Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-24 / 8. szám

tennék ki, be ne csúszszanak ; ide értvén a symbolicus könyvek ujabb kiadásaihoz is vagy elöl, vagy hátul hozzájok adandó bárminemű előszókat, jegyzeteket s más toldalékokat. Negyedik szakasz. — Az egyházi vagyon-kezelésröl. 108. Kanon. Az egyházakat, iskolákat s bárminemű segélyezendőket illető minden alapítványok és jótéte­mények az egyházkerületek által minélelőbb Írassa­nak össze, ezen összeírás az egyházkerületi tanácsnak adassék be, és időről-időre folytattassék, — az össze­írás külalakzata a kerületi tanács jegyzőkönyveiből kiadatván. 109. Kanon. Az egyházi, iskolai, mint szintén ispo­tályi pénztárak kezelése egyedül csak becsületes em­berre bizassék, s olyanra, ki saját házánál jólrendezett háztartást visz; — arra, hogy valaki mi más hivatalt is visel, semmi tekintet nem levén. 110. Kanon. Minden egyház saját ingó és ingatlan javainak, a maga presbyteriuma által leltárat készítsen, melynek egy példányát köz-szekrényben tartsa, a mási­kat pedig a gondnoknak, hivatalába lépésekor adja által, ki az abban feljegyzett dolgokat, bogy el ne vesz­szenek, egyenként számba vegye, szorgalmatosan gond­jokat viselje, — s hivatalát elvégezvén, utódjának hiány nélkül általszolgáltassa. 111. Kanon. Valami csak bármely egyház pénztá­rába bármi cím alatt befolyik, illesse az akár az egyhá­zat, akár az iskolát, akár más, vagy az egyházhoz, vagy az egyházmegyéhez, vagy a kerülethez, vagy a helv. hitvallású egyházak egyeteméhez tartozó kegyes inté­zetet, —• valamint az is: mi? kinek? mikor? ki rende­letére? és mi célra adatik abból ki, a számadási könyvbe annak illető rovataiba hiven beirassék, kisebb egyházakban pedig, ha más alkalmas iró nem találtatik, az ilyeneket a számadási könyvbe maga a lelkész jegyezze be az egyház egy-két vénebbjeinek jelenlété­ben, — azok nevei is ugyanabba beíratván. 112. Kanon. Bármely egyházi és iskolai pénztár­ból a helybeli presbyteriumok vagy consistoriumok elő­leges tudomása és jóváhagyása nélkül senkinek pénz kölcsön ki ne adassék; de a presbyteriumok, avagy consistoriumok se adjanak másoknak kölcsön pénzt, mint olyanoknak, kiknek elég birtokuk van, vagy biz­tosítékot szolgáltatnak, — a betáblázás szükséges volta azoknak böles itéletökre hagyatván. 113. Kanon. Az egyes egyházakra tartozó pénztá­rak kezelői, az ő bevételeik és kiadásaik felől számot adni a helybeli presbyteriumuak, az egyház azon elöl­járói jelenlétében, kik a bevételbe és kiadásba be nem folytak, — más pénztárak kezelői pedig az illető con­sistoriumoknak tartoznak, — a pénztárak időközben megvizsgálhatása is a helybeli presbyteriuinnak, és a közvetlen felíigyelési joggal bíró consistoriumoknak szabadságukban állván. Általában mindazok, kik akár maguk jó szántából, akár végrendelkezők intézkedése folytán alapítványi tőkéket, vagy hagyományokat be­vesznek és kezelnek, számadásnak és a jövedelmek kiosztására nézve a felsőbbség körülmények szerint teendő rendelkezéseinek, annálfogva felelősségnek, és ha netalán a kezelési hiba miatt kár történnék, azérti elégtételnek is terhe alá vettettek. 114. Kanon. A collegiumok, gymnasiumok és na­gyobb iskolák alapítványai, tőkepénzei, és bárminő akár pénzben, akár termesztményekben beveendő jöve­delmei helybeliekből teendő pénztárnokok által kezel­tessenek, oly móddal, hogy a rendes kiadások ugyan a helybeli presbyterium vagy igazgatóság, vagy gond­nokság előleges tudtával, és az első tanár vagy az iskola-igazgató egyetértésével, —• a rendkívüliek pedig az egyházkerületi vagy más azon consistoriumnak, melynek felíigyelése alatt az intézet áll, utalványa mellett történjenek, mely az egyházkerületi consisto­riumban mindig előterjesztessék, — azonban az iskolá­nak saját birtoklási joga épségben maradván ; —• éven­kénti számadásokat pedig az egyházkerületnek, akár közvetlenül, akár küldöttség vagy a helybeli presbyte­rium közbejöttével adni tartozzanak, — az eredeti ok­iratok s alapító levelek biztos őrzésére való felügyelet az egyházkerületet illetvén. 115. Kanon, llogy az elerőtlenedett lelkészek és iskola tanítók, vagy az elhaltak özvegyei és árvái szá­mára, — azonban csak azokéira, kik elegendő életmód nélkül szűkölködnek, s közsegélyre magukat méltat­lanokká nem tették, — segélyalap állíttassék össze: erre nézve minden lelkész és iskolatanitó, száz forintot túlhaladó jövedelméből évenként harmadfélszáztólit be­fizetni tartozik, az egyházak pedig ugyanannyit, mint azoknak lelkészei; azonban az uj lelkészek ezen fizetés­től két évig mentek maradnak. Az önkéntes ajánlatok ezen alapítványra szabadságra hagyatnak. — A mely pénzek akár a lelkészektől, iskolatanitóktól és egyhá­zaidtól, akár bárkiknek önkéutes ajánlataikból, az esperességek által , látogatás alkalmával be fognak szedetni: azok az egyházkerületnél jelentessenek be, — azáltal adassanak ki kölcsönre, — és hogy azokból mennyi, s kiknek legyen kiszolgáltatandó, — az által rendeltessék el. Hogy pedig minden egyházban a lel­késznek valósággal mennyi a jövedelme: annak meg­határozása és összeírása felöl az egyházkerület gon­doskodjék. Ötödik szakasz. A házassági ügyekről. Első fejezet: Ji jegyváltásról. 116. Kanon. A jegyváltás házasságra képes férfi és nő személyeknek egymással házasságra leendő lépé­sök felöl legalább két alkalmatos tanú előtt kötött egyességök, — mely bármi ünnepélyességekkel erősít­tetett légyen, mégis a kötendő vagy végrehajtandó há­zasságra nézve semmi kötelező erővel nem bir. Az egy­házi szabályszerű ünnepélyesség nélküli jegyváltástól büntetés nélkül visszaléphetni. 117. Kanon. Az ellen, a ki egyházi szabályok sze­rint történt jegyváltástól visszalép, joga van a megvet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom