Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-02 / 9. szám

hogy ha az ágostai és helvét hitvallást követők Ő Felségéhez folyamodnak és kérelmükben előadják, hogy mely helyeken? és hány superintendens volna szükséges, Ő Felsége abbéli kérelmüket teljesíteni fogja, mely királyi resolutio 5-ik pontjának ezek a szavai: Superintendentes seu superiores Augustanae et Helveticae confess. addictorum, ubi modo fatarum confessionum alterutram profitentes, superinde „in quot et qualibus locis ejnsmodi snperintendentem seu superiorem sibi admittipetant,apud suamMattemSanctissimam instantiam fecerint," iisdem admittantur; quorum quidem superiorum muneris erit, moribus sibi subiectorum ministrorum invigilare ac in excessivos condigne etiam animadvertere. In reliquo autem Acatholicorum ministri in causis profanis iurisdictionato magistratui ac in hoc duntaxat, ut constet, num ejusmodi ministri rite baptisent, seu ad valide baptisandum sufficienter sint instructi etiam visitationi et examini Archidiaconorum Catliolicorum subesse debeant, matrimoniales porro caussae fundamento privatarum regni legum Judiciis Dioecesanorum Episcoporum ita substerni ut hi illas pláne juxta principia Augustanae et Helveticae confessionis diiudicent admissa inde ad Archiepiscopum appellatione(RibiniT. 2. pag, 251). Ezen legfelsőbb rendelet után 1732-ik eszt. mart. 3-dik napján újabban rendeltetett, hogyha az ágostai és helvét hitvallást követők egyházi igazgatókat kívánnak, azokat O Felségétől kell kérniök, mert különben az ő superintendenseik nem fognak superintendenseknek tekintetni, sőt azon hivatalnak folytatása sem fog nekik megengedtetni , t. i. azon királyi rendeletnek ezek a szavai: Carolus etc. Contextu b. resolutionis nostrae super statu Acatholicorum in Hungaria degentium die 21. martii anno proxime praeterito intimatae inter alia puncto 5. et hoc declarato existente, quod superintendentes seu superiores Augustanae et Helveticae confess. addictorum, ubi modo fatas confessiones profitentes superinde „in quot et quibus locis ejusmodi superintendentem seu superiorem sibi admitti petant, apud nos instantiam fecerint eisclern admissuri sumus." Cum autem a tempore factae publicationis eo in passu „apud nos nulla facta sit instantia," bonus interim ordo exigat, „ut si Augustanae et Helveticae confess. addicti regnicolae, superiores aliquos habere cupiant, eosdem a nobis admitti suppliciter petant." Idcirco Fidelitates vestrae per univer-sos Comitatus mox „publicabunt ut eousque nullus pro superintendente, vei alterius ordinis superiore Augustanae et Helveticae confess. in Hungaria recognoscatur, vei ad aliquod exercitium istiusmodi iurisdictionis admittatur, priusquam indultam et concessionem regiam desuper petierint et impetraverint. Dátum Viennae Áustriae 3. martii. 1732 (Ribini T. 2. pag. 293). Miután azon királyi rendelet a helytartótanács által 1732-ik eszt. martius 7-ik napján a vármegyéknek elküldetvén, kihirdettetett, az ágostai vallást követők az ő bécsi ágensok által kitudakoztatván, hogy mi út és mód kivántatik a superintendensek iránti kérelemre nézve , azáltal tudtokra esett, hogy mindenek előtt körülményesen elő kell adni, hogy mi legyen a superintendensnek hivatalos kötelessége, s ki kell mutatni, hogy azon hivatalra az ideig hány egyén volt szükséges, és jelenleg hány superintendens van; továbbá, hogy a superintendensek neve bejelentessék és azoknak megerősítését a Felségtől kérjék, mert különben azon hivatalt nem szabad viselniök, és hogy ha több superintenclensre volna szükségük, a végett O Felségét kell megkérni, hogy az ő engedelmével többeket is választhassanak stb. Ezeket így tudván, az ágostai vallást követők elhatározták, hogy azon tárgyra nézve küldöttség által fognak járulni a Felséghez s azon határozatjukat a helvét vallást követőkkel is tudatván, közakarattal ment a küldöttség Bécsbe 1733-ik eszt. elején, és ottan először is arról tanácskoztak, hogy miképen szerkesztessék a folyamodás, mire nézve mindenek előtt felolvastatott Ráday Pál református küldöttségi tag által feltett terjedelmes folyamodás, melyben minden sérelmek liiven és igen érzékenyen elő levén adva, mivel az ágostai vallást követők abban némely kemény kifejezéseket láttak, egy más folyamodást készítvén, azt azon 1733-ik eszt. február 22-én Radványi György (Radvánszki) és Rakovszky Elek küldöttségi tagok által a Felségnek benyújtották, melynek idetartozó főpontja így szól: Quod Maiestas V. S. Augustanae et Helveticae confess. addictorum superintendentes seu superiores in sibi incumbentibus, muneribus conservare ac superinde in quot nimirum et qualibus locis eiusmodi superintendentes seu superiores nobis admitti petierimus , erga humillimam instantiam nosti- am aclmittendos benignissime resolverit, pro ea be-