Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-20 / 51. szám

szereztetett az illető zöngköltő által. E művecskében többek nem jegyeztettek már valódi nevükön, hanem a régi zöngelmekre újonnan költött énekek kezdő soraik szerint. Igy példáúl: a 23. sz. a. „A nap elment, óh Jézus maradj velünk," eredetileg ez: „Ok felséges Úr, mi kegyes Istenünk;" vagy a 47. sz. a.: „Engem igazgat az egeknek ura," — eredetileg: „Az úr énnékem őriző pásztorom;" vagy a 31. sz. a.: „Ki tudja, mily közel végórám ,u

— eredetileg: „E mulandóság idejére" (Nach einer Prüt'ung kurzer. Tage). Ezen összeelegyitésnek pedig nem kellene lennie, mert: a) Igazságtalan dolog valamely müvet igazi nevétől megfosztani, melyet annak a szerző adott, hogy müve másoktól megkülönböztessék ; b) tévútakra s szabálytalanságokra adatik alkalom, könnyen elcsábít valakit, helytelen zöngelmet valamely énekszöveghez választani, — s az efféle meggondolatlan önkénytes választás leggyakrabban a legroszabbúl szokott kiütni. Avatatlan kezek feönnyücskét választanak, mit sem törődvén azzal, hogy oda illik-e az az ének tartalmához? V. Kifogás alá esik ötödször szerintünk: némely zöngelmek eléktelenítése s azokban észlelhető zenei hibák. Nevezetesen : ha a 4. sz. a. zöngelmet az: „Erhalt uns Herr bei deinem Wort," félével összehasonlítjuk, ez auynyira el van torzítva, hogy lehetetlen ráismerni. A 12. sz. a.: „Jövel szent-lélek Isten ;" zöngelme pbrygi hangnemű, itt; lágy E-re van átváltoztatva, — s így a végsorban elveszti phrygi jellemének utolsó megismertető jelét az által, hogy f helyett üs tétetett oda hibásan. Továbbá a 37. sz. a.: „Jertek hozzám," zöngelem dori G-nemü, — s a legtöbb karénekes könyvekben tudtunkkal a második sor igy jeleztetik: g, b, a, b, d, c, b, a; a művecskében dori jellemétől megfosztatott az által, hogy itt b helyett h jegyeztetik ily módon: cc, b, c, d;

