Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-24 / 8. szám

tennék ki, be ne csúszszanak ; ide értvén a symbolicus könyvek ujabb kiadásaihoz is vagy elöl, vagy hátul hozzájok adandó bárminemű előszókat, jegyzeteket s más toldalékokat. Negyedik szakasz. — Az egyházi vagyon-kezelésröl. 108. Kanon. Az egyházakat, iskolákat s bárminemű segélyezendőket illető minden alapítványok és jótétemények az egyházkerületek által minélelőbb Írassanak össze, ezen összeírás az egyházkerületi tanácsnak adassék be, és időről-időre folytattassék, — az összeírás külalakzata a kerületi tanács jegyzőkönyveiből kiadatván. 109. Kanon. Az egyházi, iskolai, mint szintén ispotályi pénztárak kezelése egyedül csak becsületes emberre bizassék, s olyanra, ki saját házánál jólrendezett háztartást visz; — arra, hogy valaki mi más hivatalt is visel, semmi tekintet nem levén. 110. Kanon. Minden egyház saját ingó és ingatlan javainak, a maga presbyteriuma által leltárat készítsen, melynek egy példányát köz-szekrényben tartsa, a másikat pedig a gondnoknak, hivatalába lépésekor adja által, ki az abban feljegyzett dolgokat, bogy el ne veszszenek, egyenként számba vegye, szorgalmatosan gondjokat viselje, — s hivatalát elvégezvén, utódjának hiány nélkül általszolgáltassa. 111. Kanon. Valami csak bármely egyház pénztárába bármi cím alatt befolyik, illesse az akár az egyházat, akár az iskolát, akár más, vagy az egyházhoz, vagy az egyházmegyéhez, vagy a kerülethez, vagy a helv. hitvallású egyházak egyeteméhez tartozó kegyes intézetet, —• valamint az is: mi? kinek? mikor? ki rendeletére? és mi célra adatik abból ki, a számadási könyvbe annak illető rovataiba hiven beirassék, kisebb egyházakban pedig, ha más alkalmas iró nem találtatik, az ilyeneket a számadási könyvbe maga a lelkész jegyezze be az egyház egy-két vénebbjeinek jelenlétében, — azok nevei is ugyanabba beíratván. 112. Kanon. Bármely egyházi és iskolai pénztárból a helybeli presbyteriumok vagy consistoriumok előleges tudomása és jóváhagyása nélkül senkinek pénz kölcsön ki ne adassék; de a presbyteriumok, avagy consistoriumok se adjanak másoknak kölcsön pénzt, mint olyanoknak, kiknek elég birtokuk van, vagy biztosítékot szolgáltatnak, — a betáblázás szükséges volta azoknak böles itéletökre hagyatván. 113. Kanon. Az egyes egyházakra tartozó pénztárak kezelői, az ő bevételeik és kiadásaik felől számot adni a helybeli presbyteriumuak, az egyház azon elöljárói jelenlétében, kik a bevételbe és kiadásba be nem folytak, — más pénztárak kezelői pedig az illető consistoriumoknak tartoznak, — a pénztárak időközben megvizsgálhatása is a helybeli presbyteriuinnak, és a közvetlen felíigyelési joggal bíró consistoriumoknak szabadságukban állván. Általában mindazok, kik akár maguk jó szántából, akár végrendelkezők intézkedése folytán alapítványi tőkéket, vagy hagyományokat bevesznek és kezelnek, számadásnak és a jövedelmek kiosztására nézve a felsőbbség körülmények szerint teendő rendelkezéseinek, annálfogva felelősségnek, és ha netalán a kezelési hiba miatt kár történnék, azérti elégtételnek is terhe alá vettettek. 114. Kanon. A collegiumok, gymnasiumok és nagyobb iskolák alapítványai, tőkepénzei, és bárminő akár pénzben, akár termesztményekben beveendő jövedelmei helybeliekből teendő pénztárnokok által kezeltessenek, oly móddal, hogy a rendes kiadások ugyan a helybeli presbyterium vagy igazgatóság, vagy gondnokság előleges tudtával, és az első tanár vagy az iskola-igazgató egyetértésével, —• a rendkívüliek pedig az egyházkerületi vagy más azon consistoriumnak, melynek felíigyelése alatt az intézet áll, utalványa mellett történjenek, mely az egyházkerületi consistoriumban mindig előterjesztessék, — azonban az iskolának saját birtoklási joga épségben maradván ; —• évenkénti számadásokat pedig az egyházkerületnek, akár közvetlenül, akár küldöttség vagy a helybeli presbyterium közbejöttével adni tartozzanak, — az eredeti okiratok s alapító levelek biztos őrzésére való felügyelet az egyházkerületet illetvén. 115. Kanon, llogy az elerőtlenedett lelkészek és iskola tanítók, vagy az elhaltak özvegyei és árvái számára, — azonban csak azokéira, kik elegendő életmód nélkül szűkölködnek, s közsegélyre magukat méltatlanokká nem tették, — segélyalap állíttassék össze: erre nézve minden lelkész és iskolatanitó, száz forintot túlhaladó jövedelméből évenként harmadfélszáztólit befizetni tartozik, az egyházak pedig ugyanannyit, mint azoknak lelkészei; azonban az uj lelkészek ezen fizetéstől két évig mentek maradnak. Az önkéntes ajánlatok ezen alapítványra szabadságra hagyatnak. — A mely pénzek akár a lelkészektől, iskolatanitóktól és egyházaidtól, akár bárkiknek önkéutes ajánlataikból, az esperességek által , látogatás alkalmával be fognak szedetni: azok az egyházkerületnél jelentessenek be, — azáltal adassanak ki kölcsönre, — és hogy azokból mennyi, s kiknek legyen kiszolgáltatandó, — az által rendeltessék el. Hogy pedig minden egyházban a lelkésznek valósággal mennyi a jövedelme: annak meghatározása és összeírása felöl az egyházkerület gondoskodjék. Ötödik szakasz. A házassági ügyekről. Első fejezet: Ji jegyváltásról. 116. Kanon. A jegyváltás házasságra képes férfi és nő személyeknek egymással házasságra leendő lépésök felöl legalább két alkalmatos tanú előtt kötött egyességök, — mely bármi ünnepélyességekkel erősíttetett légyen, mégis a kötendő vagy végrehajtandó házasságra nézve semmi kötelező erővel nem bir. Az egyházi szabályszerű ünnepélyesség nélküli jegyváltástól büntetés nélkül visszaléphetni. 117. Kanon. Az ellen, a ki egyházi szabályok szerint történt jegyváltástól visszalép, joga van a megvet-