Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-08 / 23. szám

észrevette, hogy azon néhány szó is eret vágott a harmadik rész életrevalóságán. A minthogy nehéz is a bűn bltntetésétöli megszabadulásról úgy értekezni, hogy akkor egyúttal az életbeni szenvedésektőli könuyebbülést is ne érintsük. Szerző egyes tételei is magokra vonják a figyelmet. HcToaetesen a 21. 1. 4. s. igy kezdődik „a divatszerü álmiveltség csatornáin lassanként és észrevétlenül, de annál veszélyesebb hatással, valamely fojtó levegő áradozott szét" stb. alább a 20. s. erre vonatkozólag ezt mondja: „és ez megleszen mindaddig, míg az anyaszentegyház e földön harcoland." Tehát majd a fojó levegőnek az álmiveltség csatornáin beszivárgása, s az anyaszentegyháznak e földöni harcolása, egyszer ugyanazon időben megszűnnének, és még az anyaszentegyháznak feladata csak ezen álmiveltség elleni küzdésben állana, holott pedig küzd az anyaszentegyház a bün és sátán ellen is, még ott és azokban is, kik nem hogy álmiveltség nélküliek, de legjobbak még akkor is, ha az álmiveltség megszlinend; mert feladata e világon a bünt folytonos és örökös negativus létben tartani, s ezen fogva tartásban nyilatkozik az ő affirmatív élete, az-az Isten az emberi testben. Továbá 23. 1. 14. s. ez áll, „hogy ha te ezen egyszeri tökéletes áldozatot (Jézus felfeszíttetését) igaz hittel sajátoddá teszed; ha a testiség és bűnök ó embere tebenned is megfeszíttetik és meghal, s feltámad az ártatlanságnak uj-embere: akkor reád nézve is be van végezve a váltság munkája — elhordozva az Isten haragjának terhe s kiengesztelve a te főtörvényadód és birád a Jehova." Valóban roszul esik a szeretet vallásában a váltság munkájának ily hideg, keresztyén vallásban az idvezülésnek ily zsidó vallásos színezetű előadása ; de még hol van itt az áldozatot elfogadó isteni kegyelem, mely az egész váltság munkájának nemcsak legszebb és legdrágább de legjelentékenyebb pontja is? hol van itt a ÖVVAPIG SEOV, a keresztyén vallásnak kegyajándoki, kegyelem eszközi oldala? Ha jól emlékszem szerzőt ilyenformán Ballagi is figyelmeztette. Szólván szerző, hogy ha az evangyéliom értelmesen és buzgón hirdettetik stb., megszabadít a bűnöktől és azok büntetésétől, azaz 24. 1. 2 s. „egész valónkat valamely Isteni csodahatalommal megváltoztatja." Ilyen csodaszerüséget protestáns paptól alig hall szívesen a 19-ik század. Ugyanazon lapon a 4. s az evangyéliom kétélű fegyverhez hasonlíttatik; óhajtandó lett volna nemcsak azon élről szólani, mely a velők megoszlásáig s a tagoknak egybeköttetéseig hat, hanem a másikról is, mely mindenesetre finomabb, szelídebb és kiengesztelőbb igy kezdődik : „ím az atya kebeléből leszáll ama szerelmes." Egészben tekintve e müvet, ismertető véleményét legjobban megragadá az előszó és a harmadik rész; itt vannak szerző apostoli buzgalmának tanujelei lerakva; itt látjuk azt a biblia mellett lelke egész hevével felszólaló Révész Imrét, cui lecta potenter est res, s csakugyan facundiája is itt nem lett desertorrá, legtartalomdúsabb s legtömöttebb egységet mutató körmondataival, mint megannyi bástyafokokkal itt találkozunk. Ilyen mindjárt a legelső be vagy kikezdés két körmondata, a 25. 1. 3-ik rész második bekezdése egészen. Míg a 2-ik rész bizonyos lankadt nehézség alatt nyög, s a facundia is deserit, p. 24 1. 22. s. a lehetetlennek háromszori ismétlése után is szerző semmi ujat nem mond, egy lépéssel sem halad tovább. Az irály szép és hatályos. Kiemelendő a 20 1. kezdett és gyönyörűen folytatott és úgy képbeszéddé alakult átképítés, alakzataiból a 22. 1. 30. s. levő szóhajlítás s több szerencsés ismétlések, fokoztatások. A 4-ik szám alatti munkára nézve mind szerző, mind szerkesztő úrral ellentétben vagyok. Szerkesztő úrral, mert e müvet egyházi beszéd című papidolgozatok közé nem sorozhatni; szerző úrral, mert müve nem prédikátió, hanem egy minden észlelő vagy fejtegető emelkedettség nélküli s pusztán a legkönnyebb, t. i. elbeszélő modorú históriai értekezés, még akkor is, ha elöima előzi meg; mely ima egyébiránt, hanem a példányok között is, de a használhatók sorába mindenesetre megállhat. Tartalma e műnek a Gal. 5. 1. nyomán megállapított azon tétel bebizonyítása, hogy „a reformátió a keresztyén szabadság helyreállításának munkája" ; mit szerző következőleg teljesített: 1. „mert a reformátió minket feloldozott az emberi tekintély járma alól, 2. annyiban is, hogy az a bibliát újra visszaadta a nép kezeibe, 3. annyiban is, a mennyiben az számtalan visszaéléseket küszöbölt ki az egyház és vallás köréből, s teljesen szabad utat nyitott a további vallási tökéletesedésre is." Ezen felosztásra nézve legyen szabad kérdezni, miben különbőz az 1. és 2. rész a 3-tól ? vájjon nem egyes visszaélések kiküszöböléséről beszél-e mindegyik? és ha ez úgy van, a részek kizárják-e egymást? Van egy főfogalom, melynek ők mint részei jelennének meg, vagy a részek között van egy, melyhez a többiek nem társ-, hanem alárendelt fogalmak ? és ha a 3-ik rész fogalma volna az, mely az 1-ső és 2-ik részt magába felveszi, észtáni szempontból ezen felosztás megállhat-e? A mi e műben használt irályt illeti, az igen feltűnő, a csattanós szavak és kifejezések miatt; ilyen csattanós szavak p. az előszóban kétszer látható nyűg, járom, szeny, mocsok, ismét járom a 30. 1. összesen harmadfélszer ; továbbá megjelen még 32. 1". 5. s. 28. s. — 34.1. 12. s. — 35. 1. 12. s. — 36. 1. 33. s. — 37. 1. 21 s. — 38. 1. 11. s. csattanósak a következő kitételek 34.1. 11. s. „a biblia-olvasás tilalma a nép lelkét a vakhitüség és babonák vasjárma alá vezette" 19. s. de az (biblia) a nép előtt kettős lakatra, egy részről a tudós régi nyelveknek más részről a pápai tilalomnak lakatjára volt vetve. E kettős lakat zára a reformatió életadó szavára (minő rím) pattant le," továbbá 35. 1. 12 s. „ugyanekkor egy súlyos jármot emelt le mindnyájunk nyakáról" ide sorozható a 36.1. 1. s. „a régi tévtanok és tévrendszabályok rabkötelékeiben leigázva maradtak a lelkek" még csak ez egyet említjük 36 1. 26. s. „és a fényes szertartások csillogó takarója alól szomorúan rítt ki a lélek