Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-01 / 22. szám

azt, hogy az egyházak lelkészeik által kellőleg felvilá­gosítva nem valának s kezesség arranézve, hogy ha még egy esperességi gyűlés fog tartatni, egykét egyházat kivéve, mind az autonom egyházak sorába lépend vissza. '* . Czékus. Egy özönvíz előtti esperességi gyűlés. Szatmár-egykázmegyei közgyűlés, Kis-uaminyban május hó 10 dik napján. A szatmári helv. hitv. egyházmegye mult február 16. s 17-kén Ököritón tartott gyűlésében több függőben maradt s vizsgálat alá helyzett tárgyak elintézése végett ujabb gyűlést tűzött ki Kis-naminyba e hó 10-dik nap­jára, melyre Isten kegyelmével egybe is gyűlt akadály nélkül. Megható volt a templomot s pitvarát teljesen be töltő sőt a körött is sereglö közönség esdő éneklése Isten világosító és erősítő szent lelkeért; — megható az ima, melyet a nagy részben Szatmár felől, nagy Széche­nyink emlékünnepéről jött közönség előtt esperesünk, protest. egyházunk helyzetének s a nemzet gyászának fájdalmas együttérzésével s tolmáeslásával Istenhez bo­csátott, melyre vigaszt csak az a hit nyújthat, hogy mi­kor „legnagyobb a szükség, akkor áll legközelebb az isteni segedelem." — Azonban alig nyilt meg a gyűlés, mindenki figyelme azounal a csendörök kiséretében megjelent hivatalnokra fordult, ki a gyűlést betiltani megkezdette, de megakadályozta azt egy másik egyén, B. B. úr, ki amaz egyenruhás hivatalnokot megcáfoló­lag, magát állította a megye hatóságtól kirendelt ország­fejedelmi biztosnak s a gyűlést megbízatásánál fogva be is tiltotta. Erre — mint várni lehetett — a jogérzetében szilárd s lelkesült közönség kikiáltotta a gyűlés megtar­tását s mint határozatot kimondotta azt az elnökség is. A mit megértve B. B. úr, kinyilatkoztatta, hogy a meny­nyibén a gyűlés e határozatával megbizatása befejezve van, most már mint egyházmegyei ülnök, taoácsbirói székét foglalandja el. De a magát mindenesetre nem jól tájékozott ülnök úr ellen azonnal minden oldalról ne­heztelő zúgás keletkezett, egy ülnöktársa pedig figyel­meztette őt, hogy emlékezzék az egyházmegye közelebbi határozatára, melynél fogva ülnök és polgári hivatal­nok jelen ellentétes helyzetünkben ugyanazon egyén nem lehet, és ö különben is oly férfiúval, ki elébb betiltja a gyűlést s azután ugyanebben tanácsblráskodni kíván, egy széket nem ülhet, melyre székétel is hagyta; hason nyilatkozatok közt mozdulának ki helyökből a több vi­lági s egyházi ülnökök is; míg az elnökség azon figyel­meztetésére, hogy ha a testben kóranyag van, az orvos­lat nem a testnek szétbontása, hanem a kóranyag eltá­volítása, kijelentette az érdeklett B. B. úr, hogy ő, bár mint vélekedjenek is felőle, egyházához hü és annak in­tézkedéseit önként zavarni nem kívánja, ugyanezért ülnöki székét is kész ez alkalommal elhagyni és mint biztos fog tovább is jelen lenni. E nyilatkozatra viszont a már említett járási tollnok úr szólalt ellene és állítván, hogy ö a valódi biztos s hivatalát prostituáltatni nem engedi, ezt a tekintetes urat pedig nem ismeri, soha nem is látta, ebből szóváltás, megbizó leveleik kölcsönös fel­mutatása, s a két vitatkozó a végetti felhivatása követ­kezett, hogy egymás közt egyenlítsék ki, ki legyen kö­zülök a valódi biztos. S végre minthogy e kiegyenlítés meg nem történt, kimondatott, hogy a mennyiben nem tudható,melyiköklegyen azon minőségben tiszteltetendő, ugyanezért a gyűlés őket csak mint magán egyéneket nézi, kik tetszésökként távozhatnak, vagy mint hallgatók maradhatnak jelen a gyülekezetben. Egyszerűen regisz­tráljuk, minden megjegyzés nélkül az eseményt, csak mint egy rövid jelenetet, melyből a jövő kor ismerhesse közelebbről jelenünket, s vonhassa el maga magának a nem nehéz Ítéletet. A már említett gyűlés megnyitó imában kifejezett fájó érzelem bazánk legnagyobb ha­lottja gyász emléke felett, indította a gyűlési közönséget, hogy egy részvétjelentö kegyeletes iratot szerkesztessen a nagy Széchenyi István gyászoló utódihoz, mely hü tol­mácsolója legyen a dicsőült szelleme tőlünk lett eltá­vozásán e megye keblében támadt közbánatnak, s őszinte kifejezése e nép az iránti hálás emlékezetének, kit mint hazánk nagy reformátorát szívbeli kegyelettel tisztelt. Következett a mult april 20-kán tartott egyházkerületi gyűlésről tett jelentés és az ott hozott végzések felolva­sása, melyek nyomán eddigi határozataink a polgári hatóságok irányában ujolag megerősíttetvén, a közönség hitelveink iránti hűségre s állhatatosságra ismét felhi­vatni rendeltetett. Egyszersmind kerületünk főpásztora, ft. Balogh Péter úr, ki nehéz helyzeteiben is mindeddig oly híven kormányozta az egyház hajóját, hogy hitelve­inktől s presbyteri esküjétől egy lépést sem távozott, valamint id. b. Vay Miklós úr, ki úgy bécsi eljárása, mint folytonos hü fáradozásával szent érdekeinkben összes protestáns egyházaink örök hálájára tette méltóvá ma­gát, ez egyházmegye részéről hálafeliratokkal megtisz­telni rendeltettek. Sőt megemlékezve, hogy a tiszamel­léki egyházkerület épen most tisztelte meg a nagy mél­tóságú bárót főgondnoki székével s ugyanez időben ft-Zsarnay Lajos urat is a superintendensi hivatallal: e vál­toztatás feletti örömünket a nm. főgondnok urnák kije­lentve, nem lehet azt hasonlag ki nem fejeznünk a ft. főpásztor irányában is, ki nemcsak méltóvá tette magát arra, hogy e nehéz időben e. kerülete vezéreül válasz­tassék, uanem azt rendületlen lélekkel el is foglalta: ugyanezért üdvözlő feliratunkkal rendeltetett megtisz­teltetni ft. Zsarnay Lajos úr is. —Ezekután tárgyaltattak s elintéztettek az egyházmegye egyes községeit s egyé­neit érdeklő ügyek. Egy világi ülnökre s aljegyzőre begyült szavazatok általános többségben senki iránt nem öszpontosulván, uj szavazás rendeltetett s ennek eredményhez juttatására, az egyházgondnoki számadások átvizsgálására és a fel­merülhető bajok elintézésére egyházmegyei tanácsgyű­lés tűzetett ki jövő hónapban Majtisra s egy közgyűlés ismét september közepére Fejérgyarmatra. — Melyek után a vendégszerető községből eloszlott a lelkesedett gyűlési közönség, a mint jött, csendben és háborítatlanul. d. qp.

Next

/
Oldalképek
Tartalom