Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-01 / 22. szám

azt, hogy az egyházak lelkészeik által kellőleg felvilágosítva nem valának s kezesség arranézve, hogy ha még egy esperességi gyűlés fog tartatni, egykét egyházat kivéve, mind az autonom egyházak sorába lépend vissza. '* . Czékus. Egy özönvíz előtti esperességi gyűlés. Szatmár-egykázmegyei közgyűlés, Kis-uaminyban május hó 10 dik napján. A szatmári helv. hitv. egyházmegye mult február 16. s 17-kén Ököritón tartott gyűlésében több függőben maradt s vizsgálat alá helyzett tárgyak elintézése végett ujabb gyűlést tűzött ki Kis-naminyba e hó 10-dik napjára, melyre Isten kegyelmével egybe is gyűlt akadály nélkül. Megható volt a templomot s pitvarát teljesen be töltő sőt a körött is sereglö közönség esdő éneklése Isten világosító és erősítő szent lelkeért; — megható az ima, melyet a nagy részben Szatmár felől, nagy Széchenyink emlékünnepéről jött közönség előtt esperesünk, protest. egyházunk helyzetének s a nemzet gyászának fájdalmas együttérzésével s tolmáeslásával Istenhez bocsátott, melyre vigaszt csak az a hit nyújthat, hogy mikor „legnagyobb a szükség, akkor áll legközelebb az isteni segedelem." — Azonban alig nyilt meg a gyűlés, mindenki figyelme azounal a csendörök kiséretében megjelent hivatalnokra fordult, ki a gyűlést betiltani megkezdette, de megakadályozta azt egy másik egyén, B. B. úr, ki amaz egyenruhás hivatalnokot megcáfolólag, magát állította a megye hatóságtól kirendelt országfejedelmi biztosnak s a gyűlést megbízatásánál fogva be is tiltotta. Erre — mint várni lehetett — a jogérzetében szilárd s lelkesült közönség kikiáltotta a gyűlés megtartását s mint határozatot kimondotta azt az elnökség is. A mit megértve B. B. úr, kinyilatkoztatta, hogy a menynyibén a gyűlés e határozatával megbizatása befejezve van, most már mint egyházmegyei ülnök, taoácsbirói székét foglalandja el. De a magát mindenesetre nem jól tájékozott ülnök úr ellen azonnal minden oldalról neheztelő zúgás keletkezett, egy ülnöktársa pedig figyelmeztette őt, hogy emlékezzék az egyházmegye közelebbi határozatára, melynél fogva ülnök és polgári hivatalnok jelen ellentétes helyzetünkben ugyanazon egyén nem lehet, és ö különben is oly férfiúval, ki elébb betiltja a gyűlést s azután ugyanebben tanácsblráskodni kíván, egy széket nem ülhet, melyre székétel is hagyta; hason nyilatkozatok közt mozdulának ki helyökből a több világi s egyházi ülnökök is; míg az elnökség azon figyelmeztetésére, hogy ha a testben kóranyag van, az orvoslat nem a testnek szétbontása, hanem a kóranyag eltávolítása, kijelentette az érdeklett B. B. úr, hogy ő, bár mint vélekedjenek is felőle, egyházához hü és annak intézkedéseit önként zavarni nem kívánja, ugyanezért ülnöki székét is kész ez alkalommal elhagyni és mint biztos fog tovább is jelen lenni. E nyilatkozatra viszont a már említett járási tollnok úr szólalt ellene és állítván, hogy ö a valódi biztos s hivatalát prostituáltatni nem engedi, ezt a tekintetes urat pedig nem ismeri, soha nem is látta, ebből szóváltás, megbizó leveleik kölcsönös felmutatása, s a két vitatkozó a végetti felhivatása következett, hogy egymás közt egyenlítsék ki, ki legyen közülök a valódi biztos. S végre minthogy e kiegyenlítés meg nem történt, kimondatott, hogy a mennyiben nem tudható,melyiköklegyen azon minőségben tiszteltetendő, ugyanezért a gyűlés őket csak mint magán egyéneket nézi, kik tetszésökként távozhatnak, vagy mint hallgatók maradhatnak jelen a gyülekezetben. Egyszerűen regisztráljuk, minden megjegyzés nélkül az eseményt, csak mint egy rövid jelenetet, melyből a jövő kor ismerhesse közelebbről jelenünket, s vonhassa el maga magának a nem nehéz Ítéletet. A már említett gyűlés megnyitó imában kifejezett fájó érzelem bazánk legnagyobb halottja gyász emléke felett, indította a gyűlési közönséget, hogy egy részvétjelentö kegyeletes iratot szerkesztessen a nagy Széchenyi István gyászoló utódihoz, mely hü tolmácsolója legyen a dicsőült szelleme tőlünk lett eltávozásán e megye keblében támadt közbánatnak, s őszinte kifejezése e nép az iránti hálás emlékezetének, kit mint hazánk nagy reformátorát szívbeli kegyelettel tisztelt. Következett a mult april 20-kán tartott egyházkerületi gyűlésről tett jelentés és az ott hozott végzések felolvasása, melyek nyomán eddigi határozataink a polgári hatóságok irányában ujolag megerősíttetvén, a közönség hitelveink iránti hűségre s állhatatosságra ismét felhivatni rendeltetett. Egyszersmind kerületünk főpásztora, ft. Balogh Péter úr, ki nehéz helyzeteiben is mindeddig oly híven kormányozta az egyház hajóját, hogy hitelveinktől s presbyteri esküjétől egy lépést sem távozott, valamint id. b. Vay Miklós úr, ki úgy bécsi eljárása, mint folytonos hü fáradozásával szent érdekeinkben összes protestáns egyházaink örök hálájára tette méltóvá magát, ez egyházmegye részéről hálafeliratokkal megtisztelni rendeltettek. Sőt megemlékezve, hogy a tiszamelléki egyházkerület épen most tisztelte meg a nagy méltóságú bárót főgondnoki székével s ugyanez időben ft-Zsarnay Lajos urat is a superintendensi hivatallal: e változtatás feletti örömünket a nm. főgondnok urnák kijelentve, nem lehet azt hasonlag ki nem fejeznünk a ft. főpásztor irányában is, ki nemcsak méltóvá tette magát arra, hogy e nehéz időben e. kerülete vezéreül választassék, uanem azt rendületlen lélekkel el is foglalta: ugyanezért üdvözlő feliratunkkal rendeltetett megtiszteltetni ft. Zsarnay Lajos úr is. —Ezekután tárgyaltattak s elintéztettek az egyházmegye egyes községeit s egyéneit érdeklő ügyek. Egy világi ülnökre s aljegyzőre begyült szavazatok általános többségben senki iránt nem öszpontosulván, uj szavazás rendeltetett s ennek eredményhez juttatására, az egyházgondnoki számadások átvizsgálására és a felmerülhető bajok elintézésére egyházmegyei tanácsgyűlés tűzetett ki jövő hónapban Majtisra s egy közgyűlés ismét september közepére Fejérgyarmatra. — Melyek után a vendégszerető községből eloszlott a lelkesedett gyűlési közönség, a mint jött, csendben és háborítatlanul. d. qp.