Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-10-25 / 43. szám
által a bécsi egyetemben zsidónyelv prolessorává tétetett és őtet Ferdinánd császár meg is ajándékozta egy kis fekvő majorocskával Bécs mellett, s történt, hogy midőn azon birtokában nőjével és gyermekeivel időzött 1551. esztendőben az ott lévő parasztok éjszakának idején megrohanták s vele kegyetlenül bánván, annak következtében mivel azon bántalmakból nehezen tudta magát kiszabadítani az egészsége megromlott és nagy betegségbe esett, azután kigyógyult valamennyire de többé gyengélkedése miatt professori hivatalát nem viselhette q 7 ) s azon súlyos körülményeit maga Sylvester János is előadta I. Ferdinánd császár panaszló Írásában 2 8 j s előterjesztette, hogy mely nehezen menekedhetett meg az ellene felbőszült s a tisztek által felbőszített parasztoknak halálos üldözésétől, kik az ö élete ellen törvén, néki futással kellett menekednie, s kéntelen volt nőjét és gyermekeit ott hagyni s a parasztok által az ottan volt javai is mind elfoglaltattak, — s igen hihető, hogy azon parasztokat felbőszítő tisztek, Sylvester Jánosnak mint protestáns valláson lévő professornak ellenségei voltak. Arra nézve, hogy Sylvester János protestáns létére a bécsi egyetemben professor lehetetett, t.t. Révész Imre ur említett értekezésében felhozott ugyan némely támogató okokat, de mind azoknál többet nyomhat Ferdinánd császárnak 1541. esztendőben a ratisbonai gyűlésen kiadott rendelete, mely szerint megparancsolta, hogy a különböző vallásért senlsit sem szabad megvetni, sőt hogy az egyenlő jogot mindeniknek meg kell engedni2 9 ), s ahhozképest maga Ferdinánd császár akarván példával előmenni, Nádasdi ajánlatára Sylvester Jánost a bécsi egyetemben professorrá tette, és még Nádasdi Tamás életében 1559. esztendőben történt az is, hogy Oláh Miklós esztergomi érsek is a maga unokaöcscsét Domiciust a Bártfai evangélikus iskolában taníttatta Stöckel Lénárd professor keze alatt 3 0 ). Végre arra nézve, hogy Sylvester János, mikor hagyta el a bécsi egyetemi professorságát és hogy mikor halt meg ? semmi más adatot nem tudván felhozni, egyedül az Ungariseher Plutarchra hivatkozunk, hol az állíttatik, hogy Sylvester János az 1551. eszt. rajta történt bántalmak következtében betegségbe esvén, többé hivatalát nem viselhette s két évig tartó betegeskedése után meghalt 1553. eszt.3 1 ), hogy pedig hol halt meg s hol temettetett el ? szabad legyen hinnünk , hogy Sylvester János a maga családjával Nádasdi Tamás pártfogójához ment és több mint valószinti, hogy Sárváron halt meg és ott tétetett sírba 1553. eszt.ben. (Folyt, követk.) OC JL. JBT C2 Tisztelt Szerkesztő ur ! A Csáton f. év sept. 11. t. tiszáninneni e. kerületi gyűlésről bizonyos névtelen de általunk jól ismert egyéniség nagy óvatosan magára öltve a titok fátyolát elmondja, 1) hogy egyik'e. kerületi hivatalnokunk félbeszakadt hivatala betöltésére felszólítatván azzal válaszolt, hogy „megható levelet irt finom éreztetésével a nem igen finom módnak, melylyel az e. kerületi gyűlés felé közeledett" — „az e. kerület elpattanásig feszített egy ideget, hogy annál jobban pengjen ha elszakad, a kegyelet 27 ) lásd Ungarischer Plutarch. 28 ) Querela fidei ad S. R. omonorum Hungáriáé et Bohemiae et cet regem. Dnum Ferdinandum Autore Ioanne Syivestro Pannonio Viennae Austriae Ioannes Carbo excudebat 1551. 29 ) Sleidan: de statu religionis Lib. 14 pag. 250. 30 ) Katona hist. crit Hung. Tom. 4 pag. 261. 