Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-12 / 7. szám

1781-ben kiadott oly sokszor dicsért, s a szegény elnyomottak által örömmel üdvözlött türelmi parancs is csak türelmet, nem vallásszabadságot és egyenjogúságot nyújtott, mikép azt szerző a legvilágosabban megmutatja. Ezek folytán igazán örömmel és álmélkodva kell vele mondani: „Mindezeknél fogva valóban a csodával határos , s az evangélikusok különös szívósságát és hősies szellemét tanúsítja, hogy az evangy. vallás teljesen ki nem irtatott hazánkban." (Következik ezután kivonatilag közlése az 1791-ki 26-dik t. c. keletkezésének.) Szerző megjegyzi kimeneteléhez ezen hosszú küzdelemnek, melynek részleteit a legalaposabb pontossággal közli az országgyűlés naplóiból és más forrásokból, hogy ezen ügynek a fejedelmi eldöntés alá terjesztése : kivételes eset, és szabályos alkotmányos életbe nem való eltérés volt az ősi tárgyalási módtól; de ezt teszi hozzá: „Egyébiránt tiszteljük a gondviselést! Hogy az 1791-ki 26-dik törvénycikk alkotásában ily kitünőleg nagy része volt a fejedelemnek, az uralkodó ház fejének: azt vonta maga után, hogy ha egykor a körülmények változtával az ország törvénykönyvében lévő többi cikk tekintélye megfogyatkozik is: ennek, mely nemcsak „magyar" törvény, hanem a bizalmi bíróságra kért uralkodó ház fejének , és pedig mint alább látni fogjuk, kétszeri kiadással is még inkább megerősített ünnepélyes chartája, mind a két hitvallású evangélikus alattvalói számára önkényt kinyilatkoztatott szent adománya, s mint némileg a magyarországi ev. vallás fejének is, egy részről a r. katholikusok és az evangélikusok, más részről pedig maga is az evangélikusok között kötött örökérvényű sérthetlen egyezménye — sohasem csonkulhat meg érvénye. Ezen törvénynek épen ezen rendkívüli, nem szabályos alkotmányos életi alkotásánál fogva még sokkal inkább nagy lett ereje; annyival inkább biztosítja ez a magyarországi evangélikusokat!" Ebből látni lehet, hogy minő fontos dolog a magyarországi ev. egyházra nézve ezen annyira nevezetes és valóban alaptörvény alapos tárgyalása, s azon egyház bizonyosan nagy ^köszönettel is tartozik szerzőnek fáradságos munkájáért. 0 azonban az Ugy ezen történelmi előadásával még nem elégedett meg, s harmadik részében a legpontosabban is összehasonlítja a nevezetes törvénycikket azon különböző törvényjavaslatokkal, melyek részint a katholikusok , részint az evangélikusok részéről terjesztettek elő, s kimutatja, minő veszteségűk vagy nyereségűk lön az evangélikusoknak; továbbá a törvénycikk minden pontjához észrevételeket teszen az államjog és az evangélikusok közjoga szempontjából s mindenütt épen oly szabatosan, mint éles elmével tudja a következményeket a törvénycikkből leszármaztatni, melyek az itt-ott ujabban fenyegetett egyházi jog és szabadság mellett szólanak, mint például az ujabb időben annyira veszélyezett iskolaügyben. A függelékben végre közli szerző a különböző békekötéseket és törvényeket ama 26 dik cikkig latin eredetiben, — mindezekből megítélhetik olvasóink^ minő fontos ezen munka a magyar egyházi viszonyok ismeretére, az állítások és követelések helyes megitélhetésére stb. Őszinte nagyrabecsüléssel válunk el szerzőtől és szivünkből óhajtjuk, hogy férfiasan bátor, és mégis oly higgadt és kirekesztőleg tényekre támaszkodó fellépése gazdag gyümölcsöket te- ' remjen." (Folytatás.) II. „Beköszönő beszéd", melyet a losonci ref. egyház templomában, lelkészi hivatala elfoglalásakor 1858. aug. 22-kén tartott Kis Gábor, losonci ref. lelkész.— B.-Gyarmaton nyom. Kék László. 