Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-08 / 23. szám

történelmi intézmény, hol állandóságra csak az számíthat, mi a íejló'dés törvényei szerint a kozmeggyőződésben már érvényt nyert, s a törvénytől csak szentesittetését várja. Ebből folyólag ne feledjük másodszor azt, hogy a protestáns egyház a híveknek összeségéből alakul, minélfogva az egyes soha ne akarjon elibe vágni az egyetemnek, az elvont elmélet a gyakorlati életnek, s ha még oly szépen összevágó tervezettel állhatna is valaki elő , sokkal jobban cselekednék , ha lelkében inkább az egyház amaz örök időkre szóló alaptörvényeit elevenítené föl, melyeken annak léte s haladása sarkal, minthogy idő előtt törvényt törvényre halmozván, és minden eshetőségeket paragraphusokra szedvén, oly szabályzatot segítene létre hozni, mely a mint egyfelől az ügymenetet könnyítené, úgy másfelől a szabad mozgásnak csak akadályul szolgálhatna. Már Cicero „multorum Camelorum onns," lomnak, tehernek nevezé a sok rendeletek halmazát, mely külső rendet fentartani igen, de életet támasztani soha nem tudott, sőt inkább a szellem elölését eredményezni szokta. Nem is képzelhetnék nagyobb csapást egyházunkra nézve, mint ha annak jobbjai a jelen drága perceit kizárólag a formák kiszabására pazarolnák, és a rendezés ügye oda fejlődnék, hová a temérdek paragraphizálás által a porosz egyházszerkezet jutott, hol is „Eltester H. Vortrage über Wesen und Gestaltung der evangelischen Kirclie" című munkája szerint, például a potsdámi kormánykerületben a papoknak és elöljáróknak csak kevéssel ezelőtt engedtetett meg, hogy „ha a harangkötél elszakad, azt nem kell a kormánynak előlegesen bejelenteni, hanem maguk fejétől is megcsináltathatják." Ilynemű törvényalkotási eljárás, mely némelyek fogalma szerint a tökély non plus ultrája, a mult évi sept. 2-diki ministeri rendeletben is nagy mértékben feltalálható ; hol is — hogy például csak egyet hozzunk fel — a 9-clik §-ban a szavazás mikéntisége a legtúlságosabb részletekig taglaltatik. Mi az ily apróságokat bátran a helyhatóságok belátására bízhatjuk és bátran mondhatjuk, hogy e mellett a közügy semmit nem szenvedend, a szabad mozoghatás pedig véghetetlen sokat nyerend. Különösen most az egyszer ne akarjunk semmit sem tanulni németországi testvéreinktől, hol, ezúttal nem fejtegethető kedvezőtlen körülményeknél fogva a reformatio a mit akart, csak igen tökéletlenül érte el, ellenben soknak adott léteit, a mit nem akart. Ne hagyjuk magunkat elvakíttatni külsőségek által. A mi a németországi prot. egyházban jó van, az rosz szerkezete dacára, az egyházszerkezeten kivül, szabad egyetemeik s egyleteik által jött létre; maga az államegyház ellenben jót semmit, roszat minél többet szült. Különösen szülte a hivek oly elidegenedését az egyháztól, a minőről hazánkban senkinek még csak képzete sem lehet. S mi az, mi az államegyházban a hívek e példátlan elhigeglilését előidézte? Kétségkivül az ügykezelésnek azon iránya, mely más utat a jóra nem ismer, mint a merev törvényét, a miért is a törvényeknek, rendeleteknek, parancsoknak végehossza nincs, egyik a másikra nő, egyik a másikat korlátozza, körülírja s most oly halmaz forma közt döcög, hogy az egyházi hivatalnokok a sok irkafirkálástól nem jutnak ahhoz, a mi tulajdonképi feladatuk, a lelkipásztorkodáshoz. Nem azért hozom fel e németországi kórságokat, hogy tán saját bajainktól elfordítsam a ügyeimet. Távolról sem. Mi az ellenkező bajokban elég hátramaradást szenvedtünk, és ideje, hogy azokat megszűntessük. De fel kellett azokat hoznom, mint a mi állapotaink ellenkező tulságát, nehogy Scyllába essünk, midőn a Charybdist akarjuk kikerülni. Kimondjuk tehát kereken, hogy mi a törvényhozás amaz eljárásában, mely minden eshetőségekre előre kigondolt általánosan kötelező szabályokat ád, mi mellett a helyhatóságoknak a maguk alkalmazásánál 'egyéb teendőjük nem marad, semmi üdvöt nem látunk. Elődeink e tekintetben, valamint egyszerűbbek, úgy bölcsebbek is voltak s igazgatásuk elvei summáját, hármas törvénykönyvünk ím e szavai fejezik ki: „Comitia sunt saluberrimum tollendorum graviminum remedium." E mellett pedig — úgy látszik — több gondot fordítottak arra, hogy a külső és belső ellenséges támadások ellen helytálló egyházi szellemet teremtsenek; mint hogy a külformák szigorú megszabása s körülírása által az ügyek menetét könnyítsék. — Ugyanazért az egyház a benne rejlő vis motrix által annyi századok vészviharai közt fen tudta magát tartani, ellenére annak, hogy nem épen sinór igazában mentek a dolgok, sokban jobb rend is óhajtandó lett volna. De valljuk meg?