Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-01 / 22. szám

olvadni össze. Hogy ez utolsó az egyház szempontjából kívánatosabb s egyedül üdvös, azt nem hiszem, hogy valaki kétségbe merné hozni. Mi állhat útjában? A meggyőződés? tagadom, tagadom oly határozottan, mint csak lehet, s tagadom mindenek felett azokra nézve, kik a pátens mellett a zászlóhordozók voltak, s „be fogom, ha kell, néhányukra nézve bizonyítani." De Isten látja az én lelkemet, nem ezen mezőre akarok lépni, hanem egy pár pontban formulázni véleményemet. Álláspontom egyedi, s eszem ágába sem jut, hogy egyetemes tetszést igényeljen. Nézetem ez: 1) Adjunk hálát Istennek, hogy a máj. 15-ki kegyes kézirat lehetővé teszi törvényes gyűléseinket, törvényes hivatalaink betöltését s egyházunk előbbi autonom szervezete, határai, működése helyreállítását. 2) Ragadjuk meg ez alkalmat s mindenek felett irtsuk ki a szakadást, mely az egyházra nézve e mezőn csak átkos lehet s vezessük vissza az egyházat azon egységhez, azon organismushoz, mely előbb sajátja volt, értem a négy suprentiát és az egyetemes gyűlést, melyben a négy egygyé olvad. A bányakerületi praxist foganatba vehetné a Dunamelléken a tisztes Stromszky, Tiszamelléken Sontagh a hű felügyelő ur stb. 3. Minthogy pedig ez csak ugy történhetik meg, ha a felek kiirtanak keblökből minden indulatot, mely a testvéri egybeolvadást gátolhatná, legyünk keresztyének, legyünk Urunk IJdvözí-, tőnk igazi követői, és bocsássunk meg egymásnak s a testvéri szeretet azon leplét, melyről azt mondja az irás, hogy elfedi még a vétkek sokaságát is, borítsuk a múltra, borítsuk ugy, hogy a keblekben ne maradjon hátra semmi keserűség s csak egy legyen a közös, minden fájdalmat enyhítő^ minden sebet meggyógyító, boldogító, ünnepélyes érzelem, t. i. az: hogy ismét egyek, ismét testvérek vagyunk, s egyekké lettünk, egyházunknak szögletkövében a Krisztusban. 4) Es ha aztán az egység meglesz, megadja a kegyelmes Isten a többit is, könnyű lesz akkor a zsinati élőmunkákat elkészíteni, a meglevőkből összeállítani , atyafiságosan megvitatni s oda jutni, hogy a fejedelmi kéz stabiliat ordinem, melyet mi zsinatilag felterj esztendők leszünk. Még egyszer visszatérek arra a harmadik pontra, mert az a legnehezebb. Valljuk be helyzetünket őszintén és becsületesen, mint jó keresztyénekhez illik. Oda jutottunk, hogy a szakadás nemcsak külső, hanem nagyon is benső, a csontok és velők megoszlásáig ható szakadássá lett, úgy annyira, hogy nemcsak idegenek, hidegek lettünk egymás iránt, hanem ezen elidegenedés egész a gyűlöletig ment, — tudom hogy így van, mert saját keblem súgja, s én e részben a legbűnösebbek közé tartozom. — Mások nálamnál jobbak lehetnek, ezt én megengedem, meg már csak azért is, mert így könnyebb lesz nekik a bocsánatra, a kibékülésre, az összeolvadásra oda nyújtani jobbjukat, mit én részemről mindenki irányában tenni annyira kész vagyok, hogy engemet semmi jobban nem sértene, mint a szeretetlen eljárás azon testvérek irányában, kik az autonom concentushoz visszatérnek. Kérek és kényszerítek minden atyafit és minden lelket, hogy ezen lelkületben fogjon velem kezet, egy feltétel alatt, hogy a megtérés ne színlett, hanem igazi legyen. Mert az az én hitem, hogy ügyünknek senki jobban a jelenben ártani nem fog, mint egyfelől azok, kik a kegyes kézirat elve és pontjai között különbséget keresve, azon organismusnak, melyet a 2-dik pontban kiemeltem, akadályokat gördítenének útjába, másfelől pedig azok, kik a kegyes kézirat által előidézett kedvezőbb állást nemtelen fegyverül használnák fel, megszégyenítésére azoknak, kik a testvéri közösség szent templomába ismét belépni akarnak. Én mindenik párt ellen határozottan fogok harcolni, ha ezen harcot az engedékeny elnézésnél üdvösebbnek fogom tartani. Engedjék hinnem a pártok zászlósai, hogy a meghasonlás salakjából való teljes kitisztulás az, mire most legnagyobb szükségünk van , nemcsak egyik vagy másik résznek, hanem mindnyájunknak, s kérjük közösen egyházunk fejét, hogy dorgálja meg a vihart, mely az egyház hajóját liányjaveti, hogy bekövetkezzék mielőbb Máté evangy. 8, 26. értelme: „Es lőn nagy csendesség!" Székács J. RÉGISÉGEK. Kutas mezőváros, Somogy megyéből, régiségi szempontból. Hogy mikor keletkezett ezen egyház : róla semmi biztos forrásunk nincs. Hogy a ref. vallás az itt működött híres reformátorok munkája következtében itt ko. *