Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-08 / 23. szám

B.-Somogyból. A „Prot. s isk.l." 14-dik számában, a b. somogyi ref. e.-h.-megyében megalakult papi és tanodai körökről részletes tudósítás beküldése s a nt. szerkesztőség által szíves mielőbbi elváráskijelentése nyilváníttatván, azonban ez ideig általunk b. somogyiak által is hiában váratván: sietek — ha avatottabb tudósítás még bekiildve nincs— föntemlített körök ismertetését s eddigi működését a prot. olvasó s gondolkozó közönség figyelmébe s jóakaratú észrevételeibe íölajánlás végett, következőkben nyilvánra.hozni: A b. somogyi ev. ref. egyházmegye lelkészei közöl mintegy 12-en megemlékezve nagy útmutatónk Máté ev. V. részében s- Péter I. 1. II. r. 5. 9. versben olvasható utasításaira, még 1858 dik évi aug. 23-dikán egybegyülekeztünk Kis Asszondon a lelkészlakon oly célból, hogy az embervilág üdvre vezéríeséhez szükséges tényezőknek önmagunkbani minél teljesebb kifejleszthetése mikéntjéről egymásközt atyafiságosan tanakodjunk. Nem kelle vitatárgyává tennünk, hogy magasztos rendeltetésünknek megfelelhetés szempontjából szükséges tényezők önmagunkbani kifejleszthetésének első s tán egyedüli mikéntje az „élet iskolája,a

vagyis erőinknek kölcsönösen serkentő párhuzamba, versenyvonalba állított gyakorlása, fejlesztése; egymássali zsurlódásunk által szívünk melegének, lelkünk világosságának s ezek összehatásából szellemi életéberségünknek magasabb hatványra emelése, mely szempontból azonnal elhatározók magunk számára ily evangyéliomi életiskolát „papi kör" cím alatt alkotni. A helyett azonban, hogy az életteljes kis magot azonnal lelkünk földjébe vetettük s szívünk melegével tenyészésnek indítva természetesen fejlesztettük volna, türelmetlen buzgalommal egyszerre gyümölcstermő élőfává akartuk mesterséges hajtószerek által erőszakolni, hogy — bár még gyökere sem volt — lombjaival beárnyékozza már az egész egyházmegyét, szolgálandván lelkünk gyönyörűségére égi madaraknak szállásul. Indokolva e szerint, hogy a tapasztalat nyomán — mint egyéblitt — nálunk is létező hiányok (beadványunkban elszámláltuk, de házunk szemetjét utcára kidobni nem •akarjuk, míg remény van, hogy szépen elfélre tisztíttatik) fölfedezése, elhárítása s helyrehozása tekintetéből, vagyis az egyházi élet, azaz a vallásosság és erkölcsiség fejlesztése szempontjából, mennyire szükséges sőt halaszthatlan egyházmegyénk területéhez mérten, legalább is négy, u. m. Kapos-Szigetvár, Csurgó és Csokonya vidéki papikörnek létrehívása: egy benyujtványunkban biztos meghallgattatás s „jól van jó és hív szolgám!" féle elismerési nyilatkozat visszaválaszoltatása reményében felszólítottuk az egyházmegyét, hogy „legyen és lesz" teremtő szava erejével leheljen életnek lelkét szépen fel is öltöztetett, minden szükséges szervvel ellátott, immár csak gondolkozás s mozgási képességet szükségelö uj-emberünkbe. Az egyházmegye kormánya azonban atyai kebelének annyira mélyére helyezé — már még pár évvel előbb szintén oda helyezett s belőle nem egy bánatos özvegynek s kesergő árvának még nagyobb bánata s keservére máig is életre nem vajúdhatott Özvegyárva gyámolda ügyünkkel egyetemben — e kis benső emberünket, hogy egyik gyűlésről a másikra, egyik évről a másikra való szorgalmatos várakozásunk közben végre elfogyatkozván reménységünk, félelemmé változván bizodalmunk, jónak láttuk f. évi jan. 18-dikán Darányban lelkész atyánkfiánál— megvizsgálandók, hogy amaz atyai kebelbe temetett barátunk megholt-e vagy tán csak aluszik — egybegyűlni, s mustármagnyi hitünk erejének varázsát rajta megkísérleni. Hitünk látássá változott! Kevesebben mint óhajtánk, de elegen ahoz, hogy ne csüggedjünk, seregeltünk együvé, s felolvasván két lelkésztársunk által ily intézmények ismerésére annyival inkább szabályaiknak tanulmányozhatása nélkül pusztán gyakorlati ismereteikkel szilárdított elméletökre fektetetten készített, a tüzpróbát tehát még ezentúl kiállandó s némi csekély módosítással helybenhagyott, mindannyiunk által aláirt, jóakaratú megrostálás végett ide mellékelt alapszabályokat: az egyházmegye jóváhagyásának, kálmáncsai ez évi gyűlés alkalmával meg csakugyan nem is szégyenült — reménylésében, tettleg megalapítottuk : olvasó, értekezleti s az egyházi életre közvetlen hatási fiókkörökre osztott s minden szent papság hivatását keblében hordozó egyént tagjává fogadó papi körünket; le is tevén azonnal nt. Sarkady Károly egyházmegyei t. b. s csurgói gymn. felügyelő, mint ideiglen felkért elnökünk kezei közé, könyvtári s egyéb szükségletekre fejenként 2 frtot. Darányban megjelent s taggá avatkozott 9 lelkész, 2 csurgói tanáron kivül azóta csatlakozott 6 lelkész, 1 h. lelkész, 2 tanitó. Összesen 20 egyénből áll tehát idáig a kör, s hogy többen is tagjaivá nem lettek, azt hiszszük, oka az, hogy távol vannak lelkésztársaink, sméginkább tán, mert saját vidékükön is szándékoznak kört alakítni. Kellene most már szólanom első mart. 26-dikán Kálmáncsán lelkész atyánkfiánál tartott értekezletünknek lelkünket örömmel töltött eredményéről, két lelkész társunk felolvasott értekezése s egyéb csak szóval fölemlített érdekesb vitatárgyainkról; nem levén azonban kezeim között sem jegyzék sem az olvasott értekezletek; alaptalanul szólani pedig nem akarván, hagyom másnak vagy későbbre. Szólok e helyett az egyházmegye népiskoláiban uj életelevenség előidézése tekintetéből már rég behozott, azonban — nem kivétel nélkül — kezdetben csak examentomckat eredményezett, tanodai felügyelőséggel, öt év óta, tanügyi szervezet készítésével megbízott S. K. csurgói gymn. felügyelő ajánlatára, behozott tanfelügyelői értekezletek által némi — vajha éberebb elevenségre serkent — tanfelügyelői — spartanusi — körökről. Az intézménynek legalaposabb s készségesebb tanítók mellett is szükségességét mutogatni teljesen felesleges levén, áttérek egyenesen az ismertetésre. Hétnyolc egymás közelébeni népiskolának van egy-egy lelkész felügyelője, kinek kötelessége, mit ha elmulaszt számadásra ki sem vonja — helybeli lelkész s két, a nép közöl választott felügyelő közvetlen figyelmök alá he-