Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-12 / 7. szám

Megkívántatik 1-ször egy lelkes, tevékeny, az j ének ügyet valódilag szivén hordozó hitszónok és egyházi tanács. Ez azért szükséges, mert tudvalévő dolog, hogy mind azon nemes irányú vállalatnál, melynél a néppel kisebb, ! nagyobb mértékben érintkezésbe kell jönni, vagy azt mint eszközt szükség némi részben felhasználnunk , — nem ke- | vés akadályt, előítéletet s bal véleményt kell egymásután legyőzni; — különösen természetében lévén a népnek az ujjitások elleni ellenszenv.—De a népet csak ismerni kell, — tapasztalás szerint csak az oly ujjitásnak, — melyről sem fogalma, sem előismerete nincs, s melynek ennélfogva eredményét sem képes előre belátni — szokott az, de rit- I kán s nem mindenütt határozott és tartós ellensége lenni; j — de ha annak üdvös és hasznos voltát átlátja, vagy arról józanul felvilágosíttatik, épen oly hő pártolója s barátja leend, mint előbb ellene volt. — A lelkipásztor tehát, mint, illik Krisztus hü harcosához, nemes önérzettel párosált lelkesedéssel, s a vezérlete aiatti egyháztanácscsal kezet fogva, a nép ellenvéleménye vagy akarata irányában — főleg ha annak bizalmát és ragaszkodását birja— az énekügyre j döntő befolyást gyakorolhat, hatályosan működhet, csak bennük erős akarat, lelkesedés, türelem, kitartás, egyetértés s erélyesség legyen ; mivel ez esetben a világon akármi , ellenkezőleg pedig épen semmi sem vihető ki a legna gyobb igyekezet mellett sem *); — a lelkipásztor, nem so várogva az anyagi érdekek után, mint a felelőségére bizotf nyájnak hü őrizője, hallgatóinak atyja, tanácsadója, oktatója és vezérlője, a szives leereszkedés, tanítás és felvilágosítás által, a netalán ellenszegülő vagy szűkkeblű, önző és maradni szerető korszerűtlen pártcsoportokat, —- kiknek önfejüségök és az ügy iránti lelketlenségüktől könynyen kitelnék alattomos uton is az akadályok gördítése vagy szerzése; — az elöljáróság pedig, mint azt várni lehet, a nép közjava s boldogsága előmozdításában megőszült népvéneitől,— a rendtartás, szükségesek beszerzése, a ha nyagok ösztönzése és buzdítása által ez ügyet biztosíthatja a megbukástól, vagy annak kivitelét megőrizheti minden káros befolyások ellen. — Sőt igen népes gyülekezetekben, üol az értelmiség nagyobb fokon áll, s dilettánsok sem hiányzanak, kezdetben társulatnak is célszerű alakulni,— legalább míg az ügy rendes vágását megtalálja; — e társulatnak teendője nem volna más, mint a tagok növelése, állandósítása. # 2-szor. Enektanoda. A négyhangu éneklés legelőször is az eddigi iskolai éneklés tökéletes átváltoztatását, sőt megszüntetését is igénybe vévén, ez okból azt egyéb tanfajoktól eiktilönözve, egy különös alkalmas helyen kell tanítani; — minthogy pedig az iskola rendesen szűk termei nem eléggé alkalma- ! sok mindenütt az összes iskolai tagok befogadására: ezért, ha gyors előhaladást kívánunk, szükség, hogy az egyháztanács egy oly helyiségről gondolkozzék, mely „Enektanoda" cím alatt a khorus használata s rendelkezése alatt legyen **). A tanteremre nézve pedig megkívántatik, hogy *) Egyéni meggyőződés után mondva, az egyháztanácsnak kizárólagosan nemcsak az egyház külbajai eligazítása, orvos- ; *) lása, vagy a tanítók hivatalos eljárásaira felügyelet volna teendője, hanem ezeken kivül szoros kötelessége nép vállá j sosságát hathatósan előmozdító eszközökről is gondoskodnia , vagy a már meglévőket eredményesebbekké, hatásdúsabbakká tennie; — már pedig mi nevelné egyik jobban a nép vallásosságát, s áhitatosságát, mint a gyönyörűen össz- j hangzó természetes négyhangu éneklés ? — Tegyék tehát | figyelmök tárgyává a gyülekezetek öntudatosabb vallásos- ; sággal bíró nemes keblű elöljárói az énekügyet is, — le- i gyenek gyámatyái az egyház ezen árvájának, s újjáteremt- ! hetésére ragadjanak meg minden eszközt, használjanak fel minden alkalmat; —• ne hagyjunk mindent az óhajtva várt zsinatra, a nélkül is lesz annak elég teendője! I. S. **) A személyeskedésnek legkisebb árnyalata nélkül, egyedül a az iskola népességéhez aránylag tágas, bő, világos és egészséges legyen , s hogy az , az énektanításhoz megkívántató eszközökkel felszereltessék, minémüek a positiv, vagy bar monika, fali táblák stb.; — amazok azért nélkülözhetetlenek, mivel a négyhangu éneklésnél egyik főkellék a töké letes intonatiovali éneklés, igy pedig csak oly hangszer mellett képesek az illetők tanulni, melyen a hangok tetszés szerint kitarthalók, — ezek azért, hogy a tanítás nézleti is lehessen. 