napot ünnepelt. Radó Lajos esp. felügyelő ur által összehívatva máj. 31. és jun. 1. napjain, Kőszegen közgyűlést tartottunk, minden biztos közbejövetele, s minden egyéb megháborítás nélkül. Mindenekelőtt egy küldöttséget neveztünk ki, mely főtiszt. Haubner urat a superintendensi szék elfoglalására meghívja , s egy másikat, mely Wohlmuth, volt administrátortól a superintendentia pecsétjét átvegye. Mind a két kiküldöttség még az nap visszaérkezett, az első hozván magával rég fájdalommal nélkülözött főpásztorunkat, kit Jun. 1-én^ örömkönyek közt ültettünk vissza elnöki székébe; — a másik pedig azon jelentéssel, hogy Wohlmuth a pecsétet nem adta át, nem levén eziránt felsőbb helyről egyenes utasítása. Még csak azt akarom jelenteni, hogy ezen gyűlésen a Gusztáv-Adolf-egyletet, egyházkerületi gyámalap cím alatt életbe léptettük. E téren, úgy hiszem lesz egyszer másszor mit közölnünk, reménylem, hogy az Egyh. lap közlönyül szolgáland!« A legnagyobb szívességgel ajánljuk fel lapunkat minden prot. mozzanat közlönyéül. tfzerk. Válasz és nyilatkozat. Főtisztelendő administrátor úr! A folyó hó 15-kén 0 cs. kir. apóst. Felsége legkegyelmesebb urunk saját kezűleg kibocsátott kegyes rendelete megengedni méltóztatott a fehér esztergomi ev. esperességnek, magát östörzséhez visszakapcsolhatni. Minek következésében, miután a mindenható Istentől mindennapi imáinkban kért s a jó Fejedelemtől teljes reményben várva várt (s hála az isteni-gondviselésnek már kegyesen ki is adott) engedélyt a fehér-esztergomi ev. esperesség tüstént foganatba is vette; és így mindennemű felsőbb és legfelsőbb, egyházi és világi íelsőbbségtől kibocsátandó rendeleteket a törvényes vagyis a dunántúli egyházkerületi útján veendi, mit is, mint a pesti keletkezendett superintendentiába még be sem kebelezett, és magát abba bekebleztetni nem is óhajtott, jelenleg pedig attól, mint nem is létezettől örökre megvált fehér-esztergomi ev. esperesség részéről főtisztelendőségednek ezennel tudomására juttatni szerencsés lehettem. Különben magas kegyébe ajánlott stb. Kelt Oroszlánban május 30-kán 1860. alázatos szolgája Szabados Pál, m. k. oroszláni ev. lelkész és a fehér-esztergomi ev. egyházmegye esperese. 8®®3 rJF Jlt C? Nyilatkozat. A külső Somogyi ágost. hitv. esperességnek alább megnevezett egyházai engedve az erkölcsi kényszernek a cs. k. vallás- és oktatásügyi ministerium f. é.januárius 10-kén kelt rendelete következtében, miután már az 1847-dik évben véghez vitt superintendentiális látogatás is minden gyülekezeteknek jegyzőkönyvileg meghagyta, hogy a presbyterium mindenütt felállíttassék ; az 1859. september l-jén kelt legfelsőbb nyiltparancs, és septernber 2-káu kelt vallásügy ministeri rendeletet annyiban fogadták el, hogy presbytereket választottak, míg az esperesség maga a régi és törvényes állásában fenhagyatott. Ugyanazért is 0 cs. k. apostoli Felsége legkegyelmesebb urunknak és királyunknak f. é. máj. 15-kén kiadott azon legkegyelmesebb nyilatkozatánál fogva, miszerintevang.büalattvalóinaklelkiismeretén legkisebb erőszaktétel sem szándokoltatik, továbbá a 2-dik pont alatti azon kegyelmes rendeleténél fogva, miszerint a dunántúli ág. ev. egyházkerület előbbi határait veheti fel: az alulirt gyülekezetek sem e.z egyházkerülettől elválni, sem az egyébiránt is kis, és az ország szélén elszigetelve levő esperességükben szakadást előidézni, soha még csak gondolattal sem kívánván, a sept. 2-diki