Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-06 / 49. szám

testánsokat kizáró speciális törvény létezett volna; hanem azért mert gyakorlat létezett igenis, a mennyiben Rudolf a főbb hivatalokból a protestánsokat kizárta, s egyedül római katholikusokat sőt római katholikus főpapokat alkalmazott azokra. Ezen törvénytelen gyakorlatok jövendőre való meggátlása végett, alkottatott a kérdéses törvény-Bocskayék több izben s részletesen megnevezték azon törvénycikkeket, melyeket, miat a protestáns vallás szabad gyakorlatát ellenzőket eltöröltetni kívántak: de oly törvénycikkről, mely a protestánsok nádorságra jutását gátolta," s melyet épen ezen érdekből kívántak volna eltöröltetni , egyáltalában nem emlékeznek. A mi pedig, az 1548-ik évi vallásügyi törv. cikkeket illeti, a melyekkel tisztelt közlő , Nádasdynak mint protestánsnak nádorságra juthatását védelmezi: ezen törvényeik keket mondom, areformátio és protestántismus érdekében hozattakuak, miként eddig, tudtommal legalább, tisztelt közlön kivül senki sem állította: ugy ezentúl is, olyanoknak, senki bebizonyítani nem fogja. A szegény protestánsok, gyakori szorongattatásaik idején e hazában, számtalan esedezéseikben,emlékirataikban, soha etörvénycikkre, mint mellettök szólóra nem hivatkoztak;'nem hivatkoztak Bocskayék sem, a kik pedig ennek idejéhez, még közel állottak. De tekintse meg bárki, nevezett országgyűlés vallásügyi t. cikkeit: ha kellő elfogulatlansággal bir, lehetetlen be nem vallania, hogy azok, egyenesen a római katholika egyház érdekében hozattak. Nem említve ugyanis azt, hogy ezen cikkek, a vallást az ősi alapra (?) kívánják ugyan visszaállíttatni, de a Luther, vagy Zvvíngli reformátiójáról egy szót sem szólanak, sőt általában az eretnekségeket, s különösen a sacraraentariusokat és anabaptistákat kiirtandóknak nyilvánítják - nem említve, hogy a praelatusok, abLa sok, archidiaconusok, vice-archidiaconusok, sacerdosok által kívánnak célt elérni; — ezeket mondom, nem említve: csak azt hozom fel, hogy ezen törvénycikkek, a praelatusokra nézve megszabják, hogy csak egy javadalmat használjanak ; az egyházi javadalmakat, pl. abbatiakat, a világiaktól visszavétetni parancsolják, s a püspökségek szegénysége miatt a pápától, mint legszentségesebb úrtól azt , kérik, hogy a megerősítési díjakat engedje el, s hatalmazza fel a püspököket, hogy azok suffraganusokat nevezhessenek, mert ezen jog hiánya miatt nincsenek elegendő számmal clericusok és sacerdosok ; végre, a pápától, mint legszentségesebb úrtól azt kérik, hogy a vallásos viták kiegyenlítésére egyetemes zsinatot tartson stb. Mindezeket közelebbről felvilágosítják, a pár év múlva, 1550 ben tartott országgyűlés végzései is. S már most azt kérdezem : lehet c az 1548-ik évi törvényeket, az evangyéliomi tiszta tudomány s a mi reformátiónk érdekében hozattaknak, s olyanoknak tartani, melyekkel egy protestánsnak nádorságra juthatását oly egyenesen védelmezni és támogatni lehetne? Semmit nem nyom, hogy itt, a római kath. név még nem említtetik; mert ott, hol a tartalom, nagy valóság, világosan mutatja a rómaiságot, ezen név elmaradása, a mi épen nem példátlan dolog azon időkből, vajmi kevés értékű lehet. — Az 1548-dik és 1550-dik évi országgyűlések mindenesetre igen érdekes és sajátságos pontok a magyar nemzet vallásügyi történetében, melyek megérdemlenének egy alapos manographiát. Csekély nézetem szerint, a mint hamarjában feltehetem, az ügyállás veleje ekkor ez volt: a protestáns eszméknek, a XVI-dik század közepén, már roppant elterjedésök s népszerűségük volt, mi- ! ként Európa több országaiban ugy hazánkban is, sőt nálunk is már ekkor, a protestáns egyház, mint külön lobogóju és sorakozott önálló tábor létezett; a római katholika egyház s különösen a fejedelmek a német földön s hazánkban is belátták azt, hogy vannak visszaélések, melyeket el kell törleni, s különösen a lutheránusokkal való ki- . békülést és egyesülést, folyvást reményiették; ezen nagyfeladat megoldását azonban, egy gencrale conciliumtól várták és pedig türelmetlenül. A