3-szor. Alkalmas, szakértő, szerény és szorgalmas énektanár. Akármilyen lelkes legyen is a lelkipásztor, s szilárd akaratú az elöljáróság, vagy más közreműködő tagok , de ha a tanítással, vagy kivitellel megbízott egyén hanyag, vagy épen avatatlan, a mellett lélektelen munkásságu, maiakkor a cél elérése bizonytalan *), — más részről pedig népnevelés szent ügye érdekében, ki kell monciánunk az igazat, ha fejünk betörik is utána, — hogy vannak oly s a j á t s z e r ü 1 e g egybef űzött egyháztanácsok a gazdagabb s népesebb gyülekezetek kebelében , kik a feleslegesnek látszó iskolateremeket, a helyett, hogy azokat kisdedóvoda nem 1 é t i b e n , —- iskolakötelezettségen alóli gyermekeket szoktató iskoláknak engednék át, vagy énektanodának fölszerelnék : holmi v egyes kereskedői boltnak adják ki; — feledvén azt, hogy a kis ártatlanok kedvelője Jézus, egykor ama nagy iskolából, a jeruzsálemi templomból a pénz v ált ók a t és kereskedőket, — mint nem oda tartozókat, kiűzé; — s nem jut eszükbe, hogy minél több munkást tud állítani valamely vallásos gyülekezet az Ur szőlőjébe, annál kevesebb dudva, gyom, s egyéb haszontalan növények teremhetnek abban meg. — Mi az iskolát ugy szeretjük tekinteni és mások által is tekintetni, mint egy kisszerű templomot, hol a kis gyülekezet lelki tápokban részesül ; — ennél fogva illő volna , hogy az iránt jézusi kegyelettel s indulattal viseltetnénk. — A nép első s alapnevelésének bölcsői levén az iskolák , józan elvű , s a népnevelés nagyszerű mivoltát figyelmére méltató egyháznak azon kellene törekedni, hogy minél többeket állíthatna fel, — nem azon, hogy minél több tanítványa legyen egymásra zsúfolva a munkás tanítónak! — Az oly egyháztanács, mely a gyülekezet anyagi jóllétét ily kalmárszerü uton kivánja előmozdítani, sokkal több kárt tesz a gyülekezet gyermekeinek szellemi képzésében, mint a mennyi hasznot a b o 11 kiadásából bevesz; — mert azok a különböző gyermekjátéki kirakatok , s más őket érdeklő csecsebecsék, melyek egyik alkatrészei a bolt béltartalmának, mindmegannyi kísértő és.ösztönző eszközök arra nézve, hogy a szülék gyermekeik folytonos pénzzsarolásainak kitéve legyenek, elutasítás esetében pedig találós a gyermeki ész tilos uton is kielégíteni pénzvágyát, s megszerezni a boltból a csábeszközt! —• Ne legyen egyetlenegy egyház sem, melynek évtizedes restantiái maradjanak künn évről évre; — ne tegyen pazar s haszontalan költségeket, — akkor soha se lesz kéntelen meggondolt kiadás mellett a szellemi képzés dicső műhelyét áruló és pénzváltó helylyé lealacsonyítaniá! I. S. Az énekügynek igen nagy hasznot tennének a képezdék tanárai , ha oly énekvezérek s orgonisták képzéséről gondoskodnának , kikre a gyülekezet éneklésének gyökeres reformját rájok lehetne bizni; —• mert ha most nem is , de elébb utóbb eljő az idő, melyben a gyülekezetek négyhangu éneklése nálunk sem leend többé idétlen eszme, hanem valóság ; — ugyanazért az éneklésre és orgonázásra nézve is, ifjainkat valódi öntadatos református szellemben volna célszerű képezni, — nem pedig világias modorban , s idegen, vagy kölcsönzött elvek szerint; — továbbá a tanulók részéről kívánatos volna , hogy a többféle hangszerekeni játszás, s khorálénekül soha fel nem vehető dallamok tanulmányozása helyett, egyedül az egyszerű, de alapos orgonakisérés- és vezetésmódot, — mely nem egy két évet igényel, s melynek elkezdése nem is kifejlett kornak való már — s dal-