Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-06 / 49. szám

Ezen reményemben keservesen megcsalatkoztam ! Mielőtt azonban, ezen csalatkozást kézzelfoghatólag bebizonyítanám: kötelességemnek tartom őszinte elismerésemet s tiszteletemet nyilvánítani az „Észrevételek" tisztelt közlője iránt, nem csak az ügy iránti nemes részvétéért, buzgalmáért és jó szándékáért, de széles történelmi jártasságaért is, melyről Észrevételeiben bizonyságot tett. A tisztelt közlő, mindenesetre oly mezőn működött s oly fáradságot vett magának , melynek nálunk mind bajnokai, mind részvéttel kisérői kevés számmal vannak. „Az aratásra való gabona sok; de az arató kevés!" Ezen őszinte elismerés és tisztelet azonban, nem csak semmiképen meg nem tilthat, sőt indít arra, hogy az Ész revételek hibás pontjait kimutassam; mert tartok tőle, hogy ha az Észrevételek eredményeit, megjegyzés és cáfolat nélkül hagyva, mintegy hallgatással elismerném: viszsza esnék, a kérdés alatti történelmi tárgy a zűrzavarok azon ködébe, a melyből én azt, lehető fényre deríteni törekedtem ; s a magyar protesáns egyház történelmi pántbeonának két igen díszes szobra, Erdősi és Nádasdy, melyeket én a történelmi kritika vésőivel, az idők folyamán hozzájok ragadt tapadványoktól megtisztítani próbáltam, eredeti díszes alakjukat ismét elvesztenék. Lássuk tehát az Észrevételek főbb pontjait, s szembeszökőbb tévedéseit. 1. Erdősi János, protestáns hitre térése előtt nem római katholikus volt, mint én állítám, hanem hussita, mert a krakkói egyetemben, hol Erdősi tanult, a hussita magyarok számára nevezetes alapítványok voltak ; sőt általában, mind azon magyar-és erdélyországi ifjak, kik Erdősi korában Krakkóban tanultak, mint Dévai Biró Mátyás, Kálmáncsehi Márton sat. sat. mindnyájan hussiták, valának. — Ez a tisztelt közlö legelső és igen érdekes észrevétele; melyet azonban semmi legkisebb adat- vayy forrás-kimutatással nem igazol; mert mindazok, melyeket e pont körül a hazánkban s másutt feltűnt felekezetekről, ezek közt a hussitákról, a lelkészi confraternitásokról sat. sat. szükségtelenül elmondatnak, épen ugy nem bizonyítják Erdősi hussitaságát, mint az, hogy én most asztalomon irok, nem bizonyítja azt, hogy Pesten esik a hó. Határozott, sajátlagos, speciális és bizonyító adat kívántatnék ide, de a melyet az Észrevételekben teljesen nélkülözünk, s melyet felfedezni merő lehetetlenség is, mert túl van minden kétségen, bogy a krakkói magyar tanulók, egyáltalában nem hussiták, hanem római katholikusok voltak. Ugyanis: A krakkói magyar társulat anyakönyvéből: Regiestrum Bursae cracoviensis hungarornm, nunc prímum ex autographo codice, bibliothecae cracoviensis edítum. Budae 1821. — ezen anyakönyvből mondom, következő tények világosak: a) A Krakkóban tanuló magyarok között, igen sok Volt plebanus, sacerdos, presbyter, canonicus, arclúdiaconus, a mint ezt, maguk a nevek utáni egykorú bejegyzések mutatják ; mert hiszen azt, említenem sem kell, hogy mind előtte, mind utána a reformatiónak, sokan a magyarok közül, már papi fővel mentek ki, a külföldi egyetemekbe. Hogy pedig a Krakkóban tanuló számos magyar plebanusok, sacerdosok, presbyterek, canonicusok és archidiaconusok, hussiták lettek volna: az első tekintetre merő képtelenség; annyival is inkább, mert b) A krakkói magyar tanulóknak Krakkóban, egy szent Ferencről nevezett külön kápolnájok volt, melyben minden nap, a mise alatt, a boldogságos szűz Mária tiszteletére bizonyos könyörgéseket tartoztak elmondani. Ez sem hussita dolog! Lásd Bursa: 76. 1. c) Az idézett anyakönyvben, Dévai Biró Mátyás nevéhez, szélről ez van irva : „hic Mathias pestem luthcranam invexit, homo perditus, et filius perditionis." Bursa 37. 1. A Kálmáncsehi neve után pedig, 39. 