31 j Ungarischer Plutarch Pest 1816 aus authentischen Quellen geschöpft von Carl. V. Kőlesi und Jacob Melczer. Dritter Band pag. 3—15. idegét." E. kerületi testületünk megérdemlené, hogy közlő felőle kegyeletesebben nyilatkozzék. — 2) A „szentirásmagyarázati tanszékre nyitott pályázat elvét s gyakorlatát ellenző kisebbség nyugtalankodása" közlő által roszaltatik. — Kár volt ezt roszalni, miután az eddig gyakorlott csödnyitás mellett az e. kerület választási jógát is együtt ! érvényesen gyakorlotta, például a politikai tanszék betöltésekor. — 3) Templomi szónok Kun Bertalan ur beszédéről irja : „kár, hogy annyira megvolt benne ragadva s kiemelve az ünnepély alkalma, hogy a később fellépett superintendens , ki pusztán mint felavató lépett fel, csak ismétlője volt ugyanannak. Ez nyomasztólag hatott a szép - számú közönségre." — E beszédben egy szó igazság sincs, sőt inkább szónok ur, ildomosán kikerült legkisebb oly alkalmazást, mely nem az egyetemes papság eszméjéből folyt volna ki. 4) A felszentelendőknek az illető e. megyei jegyzők által felolvastatni szokott életrajzuk közlő által „nem ugyan feleslegesnek de unalmasnak" mondatik. — Egyéni felfogás! — a tapasztalat az ellenkezőt igazolja.— Kívánatos lehetne legfelebb annyi, hogy az e. kerület bizo nyos irányt mutatna az egyházmegyék jegyzőinek, melyre iigyelniök kelljen hogy az életrajz megírásában valamit el ne mellőzzenek vagy felvegyenek szükségtelenül. — 5. Az abauji főjegyző olvasását közlő kíméletlenül „oly hangos rhetorikának" nevezi el, a gömöri jegyzőét „oly idétlenül dicsérőnek^," melyre a szerény embernek pirulnia kellett. — Érteni kell a kifejezést: az abauji jegyző természettől nyert erős mellszerkezettel birván a templom nagyságához illő hangfeszítéssel olvasott, s azáltal magát érthetővé tévén érdemlett-e érette megrovást? — a gömöri jegyző pedig csak azt olvasta fel a mit a felavatandó lelkészek, ktilönfélé dicséretes bizonyítványaikból többnyire szóról széra kivont, — s váljon tudott volna-e más egyebet felolvasni. nem ugyan csak a bizonyítványok nyomán tették fel a többi jegyzők is az életrajzokat? melyek után — közlő szerint „ugy várhatjuk most már a köszönetet a mint saját újoncainkat kidicsértük." A névtelen, de jól ismert közlő ennyi méltatlanságot követvén el ugyanazon egy gyűlés köréből, egyénekkel, kik véletlenül az Ő nótája után táncolni nem akarnak, oly félelmes Prokrusztessé tette magát állásához illetlen modorával, kinek méltó, hogy házát, nyoszolyáját gondosan kikerüljük ezentúl. T. Szerkesztő ur bölcs belátásától pedig megvárjuk miszerint nyiltleveltinknek becses lapjában hol a recriminatiók történtek igen, — de egész testületet mint egyeseket sértegető cikkeknek, helyet többé adni, ne méltóztassék. Berzéte 1859. okt. 18-án. Makiári Pap Lajos. gömöri egyházmegye jegyzője. Nagy-Köros, oktober 19-én 1859. Meg lévén arról győződve, hogy a t. szerkesztőség a helybeli felgymnásíumról, mint a dunamelléki helvét hitvallású superintendentia tanintézetéről, mind azt sziveslesz lapjába felvenni, a mi a tisztelt olvasó közönség előtt valami érdekkel bírhat : sietek egyháztanácsunknak e mai nap tartott üléséből a legnevezetesebbet közzé tenni. Tudva van ugyanis az olvasóközönség előtt, mikép Kis Lajos tanár ur, f. é. september 1-ső napról kelt legfelsőbb kinevezésnél fogva, iskolai tanácsossá neveztetett ki Magyarhonban, e kinevezés folytán, mint várni lehetett Kis Lajos tanár ur, az iskolai év elején —- oktatói állásáról lemondott. E lemondás irásba foglalva teljesen meggyőzte egyháztanácsunkat mikép Kis Lajos ur, méltán volt nyolc éven keresztül, mind egyházi községünk, mind a tanúló ifjúságnak szeretve tisztelt oktatója, barátja, s java előmozdítója és épen ezen meggyőződés, ezen öntudat szülte azt, hogy Kis Lajos tanár urnák lemondása, ugy az egyháztanács mint jól tudom a tanuló ifjúságra nézve leverő volt, és fájdalmas. E méltányos fájlaló érzületnek *
