Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-01 / 22. szám

Ugyanekkor azonban nem kételkedik kijelenteni, hogy az egyházmegye jól ismert, a consist. gyűlésben teljes indignatióban nyilvánult, leghiggadtabb, legtisztább keblű-, belátásu-, s jóakaratú egyének s consist. tagok részéről s itt ki nem fejezhető megrovásokban kitört; maga a j. könyvi ponttal lényegben —• tessék csak logice viszonyítani — teljesen egyező közlemény iróját professzori hangon castigáló esperes által is határozott s felzúdító kárhoztatással, illetőket csakugyan hanyagság és így nem tán, hanem valóban lélekismeretlenséggel s ennélfogva morális szenynyel terhelő nézetét, vagy legalább a consist. gyűlés hangulatát fejezte ki vád alá helyezett pontjában, az ügyvédi megtorlás elé, most már természetesen nyilt sisakkal s csak evangyéliomi vérttel, azaz nem sérteni, banem közügynek használni szándékozott igaza érzetében teljesen nyugodt lélekkel kiálló cikkíró. A mélyen tisztelt főiskolai tanács, bár ellenébe semmi megrovással, sőt csak reágoudolással sem nyilatkozott közlő, miután azt hiszi, hogy mások a pénzügykezelői, kik közül is nem annyira tán jelenlegiek, mint évekkel előbbiek a hanyag vagy ügyetlen kezeléssel vádoltak, kivonhatja most már, ba egy fensöbb szózat hüvelybe tetetni nem parancsolja, forgatni tán megszokott s így jól értett torló szablyáját, hogy lenyesse vele 1859. év jan. 17.—30. tartott egyházkerületi gyűlés j. könyve 13. 16. pontjainak kételyét; kettémetszhesse a 20-dik pont ama megoldhatlau matkematicai gord. csomóját, hogy miként „adathatott be 773 ft. 15 Vt

kr. ral több magyar bankjegyekben, mint a mennyi a számadási tételek szerint lehető volt;"s elővarázsolhassa a tanintézet, hisszük, hogy nem rosz akarat, bauem mindenesetre kérés elővigyázat miatt elbüvült arany, ezüst s réz éremgyüjteniényét, hogy visszariadjon mindeu hasonló bárgyú falusi gyanúsítás! Azonban előre is kijelentjük sajnálatunkat, hogy az ügyvédi megtorlás káröröme alig leend teljes, mert a csak evangyéliommal harcoló ellenfél öröme, meggyözetése, azaz a pénzügyi kezelés teljes tisztázása esetében, nagyobb leend a diadalmas megtorló öröménél. Kelt Kálmáuc8án*május 14 én 1860. Körmendy Sándor, Kálmáncsai cv. ref. lelkész. A budapesti ev árvaegylet. A protestáns közönségnek érdekében áll ez intézetet folytonos figyelemmel kísérni s érdekűnkben nekünk azt a hívek pártfogásába ajánlani. Célszerűnek tartjuk azért az árvaegylet fejlődését, bizottmánya mun kálatát rendesen közölni s a közönséget annak előmeneteléről értesíteni. Az uj bizottmány tagjai ezek : Fuchs Rudolf (háromkorona utca saját ház) elnök, Bauhofer György, Fiedler József, Filó Lajos, Görgey István, Jármai Gusztáv, Karcag Ferenc, Karlovszky Zsigmond, Palló Sándor, Scholtz János, Székács József másod elnök, Török Pál. Ezen bizottmány jónak vélte a budapesti híveket az illető templomokban összegyűjteni s nekik az árvaegylet célja felöl bővebb előadást tartani. Ily gyülekezet tartatott f. é. apr. 29-dikén esti hét órakor az ág. hitv. egyházban Pesten, hol a híveknek az árvaügyet Székács József tolmácsolta. Beszédének azon részét, mely az árvaegylet keletkezését s állását ismertette, elhagyjuk, mert nyomtatásban ugy is megküldetik a két magyar haza minden egyes egyházának. Ezen túlesve a halálnak két nemét festette, mely „irigylete3ü

vagy „keserves" lehet. Irigyletes halál az, midőn a szülék isten kegyelméből gyermekeiket felnevelték, behelyezték az életnek valamely szakába, szárnyra bocsátották, sőt unokáikat is ringatták karjaikon s ekkor elköltöznek az úrban. Ha irigyletesnek mondható az ily halál, nem nevezhetjük-e keservesnek azt, midőn az apa s anya azon tudattal hal meg, hogy magzatai árvák maradnak, hogy nem lesz emberi szív, mely mint az anyai szeresse őket. Léphet-e fel a halál rémítőbb alakban, mint midőn a haldokló szüle ágyát gyönge, neveletlen árvák veszik körül s a gyönge árváknak azt kell önmaguktól kérdezniök : „ki lesz a mi édes anyánk, ki mondja azt: gyermekem, ki fog adni kenyeret ?" Most, a kinek érző szíve van, kérdezze, hogy mirevalóaz árvaintézet? Arravaló az árvaintézet, hogy ha haldokló embertársunk halálos ágyát neveletlen árvák veszik körül, az azon tudattal halhasson meg, hogy van intézet, mely az ő árváinak atyja leend. Arra való az árvaintézet, hogy midőn az árvák azt kérdik: „Ki lesz a mi anyánk? ez intézet tárt karokkal azt mondhassa: „Jertek, én leszek a ti atyátok s anyátok. Kiemelte szónok a magyarhoni evang. egyházban kezdettől fogva uralkodó egyháziasságot , áldozatkészséget, s azt állította, hogy ezek azon eszközök, melyekkel a prot. egyház céljai kivitelére munkál. Elmondá, hogy templomaink s iskoláink mind a hívek hitbuzgósága által építtettek s tartatnak fenn s most ezen meglevő épületekben egy uj építtetik, az ev. árvaintézet, mely újra a közönség hitbuzgóságára vár. Végül azt kérdi szónok, hogy minek kell történnie e szent ügy előmozdítására? Annak, hogy a prot. egyház tehetősebb tagjai emlékezzenek meg ez intézetről, halálukkal szemközt s ne legyen végintézet, melyben az árvaház benne ne legyen. A belépettbizottmány tudósításából kiviláglik, hogy német- s angolországi testvéreink is fogják ez intézetet gyámolítani, de igyekezzünk, hogy azok a hazai adakozást fölül ne haladják, mert az árvaügy a mi ügyünk. Utóljára megáldva az árvaintézet minden jóltevöit, kiemelte e következőket: 1. A befogadandó árvák száma 10-ről 15-re emeltetett 8 jelenleg hat üres hely lesz betöltendő. Felkéretnek az árvák gyámjai, hogy az árvák keresztlevelével, szegénysége bizonyítványaival s szülék halállevelével ellátott folyamodványaikat f. é.jun. lb-ig Fuchs Rudolf úrhoz (három-korona utca, saját ház) nyújtsák be. 2. A közgyűlés elhatározta, hogy az árvák élelmezését ezután maga kezeli s felkéri a Budapesten s környékén lakó bitsorsosokat, hogy ilynemű élelmi szereket az árvaház kamarája javára küldjenek Budán Bau*