Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-12 / 2. szám

positio — tekintve, az illető nemzeti irodalom színvonalára emelkedjék. — A tudomány ugyan általában, s a keresztyén vallástan is, magában tekintve, nem bir semminemű nemzeti jelleggel; de annyival inkább bir a nyelv, melyen azt előadjuk ; s erre a protestáns tbeologusnak annyival inkább ügyelni kell, mivel a reformatio a vallásirodalomnak is megadta a nemzetiség jogát. — Legyen tehát az előadás irodalmi színvonalon álló értelmes és sajátos. Mondhatnók tán azt is, hogy népszerű; de önként kerüljük e ruganyos kifejezést, mely különösen nálunk, nincs még eléggé a közönséges, —póriastól megkülönböztetve. S több izbeu azt tapasztaltuk, hogy nálunk az egyházirodalmi közönség nagyon kényelmes elmélkedve olvasni s nem igen akarja magát a tömöttebb, s szabatosabb írmodorhoz felemeltetni engedni. Azért e részben, minthogy a tudománynak is megvannak a nyelvre nézve saját igényei: valami igen tágos kaput épen nem óhajtanánk nyitni azon népszerűségnek , a mely nálunk könnyen elfajul irodalmi színvonalon alólivá, selejtessé. —Legyen az értelmes, de nemes írmodor. III. Előadván főbb vonásokban a keresztyén vallástudomány készítésének kellékeit: most már nincsen egyéb hátra, mint ezeket a kézalatti műre alkalmazni. Szeremlei „Keresztyén vallástudomány")^nak épen az képezi kiindulási pontját, hogy az általunk is felállított első kellék necsak meg legyen benne, de épen az képezze jellemét, t. i. legyen az a hitéletből irva. Minden oda mutat, hogy e kellékről világos és határozott tudattal bír szerzőnk. „A protestántismusban a hittan" — így ír mindjárt az első lapon — a vallásos tételeknek nem merev és eszmeileg egyszer mindenkorra berögzött halmaza, hanem hitélet11

,

sat., — és tovább a második lapon : „7a a protestáns dogmatikát a vallásra tartozó eszmék és tételek szábaz statistikája gyanánt kezeli: adja elő bár nyelvtanilag izetes ebben, logikailag öszszefüggöbben a múlt kor szellemével mindenben egyező nézeteit, nem szűnik meg a vallástudományt hagyományként kezelni, és vallásfelekezetére nézve a theologiai téren tiralkodó kopárság mutatója lenni Helyes és szellemdús felfogás. Más kérdés azonban, mennyiben van elég is téve e kelléknek ? közelebbről e kérdésre fogunk feleletet adni, indok s bizonyságokkal ellátott feleletet. (Folyt, következik). —« BELFÖLD. A kézsmárki protestáns pör Kassán. A „Wiener Zeitung" december 28-diki esti lapja a kézsmárki protestáns conventben részt vettek elleni pör tárgyában egy cikket adott ki, melyet mi ezennel közzé teszünk. „A több oldalról hozzánk érkezett közlések, melyek szerint a magyarországi királyságban az utóbbi időkben tartott protestáns gyűléseken történt némely esetekért büntető törvényszéki vizsgálatok rendeltettek el, és hogy nevezetesen a kassai törvényszéknél mai napra vau kitűzve a végtárgyalás a f. é. september 27-kén és 29-kén Kézsmárkon tartott conventben résztvettek kö zül többek ellen, arra indítottak minket, hogy ezen büntetőjogi eljárások tulajdonképi jellemére nézve közelebbi tudomást szerezzünk. „így, hiteles forrásból megtudtuk, hogy az államügyészség és illetékes büntetőtörvényszék nem azért lépett fel a kézsmárki conventben résztvettek közül néhányak ellen, mivel ők azon conventre egybegyűltek, s ínég kevésbé azért, mivel azon gyűlésen elhatározták, hogy Császár 0 Felségéhez beadványt és kérelmet terjeszszenek fel, hogy a september 1-sei császári pátens s az erre vonatkozó miniszteri rendelet vétessék vissza, hanem azon okból történt, mivel, az ez alkalommal hozottvégzések indítványozói és főindítói valamint magán e gyűlésen, úgy ezt megelőzőleg is többnemü izgatások által, nemkülönben az itt hozott végzések kinyomatása és terjesztése által abban voltak munkások, hogy ezen gyűlés határozata által egyzersmind minden evangélikus egyházi elnököknek és községeknek azt ajánlják, „hogy ők nagyobb és új bonyodalmak kikerülése végett, további utasításig, maradjanak a régi alkotmány mellett, és hogy az ezen ügyben leérkezendő további kormányrendeletek a senioratusok egyházi és világi elnökeivel csupán tudomásvételül közöltessenek;" és mivel néhányan ezen személyek közöl az említett törvényeknek nemkövetését még másutt is ajánlották, midőn írásban nyilvánították, hogy a legfelsőbb pátenst a protestánsok vissza fogják utasítni egyértelmüleg, hogy az egyházi elnökök és conventek utasíttatnak, ne nyújtsanak segédkezet a pátens és provisorium kivitelére, hogy passiv ellentállást kell kifejteni, és pedig a szó legteljesebb értelmében — és mivel többféle írásbeli tanácsadást és felszólításokat osztogattak ezen szabályok számba nem vételére, sőt azon személyeket, kiknek azok végrehajtására kell vala működniök, bizalmatlansági szavazattal fenyegették. Ezen eseményekben az illető büntető-törvényhatóságok felhivást találtak az 1859. évi sept. 1. kelt császári nyiltparancs ünnepélyes formájában közzé tett törvény: úgy szinte a különös császári felhatalmazással (§. LV.) és így az illető minisztériumnak 1859. sept. 2. törvény erejével kibocsátott rendelet elleni engedetle1

1

ségre, és így az 1852. évi május 27 ki közönséges büntetőtörvény 65. §. lit. b. értelme szerint, mely szórul szóra ekként hangzik: „A közcsend-háborítás bűntettét követi el, ki nyilvánosan vagy több emberek előtt, avvagy nyomtatványokban, elterjesztett iratokban, avvagy képes ábrázolatokban b) törvények a bírságok vagy más közhatóságoknak rendeletei, ítéletei, vagy intézkedései elleni engedetlenségre, ellenszegülésre, vagy ellentállásra —- — felszólít, buzdít, vagy csábítani törekszik." a közcsend háborítási bűntett bevallását tapasztalták, és ennek folytán a törvények értelme szerint hivatalos kö-