15 1. E beszéd II. Kor. 4, 6 alapján azon tárgyról értekezik: mi legyen egyh. kathedráink hivatása? S e kérdésre a szerző azzal felel, hogy 1. a nyilvános vallástanítás, 2. a tudomány és felvilágosultság terjesztése, 3. az élő nemzeti nyelven tanítás. E felosztás ellen több tekintetből lehetne kifogást gördíteni; mert az egyh. kathedrának egyedüli hivatása; a keresztyéni életnek az igehirdetés általi vezetése, fejlesztése s tökéletesítése, s ebez képest kellett volna a részeket megállapítani. A 3-dik rész már a kathedrának nem anynyira hivatása, mint inkább oly szükségképen! eszköz, mely által kell annak a tanítást kezelnie, s épen azért a felvett két első résszel nem látszik logikai egyenérték viszonyában állani. A tárgyalt részek (vallás, iskola és nemzeti nyelv) érdekesek s a fenforgó viszonyokhoz, valamint a helyi körülményekhez képest hatásteljesen vannak kidolgozva ; de a kitűzött főtárgy alapeszméjéből egyenes logikai következetességgel nem folynak. Vagy a tárgyat kellett volna a részeknek megfelelőbben szerkeszteni; mert a felvett részek a tárgynak csak körébe esnek , holott pedig a tárgy — a mint felállíttatott — egyenesen oda utal, miszerint a részek az eszme benső tartalmát merítsék ki. Itt rejlik a felosztás hibájának oka. A beszédben sok szónoki elem van; s inkább philosophiai, mint theologiai uralkodó irány vonul rajta keresztül s tán ez oka annak, hogy a szer-i zőnek a vallás eszméjéről kifejtett nézeteit némely pontokon nem oszthatom. A 2-dik részben, hol a tudományról beszél, ohajtottanj volna, ha a t. szerző világosabban kifejti, hogy minő értelemben veszi azt; mert ugy látszik, hogy az alatt egyszer inkább csak keresztyéni bölcseséget, másszor pedig valódi iskolai tudományos képzettséget ért s ennélfogva a beszédben e tárgy körül bizonyos ingadozó határozatlanság uralkodik. így már meglepett engem a szerző azon állítása, hogy Jézus 12 ember (az apostolok) „tudományos" neveltetése körül fárad oz o 11. — Kifogás alá keli vetnem a szerző azon állítását is, miszerint kezdetben egyedül a „püspök" hallattatta híveivel a vallástanítás beszédét. Az apostoli korban általános tanításszabadság uralkodott. A beszédet érdekessé teszi az eszmegazdagság és a szép, I habár helylyel közzel dagály felé hajló nyelvezet.—Azonban azon sajátságos orthographia miatt, mely e munkácskában, nem annyira a szerző, mint a könyvnyomó által kö• vettetni látszik , valamint a csaknem hemzsegve előforduló sajtóhibák miatt lehetetlen megrovásunkat elhallgatni. X. III. „Egyházi beszéd az év első napján." Irta BenedekLajos, hajdu-böszörményi helv. hitv. lelkész. Debrecenben, nyom. a város könyvnyomdájában, 1859, 15 lap ára 10 ujkr. A debreceni ref. főiskola kórodája részére. Vezérigék 1. Mos. 28, 20. 22. Jákobnak vándorutjában, a mennyei lajtorja látása következtében, felébredt se után tett fogadása vétetik fel kiinduló pontul s ez adja kezébe a szerzőnek az alapeszmét is, mely szerint az uj évhez képest a keresztyén vándorról értekezik, felfejtvén annak 1. szerény vágyait, 2. vándorlása valódi célját és 3. hálatartozása miként eszközlendő lerovását. Jó tapintattal választott részek, melyeknek feldolgozásában sok ügyes kezelés tanusittatik. A beszéd, mint a felosztás is mutatja, a felvett szent történet alapján synthetico-analytica modorban dolgoztatott ki. Minden eszme, minden gondolat szépen fűződik fel benne a szent történet egyes alkrészeire vagy inkább gombolyíttatik le azokról. Az 1-ső rész d) alatti alosztályát azonban kihagyhatónak vélem. A 2-dik részben a történeti képet lehetett volna nagyobb teljességgel keresztülvinni, ha kifejtetik, miszerint bár Jákob vándorlásának legközelebbi célja az Ezsau haragja elöli menekülés volt; de távolabbi s magasabb rendeltetése annak az vala, hogy ö a sanyarúság iskoláján keresztül vezettetve, Jákobból Israellé, azaz : a testi emberből fenségesebb, mennyei célokért küzdő üdvintézeti férfiúvá, az igéretvonal tovább folytatójává avattathassék fel. E célból közöltetett vele a mennyei lajtorja-látomás is. Ezen kép nyomán a keresztyén ember vándorlásának valódi célját még biztosabb könnyűséggel lehetett volna felfejteni. A Koriolán ésülysses felhozott honszerelme szép és jó példa; de miért nem lehetett volna az egyiptomi József honszerelmét még inkább felhozni, ki minden külföldi nagysága mellett is inkább a makpelai egyszerű családi sírboltba