Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-02-05 / 6. szám
nék, mert csak így reménylhetni bizonyosabb fordulatát ezen elhanyagolt ügynek. (Folyt, követk.) Ivánka Sámuel. KÖNYVISMERTETÉS. I „A vallás a munkás életben." Egyjiázi beszéd, melyet Crathie-Churchben 1855. okt. 14 kén 0 Felsége az angol királyné s Albert kir. hg. előtt Cai rd Ján o s, erro.li ref. lelkész tartott. Magyarra fordította I. S. ref. tanár. Pest, 1858. Nyom. Wodianer F.-nél. 48 1. Ára 18 pkr. vagy 30 ujkr. E munka, még mielőtt magyarra áttétetett volna, e lapoknak m. évi 581. és 605. hasábjain, a német fordítás után már ismertetve levén, arról jelenleg csupán röviden s inkább csak azért kívánunk emlékezni, hogy annak most már magyar fordítmánya is át van adva az olvasó közönségnek. Ezen egyházi beszéd, melynek genesise a hozzácsatolt érdekes élőbeszédben közöltetik, híven visszatükröző képe az iparüző angol nép józan vallási tapintatának s egész életét átható benső s kenetteljes gyakorlati vallásosságának. A szerző Róm. 12, 11 alapján arról értekezik, miszerint avallás a mindennapi élet foglalkozásaival összefér, sőt szükség, miszerint az azokat minden lépten kisérje. Nehéz ugyan a vallást az élet földi munkásságával helyesen összeegyeztetni; de teljességgel nem lehetetlen. Mert valamint a természeti világban nincsenek egymással ellenkező törvények: ugy a lelki világnak sem lehetnek oly törvényei, melyek a teljesíthetésre nézve egymást ellentétesen kizárnák. A munkálkodás erkölcsi alapokon is nyugvó kötelesség, ennek teljesítése tehát nem jöhet összeütközésbe a vallási kötelesség telje sítésével; mert a vallásosság nem valamely bizonyos időhez köttetett tartozás , hanem a lelki életnek szakadatlan érverése, lélekzése. Valamint a bolygócsillagok kétféle mozgása egymást nem háborítja meg, sőt szépen kiegészíti: ugy az ember kétféle tevékenysége, t. i. a földi és az égi, nem zavarja meg, sőt elősegíti, — épen midőn földi kötelességeinket teljesítjük, Ugyanakkor teljesíthetjük, sőt kell is teljesítenünk mennyei hivatásunkat. E különösen jelen korunkban igen fontos és érdekes igazságot bizonyítja be a derék szerző az által, hogy föl fejti miben áll a vallás valódi lényege. — Áll az szerinte 1-ször tudatban, azaz a vallási igazságok ismeretében, de a mire bárki minden húzamos időt és észtörődést igénylő könyvtári és iskolai előkészület nélkül is eljuthat, ugy azonban, hogy a Krisztusban kijelentett igazság mélységének vizsgálatában (de a mi korán sem fölösleges és hiábavaló foglalkozás) a legnagyobb elmék is megfáradhatnak. Az a tükör, mely a váltság nagyszerű igazságait visszasugároztatja, nem a bölcselkedő elme, hanem a tiszta szív. 2-szor. Áll a vallás bizonyos cselekvési képességben és állapotban, melynél fogva a keresztyéni életnek valódi képét nem a vallási szertartások időnkénti teljesítése, nem az alkalmi ájtatoskodás, hanem az egész életnek a vallás elvei szerint jól és igazságosan folytatása adja meg. Szükségesek ugyan a vallási szertartások , a nyilvános istenitisztelet gyakorlása, a sz. sakramentomokbani részesülés; de ezek csak fokai az égbe vezető lajtorjának, csak eszközök a cél lehető elérésére. Kifejti továbbá, hogy a vallás nem annyira a vallási vagy a szent dolgok teljesítésében, mint inkább abban áll, hogy világi dolgaink is vallási vagy szent inditó okból származzanak. Sokkal kevesebb önmegerőltetés kell ahoz, hogy egyszer s másszor vallási dolgokkal foglalkozzunk , mint arra, hogy minden szónkba, beszédünkbe és cselekedetünkbe vallási indulatot öntsünk. És pedig különösen ez utóbbiban nyilatkozik a vallás életereje. A