1: ezen jegyzet áll: „Hic Calmanchehi, spiritu erroris infectus, haeresi postea sacramentariorum, magnam partém Hungáriáé infecit, ac tandem sceleratissima acta vita functus est anno Doinini 1557. mense Octobri." Váljon hussita anyakönyvben, a hussita és protestáns Dévai és Kálmáncsehi neve után, állhat-e ilyen megjegyzés? — Egyébiránt Dévairól tudni kell azt is a mi egy maga, dönteni fogna itt, hogy t. i. ő, miután Krakkóból haza jött, s mielőtt a reformátori pályára lépett volna, igen buzgó római katholikus pap volt Boldogkőben, Tomori István udvarában. Szerémy György emlékirata. 1857. Pest. 201. 1. „Et iste Mathias Dévai, capellanu* erat eodem tempore apud Stephanum Tomori in Boldokuw, et erat valde devotus, in fide nostra catholica recta; qui nunc est, summus lutterianus;" így szól a Dévait személyesen ismerő, egykorú Szerémi, a maga nyelvén. Kálmáncsehiről pedig, szinte közönségesen elismert történeti tény, hogy ő Krakkóból való haza térte után, mielőtt a reformátori pályára lépett volna, római katholikus kanonok volt. Mindenezen tények, a krakkói magyar tanulók s azok között Erdősi hussitaságát, teljesen igazolhatlannak, söt képteleunek mutatják fel. 2. Hogy Erdösi, Krakkóból való visszatérte után 1533-ig Szathmármegyében a Drágfi családnál viselt volna hivatalt, s hogy Kanisai Orsolya anyjával Drágfi Katalinnal együtt az akkori háborús időkben szathmármegyei birtokukba költöztek volna: mindezek oly nézetei tisztelt közlőnek, a melyekre nézve semmi legkisebb forrást, vagy speciális adatot fel nem hoz, s melyek épen ezért minden alapot nélkülözvén, figyelembe is alig jöhetnek. A történelem nem lehetőségek vagy eshetőségek, és saját puszta sejtelmeink, hanem megtörtént dolgok, hiteles forrásokból merített és adatokkal igazolt előadása. Egyébiránt Erdősi maga, a kérdés alatti időszakra vonatkozólag számkivetést és bujdosást említ; s midőn Perényi Jánost, mint kegyelőjét világosan felemlíti: a Drágfiakról, s arról, hogy azoknál tanítói hivatalt viselt volna, egészen hallgat. 3. Midőn tisztelt közlő ellenemben azt állítja, hogy Sylvester nevezte magát Erdősinek, s hogy épen a wittembergi egyetem anyakönyvébe is, magát saját kezűleg Erdősi néven is beirta: akkor azt igazolja, hogy munkám 12 és 13-dik lapjait, melyeken e kérdést tüzetesen tárgyalom, nem is olvasta, vagy ha olvasta egészen elfeledte. A nevezett lapokon általam felhozott tényeket és combinatiokat kellett volna gyökeres vizsgálat alá venni, vagy megcáfolni.— E pontnál eszembe jut, Szilágyi Sándor ur azon kellő alappal biró kérdése, hogy miután Sylvester, magát Erdősinek sohasem nevezte: van-e jogunk , s volt-e illető leg nekem jogom, őt Erdő inek nevezni? Ha a Sylvester Erdösi neve, csak azon ujabb korban fordulna elő legelőször, melyben az idegen családnevek magyarosítása öntudatosan űzetett: valóban nem volna jogunk Erdősit használni. Én azonban, mint munkám 13-dik lapján megjegyeztem, egy 1777-dik évi, nem magyar ajkú szerző által, s latin nyelven irott kéziratban, már feltalálván Sylvesternek Erdősi nevét: ebből azt következtettem, hogy ezen nevet, az irodalmi hagyomány a mult századokban folyvást fentartotta, s a Sylvesterrel egyenjoguvá tette; mert azt nem mertem feltenni, hogy a nem magyar ajkú s latin nyelven iró szerző, 1777-ben önkényesen alkotta volna ezt. Idejárul az is, hogy az újabb évtizedekben aztán, széltire használta az irodalom, részint magában , részint Sylvester rel együtt az Erdősi nevet. Verba valent sicut nummi; s tapasztaljuk, hogy a pénzdarabok értékét nem csak a reájok vert szám, hanem az agio sat. is határozza meg. •— Másként áll a dolog Melanchthon Schwarzerd nevére nézve. 4. Az „Észrevételek" tisztelt közlője , kimutat és határozottan állít Erdősi életrajzára vonatkozólag oly dolgokat is, melyeket én részint fel sem említettem, részint határozottan állítani nem merészeltem. Kimutatja és állítja nev. hogy Erdősi Wittembergben két évig tanult, mit én egy, legfelebb másfél évre tettem, állítja azt is, hogy Erdősi, gr. Nádasdy Tamásnak udvari papja volt, s hogy ennek ajánlatára lett bécsi professor, s hogy professorsága után meddig élt még és hol temettetett el. sat. sat. Igen érdekes és szép dolgok! Csakhogy az a fő-