protestánsokat, a dolgok ily állása, midőn egyfelől meghagyta, sőt megerősítette saját j 1290 "... nézeteikben, másfelöl arra intette, hogy Ők is tűrjenek és várjanak az ügy végleges eldöntéseig, ób saját idő előtti előnyomulásuk , vagy támadásuk által, ne veszélyeztessék a lehető békés és reájok nézve szerencsés kifejlődést. Innen magyarázom ki, hogy az 1548-dik és 1550-dik évi országgyűléseknél, a már erős magyar protestáns egyház és annak nagy tekintélyű tagjai csendesen sőt örömmel nézték, a római katholika egyház önreformálási és közele dési szándékát. Az ügyet, mint tudjuk, a tridenti zsinat döntötte el, még pedig ugy, hogy általa emelt válaszfalat századok sem fogják leronthatni. A tridenti zsinat után következett aztán, hazánkban is, a két egyház határozott és kérlelhetlen ellentéte, s azon korszak, melyben az evangélicusok, a fegyver erejéval kényszerültek kivívni, az örök lé tezhetési jogot, és háborítatlan szabad vallásgyakorlati jogot e hazában. 7. Tisztelt közlő, egyik észrevételében azt állítja, hogy Dévai Biró Mátyás 1533 ban sárvári lekész volt, 8 ezen állítmányát igazolja. Dévai Bebek Imréhez irott levelének kelte idejéből, a mint t. i. azt Wallaszky felemlíti. Ámde az évszámban Wallaszkinál tévesztés van, s Lampénál vagyis Ember Pálnál, hol a kérdéses levél egész terjedelemben és hitelesen közöltetik, nem 1533. hanem 1535. áll, s így az egész combinatió, mely a Wallaszkynál lévő hibás adatra építtetett öszvedől. Szinte ilyen hibás, vagy legalább felette kétséges azon felvétel is, hogy Dévai, a nevezett időben, Sárváron épen lelkész lett volna; mert erre nézve ez ideig, semmi sajátlagos adatunk nincs. — Áll-e Siuai Miklósnak azon véleménye, hogy Nádasdyt Dévai hozta át a protestáns hitre, avagy nem: nem tartozik a kérdés velejére. Elég az „ hogy Nádasdy protes táns volt. 8. Tisztelt közlő, azon erősséget, melyet Nádasdy Tamás protestáns volta mellett, Zwonarics Mihály maradékainak nyilatkozatából felhoztam, devalválja, s nem lát benne többet, csak földesúri patrociuiumot, vagy türelmet. Ha Zwonaricsék a Nádasdy családra vonatkozólag nem mondanának többet, csak annyit, mennyit tisztelt közlő müvemből idéz : akkor valóban ugy állhatna a dolog. Ámde Zwonaricsék nem csak azt mondják, hogy az ő eleik nagy csendességben éltek a Nádasdyak alatt Sárvárott, hanem a Nádasdyakuak irántok s egy eleik iránti „nagy kegyelmességét" is emlegetik; sőt hogy „még ma is (tehát korábban is) kezökkel tapasztalják a Nádosdyaknak hozzájok való minden jóakaratját, és sok dolgaikban, nyilván megmutatott jótéteményét." Ez mindenesetre több egyszerű föl desuri védelemnél vagy eltűrésnél, mert positiv kegyeletes jótéteményezésről szól, melyet én oly fokúnak és oly értékűnek vettem, miszerint abból, a jótéteményező családuak s illetőleg Nádasdy Tamásnak protestáns voltát, bátran következtethetőnek véltem, mert, hogy azon időben, római katholikus földes ur és protestáns jobbágycsalád között, ily fokú jótéteményezési viszony állott volna fenn: bajos elhinni. Azonban, ha a kérdés alatti erősség csak egyedül állana müvemben: magam sem sokat adnék reá; a több felhozottakhoz azonbanmég is annak rendi szerint be kellett azt sorozni. 9. Tisztelt közlő, müvemnek azon pontját, meiyben azt állítom, hogy a sárvárvidéki legelső protestáns superintendeus Szegedi Máté, sárvári pap volt, tévedésnek nyilvánítja s megigazítja, azt mondván, hogy nem Máté, hanem az ismeretes Szegedi Gergely volt az, a kit én keresek.—• Jól tudom, hogy Lampenál (pag. 658.) Szegedi Gergely fordul elő, mint sárvári pap s azon vidék harmadik superintendense, de a kiről, már Tót Ferenc alaposan kimutatta (Túl a dunai püsp. élete 52.1.), hogy püspök nem lehetett; de ha szinte az lett volna is ; hogy ö nem lehet az, a kiről én szólottam, onnan világos, mert öt Lampe is Huszár Pál, és Bejthe István után teszi superintendenssé, tehát oly időben, midőn már Nádasdy Tamás régen meghalt; hiszen tudjuk , hogy már Bejthe is, Nádasdy Tamás halála után jóval, már az ő fia idejében szerepelt, pl. a csepregi colle-