szellem, az in- I ditó ok tesz bármely foglalkozást akár szentté, akár világivá. Heródes rabszolga volt s Femmi több, királyi székén is; míg ellenben a názáreti ács műhelyében alacsony munkák közepette is isteni lélek lakozék. A lelkipásztornak, ha nem szent érzéstől vezéreltetik, oly kevéssé lesz szent nek látszó munkája vallásos, mint a könyvnyomóé vagy könyvkötőé, ki a sz. könyvek készítésével foglalkozik Sőt a hasonlítás az elsőre nézve kedvezőtlenebb; mert a vallási dolgoknak kézműves módra űzése csak az isteninek megalacsonyítása. Vigyetek ellenben szent indulatot a világba, és a világ megszenteltetik ez által. Végre előadja a szerző azon mély lélektani tapintattal felfogott igazsá got, hogy a lélek a benne lévő titkos tehetségekkel miként működik, hogy míg a kéz és elménk alsóbb tehetségei a földi munkában foglalkoznak, az elme magasb tehetségei ugyanakkor mint foglalkozhatnak Isten körében, — a szív a földön, a lélek az égben él. A beszédnek különösen ezen passusa nagy figyelmet érdemel. S mindezekből azon kétségtelen igazságot deríti ki, hogy a valódi vallásosság, kegyesség átható elemeinek az élet minden foglalkozásaiban meg kell lennie s a vallásosság egyátalán nem igényli a világtóli különszakadást, az élettöli elzárkózást, sőt a vallásosság legyen ama kovász, mely az egész földi életet mennyei életté dolgozza át; de viszont a munkás, kézműves, iparos, tudós stb. se mondja azt, miszerint a vallásra rá nem ér, ne tekintse a vallást és földi életet két oly hitelezőnek, kiket egyszerre kielégíteni nem lehetne . . . De ha e jeles egyházi beszédnek gazdag tartalmával kellő tájékozást akarnék nyújtani a t. olvasónak , kényte len volnék annak legnagyobb részét soronkint kiírni; pedig a tartalom vázlatos ismertetésébe így is jobban bocsát koztam, mint eredetileg szándékom volt. Azonban e hibámból mentsen ki magának a beszédnek azon szokatlan nagy hatása, melyet az reám is gyakorolt s melynél fogva an mik legaláhh főbb vonalait fcluintetni el nem mulaszthatám. Ily egyházi beszédeknek hazai irodalmunkba átültetése valóságos nyeremény. A fordítás elég kerekded és tiszta, ugy hogy azon az idegen nyelvbőli áttétel nehézkességei, mondhatni, nem is ismerszenek fel. Vannak egyes kifejezések és szavak, melyek helyett alkalmasabbakat is lehetett volna választani, (p. o. kijelentődött e h. nyilvánult vagy nyilatkozott; meglocsolás e h.megöntözés; szentetlen e h. szentségtelen ébredtebben e h. éberebben ; e 1-mernénk figyelmünket venni eh. el mérnők stb.). A beszéd valóban remeke az egyházi szónoklat termékeinek. Minden mysticismustól ment bibliai tiszta felfogás , az egyházi szertartások iránti minden közönyösséget kizáró nemes pietismus, világos gondolatmenet, derült és magasztos életnézlet, mély felfogás ; egyszerű, kedves, minden szónoki izgató cifraságok nélküli, csendesen ömledező s épen azért a szívek mélyébe beható előadás jellemzik e beszédet. A homileticai rideg szabályokhozi merő ragaszkodás épen nincs meg benne; azonban ez a műnek gyenge oldalai közé nem tartozik. Tán azt lehetne benne kifogás alá vetni, hogy a szerző a fejtegető s értekező előadás nyugalmas modorát kissé túl a rendén is használja s mind gondolataiban, mind előadásában bizonyos (habár kedvesen gyönyörködtető) áradozást tanúsít. Vajha e jeles munka is correctivumául szolgálhatna, belbecs és érték tekintetében, annyira meghanyatlott homileticai munkásságunk eddig követett irányának !... X. -BELFÖLD. Magyar város, jó Debrecen! Párod a világon nincsen. Az 1858-dik év utolsó napján irom e levelet. Szeretmegkérdeni a krónikák iróját, hogy ugyan mi történt,