c, b, a, — a mi egészen zöngelem-ellenes. Mindegyik zöngkiséretíró (Harmoniker) fog tehát első esetben fis helyett f-et, utóbbiban pedig h helyett b-t kivánni. — Nem helyeselhetjük aztán a 18, 26, 27, 47, 49, 54, 68, 77, 79, 80, 83 s 86. sz. zöngelmek följegyzését, és pedig az okból, mert nincsenek az igazi, hamisítatlan olvasásmód szerint leírva, — Sőt oly zöngelmek sem hagyattak eltorzítatlanúl, melyek hírneves szerzők jeles müvei. VI. Kifogás alá esik szerintünk hatodszor új énekzöngelmek fölvétele. A mi régi, őserejü, vallásos örömü karénekzöngelmeink könnyük, mennyiben jobbára csak fokozatos (Diatonisch) előhaladásban mozognak, egy nyolcadnyi (Octave) terjedelemben, a hol a lejtő és hágó zöngék inkáob énekelhetőleg egymás mellé sorozva tűnnek fel. Bizonyos érzelmet fejeznek ki, egyszerűséget, igazságot, hevet, lelkesedést, erőt és méltóságot, — mind ezt pedig az újabbakban hiában keresnők! És ezért énekeltetnek azok minden egyházainkban örömest. — Ezek helyett a kérdéses művecskében tartalmaztatnak : a) Nehéz felfogású zöngelmek, melyek mit sem mondanak , 8 ezért azokat a protestántismus közérzéke el is fogja ejteni, ilyenek példáúl a 76. sz. a.: „Semmit ne bánkódjál;" a 24. sz. a.: „Istenfélők mily boldogok vagytok;" a 39. sz. a.: „Az én időm mint a szép nyár;" a 42. sz. a. : „Teremtő Istenünk." b) Merő harmad-, negyed-, ötöd-, hatod- s heted ugrásokban mozgó zöngelmek, — ilyenek a Knecht által szerzett énekek 30. b. sz. a. „Lelkemnek első" — 70. sz. a. „Mely nagy az ur kegyelmessége." Ezekhez hasonló 58. sz. a. „Isten, óh szent Isten." c) A legkiáltóbb ellenmondásban lévő zöngelmek az énekszőveg tartalmával, minők: 46. sz. a. „Mulandó világnak," — 53. sz. a. „Légy csendes szívvel," — 55. sz.a. „Búcsút veszek e világtól." Végre d) Zöngelmek, melyekben régi zöngelmekből elcsent ismertető fordulatok észlelhetők, mint 72. sz. a. „Az Istennek jó tetszése." Ki ne venné észre ennek 5. s 6-dik sza| kában raonnal az ismétlés után ama első korbeli zöngelemnek •: „Kegyes Jézus itt vagyunk" első sorbeli zöngéit? Fj a 7-dik szakban a: „Mint a szép híves patakra" féle zengetem második sorának zöngéit? Ilyes nemű zöngelmek még a 2, 11, 20, 22, 28, 64, 75, 87. a 88. sz. alattiak. — Mint látjuk, hívatlan avatatlanok ültették csinálmányaikat a régi, tisztességes karénekek helyébe, pedig nem azért, mintha ezen egyes új énekek talán, hiányoznának, hanem mivel a meglevők nekiek nem tetszenek s helyettök húsz egynehány új karénekzöngelmekkel kedveskednek , melyek életképessége csupán egy városra vagy egy kis kerületre szorítkozik, s melyek által az evang. karénekkincs megsemmisítése kezdeményeztetik. Nálunk ezen törekvés mai napiglan is jelentkezik, például Feil Györyy pesti evang. énektanártól a „Protestáns lelkészi tár" 1-sö köt. 2-dik füzetében „Adventi ének" cím alatt egy új karének tétetett közzé, melyet behozni akarnak, hogy azt az egyházak betanulják és énekeljék! — Schurig J. W. V. pozsonyi kántor s orgonász „86 zweistimmige Choraíe zum Gebrauch für evang. Bürger- nnd Volkschulen, Pressburg , 1857" című müvében bat ilyes karéneket tett közzé, de itt nálunk nem igen kapósak. Végül pedig a | kérdéses művecskében találunk 89. s 90. sz. a. Altdörfer Keresztéig sopronyi német zenekar igazgatótól két általa szerzett s magyar eredetűek közé sorozott karéneket. Hova fog mind ez vezetni, ha a régiség s belerö által szentesített karénekeket ismét és ismét új csinálmányokkal kipótolni törekszünk?!— Ily körülmények közt felette szükséges , miszerint az egyházi felsőbb hatóságok komolyan s nyomatékosan lépjenek fel efféle visszaélések ellen. Gondos vizsgálat folytán a mondott bajok és hibák jöttek napvilágra, — s ugy hisszük, hogy a megdorgálttak kelletinél elegendőbbek a kérdéses müvecske nagy hiányainak constatirozására. (Vége köv.) Gáspáry .János ev. tanitó és tanitóképezdei segéd tanár. Nyirházán. BELFÖLD. B.-Gyula, dec. 11. Annyi várakozás után itt is ott is láthatni nemzetiségünk egén a vidulást, a derűt, — s ez oly jól esik a magyar embernek. Ez érzelem fogja el egész valómat, midőn e sorokat írom, — és méltán, mert a szomszéd B.-Csabán, melyet ezelőtt a tótajku lakosok roppant túlnyomó száma miatt Tót Csabának szerettek nevezni, s hol ma is a magyar családok száma csak néhányra megy, ezen a Csabán mondom: magyar protestáns egyház is fog lenni. Ugyanis ott f. hó 3-kán Urszinyi Andornak, mint az egyházi és iskolai ügyekben mindig kitűnő szerepet vitt, haladást kedvelő s önerejéből kiemelkedett egyik csabai birtokosnak elnöklete alatt Haan Lajos és Szeberinyi Gusztáv mindketten tudományos műveltség- s hivatalos buzgóságukról ismeretes evangélikus lelkészekből, úgyszintén több mívelt s tekintélyes férfiakból alakult tanácskozmányban senki ellent nem mondva, egy szívvel lélekkel elhatároztatott, hogy Csabán magyar protestáns egyház legyen ; s addig is, míg a bizottmány ezen egyházi és nemzetiségi tekintetben oly nagyot jelentő kezdeményezés teljes kivitelére kimerítő részletes tervet készíthetne, a közelgő újévtől kezdve minden vasárnap magyar isteni tiszteletek is tartassanak, s minden ünnepnapon magyar szertartás mellett urvacsorája is szolgáltassák egyik temqlomban. — Nincs mit aggódni, hogy e határozatot a presbyterium is magáévá teendi. Rögtönös, előleges megiudításul ennyi nagyon elég; de minden hü magyarra fájdalommal hatna már csak a gondolat is, ha e szent ügy, mely már egyszer szerencsés kezdeményezés-