Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-15 / 3. szám

Melléklet a Prot. Egyh. s Isk. lap 3. számához. N y i 1 t tér. Tisztelt szerke»|ztö u r! A Prot. Egyh. s Isk. lap 51., 52. számaihoz csatolt mellékletben tetszett szerkesztőségednek csípős észrevételei, s békére való felliivása által, a nyílt téren folyt vitánkba, némileg beleavatkozni. *) Nem azért vettem tollat, hogy ön e beavatkozását kárhoztassam, de sőt inkább, hogy békérei felhívása által bennem költött határozatomat vele tudassam, s annak, az itt következőkben közzétételére felkérjem. *) Tudtunkkal mi nem mondtunk semmi olyat, mit csípősnek és legtávolabbról is beleavatkozásnak lehetne nevezni. Mi egyedül a vítatkozási modorról szóltunk, arról is, hogy senkit személyesen ne sértsünk, egész általánosságban, hogy csak az értsen róla, a kit illet. Igaz, hogy tiszt. K. B. társunk szép moderatioval irott első cikkét az eltévesztett modor vádja nem érhette; de épen azért nem tartottuk szükségesnek azt névszerint kiemelni; mert ha reá nézve azt tesszük (Erdélyire nézve alkalmilag ugy is tennünk kellett ezt) : akkor a többi vitatkozókkal ugy cselekszünk, mint ama debreceni lelkész, ki a czizsmadiacéhet predikátiojában ugy támadta meg, hogy ö tud Debrecenben egy céhet, mely olyan meg olyan keresztyéntelen kicsapongásokra vetemedett; most az egyszer ugyan még nem nevezi meg, de ha olyan scandalum még egyszer történik: akkor — ha soha csizmát nem visel is — mégis meg fogja nevezni. Egyébiránt, ha a nyilvánosságot komolyan szeretjük, nem szabad oly szerfelett kényeseknek lennünk és minden karcolásra feljajdulnunk, mintha szó sem férne hozzánk. Semmi sem volt távolabb szándékunktól, mint az, hogy csipös szókat mondjunk oly férfiaknak, kik közt nem egy van olyan, kinek szives barátságával dicsekszünk. De mi azt hittük, hogy senki tőlünk rosz néven nem veendi, ha a magunk lapja irányát és modorát mi akarjuk megszabni. Egyúttal jelentjük, hogy legközelebb egy uj harcos jelenkezett a küzdhomokra kilépendő. De miután magunk, kiknek az ügyben némi részünk volt, a dologba beleavatkozni tartózkodunk, csakhogy a vitának mielébb vége szakadjon : akkor reméllem senki rosz néven nem veheti, ha ugyanazon okból mást sem engedünk közbe szólani. Szerkesztő Ámbár Árvái József képezdei tanár ur, a Prot. Egyh. s Isk. lap fent kitett számaihoz csatolt mellékletben akaratomon kivül, önként kezembe adta üstökét, midőn az én nyilatkozatomat „üstökvonásnak" tetszett neveznie; méltó volna hát, hogy azt tekintélyes tanári állásához illőleg megrázogatnám, miután ritka eset, hogy valaki üstökét önként más kezébe adja: de én oly gyönge szivü s engedékeny ember vagyok, hogyha üstökös embert látok, oroszlánnak képzelem azt, mint sz. Dávid, — megrettenek s vele így kiáltok „Uram Isten?szabadíts megtöle, hogy el ne nyelje életemet." így történt velem most is. A mint A. tanár urnák hozzám intézett, s igazán üstöke felborzadásáig indulatos haragból eredett válaszának címét megláttam, —• még inkább mikor olvastam, „hogy én öt hajánál— (üstökénél) fogva voncoltam a csat at érre, s dévajkodva sértettem meg a becsület mezején," azonnal visszarettentem, s elhatároztam, hogy ily üstökét rázó oroszlány elöl kitérek, mert Á. ur bizonyosan azért fest magának üstököt (miért nem serényt is'?), hogy annak erős rázásával engem visszariasszon. — Ha e szempontból fortyant oly erős haragra, mondhatom, — célt ért; — mert kifüggesztett címeréről mindjárt megismervén portékáit, minőket S.-Patakon ingyen és oly bőven osztogatnak, eltökéltem magam azokból nem vásárolni, még csak alkuba sem ereszkedni azok felett: holott törülközőket válogathattam volna azokból, — a tanár ur finom és szagos mosdója ellen. De azért is határoztam erre magamat,, mert ha A. tanár ur válaszára felelni akarnék , melynek egy része nem egyéb, mint a nyílt téren tett önvédelmem másokra mondott szavainak elferdítése, különösebben Á. tanár ur által, azoknak, mint pávatollaknak szajkókénti magáraszedése, — hogy igy fontosabbá váljék, minőnek én öt előállítani épen nem akartam, •— de minőnek öt, munkássága eddigi eredményeiből a világ sem ismeri, — válaszának más része pedig, a népiskolai választmányban a 4 éves tanfolyam életrevalósága, s az ő tantervének jelessége, de jelenleg míg köztünki impracticabilitása mellett felhordott szavaimnak roszakaratu elferdítése, — önszemélyére vonatkozó hiu dicsekvés , magát sok ellenség közti martyrrá tevés, s ki tudja mégmi! (mely ellenségek, mint maga mondja, legjobb barátitól, — és ha így van, bizonyosan magában A. úrban keresendő a kik miatt támadhattak), ha mondom , — Á. tanár ur ily dolgokat tartalmazó válasaára