Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-05-18 / 20. szám
minden tiszteletünk nyilvánításával árasztottuk el s csak azt fájlaltuk s fájlaljuk ma is, — hogy nekünk lelkészeknek is két példánynál többhez szerencsénk nem lehet ; — világi híveink közül pedig nem találtatott még senki, ki ezeket házábani megjelenésre kegyeskedett volna felszólítani, holott vannak , kiktől meg lehet várni, hogy más folyóiratok mellett ez a szerény protestáns lap is helyet foglaljon asztalaikon nemrég született testvére — a Lelki kincstárral együtt, — megbizonyítandók, hogy a mennyire buzgók szent hitünkben szívökkel, ép annyira kivánják azt pártolni külről ható s ösztartó eszközeiben is annyival inkább, hogyha e lapokat Magyarhon lelkes s eléggé nem tisztelhető protestáns nagyjai jeles cikkeikkel is megtisztelték ; köztünk is minden világi, ki csak teheti, dicsekedésének tarthatná, ha e protestáns lap is a Lelki kincstárral együtt háza vendégelenne. De hátha a szerkesztőség előfizetőinek névsora engemet most fülig pirit! Nagy tisztelettel kérem a szerkesztő urat, mentsen mege gyalázattól; vagy még jobban tetőtől talpig elpirítani szíveskedjék, mert jó szívvel megkövetek mindent, ki sértve érzi magát. Méltóztassék, ha hirtelen eszébe nem jutna végig futni az előfizetők névsorát s nyiltan kimondani, hogy a Rikán belőli négy ref. egyh. megyéből, ezen ugy mondatni szokott Székelyföldről hány világi hitünk sorsosa küldött előfizetést a prot. egyh. és iskolai lapra ? Nem ok nélküli kérdés ez, mert a vallás nemcsak lelkészek, de mindnyájunk legszentebb ügye; s miután Jézus a szentek szentének ajtaját mindenki előtt fölnyitotta, egy protestáns lelkész sem kívánja azt bezárni a világiak előtt, s a helyett, hogy mondaná nékiek : „procul abesto profani!" hívja őket belépni a szentek szentébe, hogy „ne legyenek zsellérek és jövevények, hanem Istennek cselédi, szenteknek polgártársai." Szükség azért, hogy világi hitsorsosaink is az egyházi lapokat és folyóiratokat figyelmökre méltassák, mivel ezekben a protestáns vallásos életnek egy kiváló — mondhatni — gyökér hordereje rejlik : „a vallásos öntudat." Sokszor megtörténik, miként a lelkész célszerűen intézett tanitásával is nem nyerhet lelkeket Isten országára, mert nincsenek templomban , kiknek szívökre akarta vetni evangyéliomi hálóját. Meglehet, ez fog történni szavaimmal is, de azért elmondám, mert egyházunk érdekének magasztos érzetére minden kebelt felvillanyozva vágynék látni! És ezzel ismét erdővidékre térve vissza, nem is nem azért nem szólott senki megyénkből e lapokhoz — mintha az első tudósítástól mostanig tétlenség álmában szunyadoztunk vagy közönyösen néztük volna a világ folyását. Nem! mi ébren voltunk, vigyáztunk és a mit lehetett, munkáltunk. Legyen szabad ezeket dicsekedni- akarás nélkül szerényen és röviden e lapok tisztelt olvasói előtt elbeszélnem. 1. A mtgs. e. főtanács felszólítására sz. udvarhelyi főiskolánk segedelmezését felkarolva nemcsak atizezer lélek számra eső húszezer forintot szavaztuk meg, hanem a lelkészek és iskolatanitók is különösen az irt összegen kivül ama célra hét ezer forint tőkét alapítottak, követendő példát akarván ezáltal adni a hallgatóknak is egyházunk szent ügyének lelkes pártolására. Ha egyházaink az igért segedelemnek nagyobb részét befizették is, de még egészen szavukat beváltani legjobb akaratuk mellett is nem birták, mert sok nem reméllett akadályok állották útját buzgó igyekezetöknek. Ezeket elősorolni nincs itt helye, csak azt említem, hogy egy házaink nagyobb részt szegények, hallgatóink közt kevés a tehetős a min dennapi szükségen fölül emelkedett. Kérdem azért: hibázott-e az erdővidéki c. megye, ha anyagi állását számba véve, addig a sepsi sz. györgyi iskola segedelmezésével késni kényszerült, míg az első kötelezettség terhétől nem szabadul, — arról lévén meggyőződve, hogy így annál teljesebb marokkal járulhatand az általa is elvileg pártolt iskola oltárához? Nem eszélyesebb eljárás-e rendre venni szükségeink fedezését, mint egyszerre mindent nyelbe ütni akarni. Egy-két évi késedelmezés nem halál amaz iskolára nézve s tizedek múlva is elférend oltárán az áldozat. Legtisztább érvekkel fejtette fel megyénk átírásában késedelmezése okait s midőn a más három testvér e. megyéktől szeretet-és bizalom teljes várakozást remélett: nyert sok hibáztatást és alaptalan gyanúsítást gyűléseken és hírlapokban. De mindezen elsietett bántalmakat őszinte akaratának érzetében békével tűrte, még azt is, hogy az átirásában említett „embrió iskola" kitételnek azon ékes magyarázat adatott, mintha megyénk „törvénytelen ágyból" származottnak tekintené amaz iskolát. Én pedig ennyi magyarázatot teszek a sok bántalom után: hallgassuk s várjuk ki egymást békésén, hogy annál szerencsésebben végezhessük dolgainkat. Egyházmegyém becsülete igényelte ez ügyben ennyit szólani. 2. Második főgondunk volt, falusi iskoláinkban a tanítást célszerüleg rendezve a kor kívánalmainak megfelelő állásra emelni. E végre egy bizottmány előleges munkálata nyomán kijelölte a tanrendszert, tantárgyakat, kézikönyveket, iskolai fegyelmet. Iskolavizsgáló biztosokat, — úgynevezett kőrlelkészeket nevezett ki, az iskolák felszerelését megindította a községi elöljárókat pártolás és segedelmezésre felkérte, megyénk részletes zsinata és az iskolák állásáról beküldött tudosítások tárgyalását egyik teendőjének határozta. Hogy pedig mindezen folytonos intézkedéseknek annál több eredményök fejlődjék ki, életbe léptette az iskolatanitók értekezletét, minden évben háromszor tartandót egy lelkész vezérlete alatt, ki most rendes ülnök és bibarcfalvi lelkész t. Szász József. Ha egy előre — mint szokatlan dolog — különösnek tetszett is ez intézkedés, de már tanítóink be látták hasznát s miután már a „Néptanítók könyvét is olvasni kezdették, bizton remélhetni, hogy hivataluk feladatának megfejthetésében könnyebben s hasznosabban haladandnak előre. 3. Önként következett, hogy a tanítók értekezlete után el ne maradjon a lelkészek értekezlete is, és erre mult évi február 10-én gyülénk össze először, csak annyit értve a dologhoz, miként a „protestantismus elveiről s méltóságáról" kellend értekeznünk, mint esperesi körlevél által kitűzött tárgyról. Sorshúzásnak kelle eldönteni — mert első lenni senki nem vágyott — az érte