Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-01 / 1. szám

az egyenlőségnek ezen eszméjét az egyházban minél hívebben kifejezni s megvalósítani. (Vége következik.) Filó Lajos. Egyházi domestica. Az egyházi domestika érdekében. Nem szándékom újra bővebben hozzá szólani e dologhoz. Kifejtettem más alkalonimai — irányában! nézeteimet annyira, hogy a ki az e tárgybani nyilatkozatokat figyelemmel kiséri, megítélheti : mennyiben egyeznek azok , a mások , például B. M. ur ujabban a 47. sz. is kifejtett véleményével s mennyiben térnek el attól, akár az ügy kezdeményezésére, akár az egyházi közöspénztár hatáskörének meghatározására nézve. A sok e tárgyban megjelent nyilatkozat némelyikében azonban már költségvetést is látunk készítve, mely a szükségletet számokban meghatározza. Ez azon része a kérdésnek, melyhez jelenleg szólani akarok. Azt hiszem, minden sértés nélkül, minek szándéka tőlem igen távol van, teljes tiszlelettel az ily költségvetési terv készítője iránt, sőt talán saját nézetével is egyezöleg — kimondhatom : miszerint minden eddigi ily tervezet, az igazsághoz közelebb vagy távolabb járó, némi tájékozást célzó elmefuttatás és semmi sem egyéb. Mert a megcáfolhatástóli minden félelem nélkül merem állítani, — s bár lenne ki megcáfolhatna — hogy senkinek e hazában minden prot. egyházak s azokban a hivatalnokok anyagi helyzetéről biztos adatai és tudomása nincsen. Lesz-e zsinatunk és mikor? elég jókor-e: hogy ezen ügy, — mint kellene —• ott döntethessék el , vagy nem ? oly kérdések, melyekre, csak némi biztossággal is , felelni nem lehet. Az egyház az állam egy tagja levén vagyis az állam tagjaiból alakulván, természetes, hogy ennek viszonyai és körülményei rá befolyást kell hogy gyakoroljanak s gyakorolnak gyakran nagyobbat, mint kellene, a fentebbi kérdéseket tehát felelet nélkül hagyom, de bizton merem állítani, hogy: akár zsinat, akár ennek hiányában bármily más egyházi testület vagy értekezlet fog is ezen dologban intézkedni, magának a — tudtommal senki által meg nem támadott — elvnek kimondása után, ha azt életbe léptetni akarja, a hazában levő minden prot. egyházak, s az azokbani hivatalnokok anyagi állapotáról kellend egy hivatalos kimutatást készíttetnie, mielőtt csak egy lépéssel is tovább mehetne. Mikor fogunk már célt érni? mikor fogjuk intézkedésünk sikerét látni? ha majdan^nég a zsinatnak kellend ezen — sok időt igénylő — előmunkálat megtételét elrendelnie ? s az életbe léptetést, a részletes határzatot, talán egy jövő zsinatra utalnia ? Nézzünk hátra az elmúlt időkre, s kérdezzük meg a történetet, mennyi idővel az első után, számolhatunk egy második zsinat tartására? Több egyházkerület tudom hogy intézkedett, s hiszem hogy intézkedtek mindannyian: az egyház szervezetére s szellemi életére vonatkozó előmunkálatok megtétele iránt, de az anyagi ügyeket illetőleg ily intézkedést, megvallom, nem tudok. Pedig legalább szerintem ez szintoly szükséges, mert részemről nem tartozom bár a jelenkor bálványának, az anyagiasságnak imádói közé j sőt uralkodóvá tételének elhatározott ellensége is vagyok, igen jól tudom, hogy : az anyag és a szellem ikertestvérek s ha az anyagnak a szellemen felül emelkednie nem szabad is , mint támasznak, mellette kell állania. Ily nézetből indulva ki, rövid felszólalásom célja , figyelmeztetni hitfeleimet, különösen azokat, kik az egyházi kormányzó tostiiletek tagjai — hogy ezen hiányt mielőbb pótolni igyekezzünk, s legelőbb is intézkedjünk az iránt, hogy mindenik egyházkerület készíttessen egy hivatalos kimutatást: minden kebelé- : beni egyházak, azok hivatalnokainak anyagi állása felöl, pontosan kijegyeztetvén mind az egyházakat, mind a hivatalnokokat illetőleg a) az egyes jövedelmi ágakat név és mennyiség szerint; b) pénzbeli értékeiket egyenként és összesen, c) általánosságban: hogy az egyháznak tagjai vagyonosak-e vagy nem? felsegíthetik e önerejükön a most talán szegény egyházat, vagy nem? Ha lesz egy ily hiteles kimutatás kezünkben, akkor és csak akkor lehet biztos alapon tervet készíteni s annak életbeléptetéséről gondoskodni. Kelt Pesten, december 25-kén 1858. Tisza Kálmán. Adózzunk, ne adakozzunk. Mondd meg nekik : hogy pusztulunk, veszünk, Mint óldott kéve szét hull nemzetünk ! Gólya. Nevemmel találkozván, ne csináljatok savanyu képet uraim ! ... országos egyházi domesticáról: nem pedig államsegélyről akarok ezúttal veletek beszélni. Ártatlan cikk lesz ez a mostani — imádott protestáns egyházunk autonómiáját is távol ról sem veszélyezteti Tehát: Mint a kegyes szelíd léleknek az imára liivó harangszó — mint a bánatos, fájdalom dúlt szívnek, az est alkonyában távolról zengő fuvolahang —- vagy mint a tört hajó deszkadarabjain merengönek, a szabadulást hozó hajó messziről közelgő fehér vitorlája : olyan volt nekem, olyan volt az én lelkemnek , egy évvel ez előtt, az indítványozott országos egyházi domestica áldá sos szózata. Keresztül hatotta — át, meg át rezgette az keblem húrjait, mintegy templomi magasztos ének, melynél ellágyul a szív — fölbuzdul az érzés — megszentelődik a kebel. De az, akkor volt!... most már ismét balsejtelem ködfátyola takarja el szemeink elöl az igéret földét, melynél mint egy szép álom elrepülésénél, a fájó szív marad csak egyedül! Ne mondjátok, hogy kishitű vagyok — sokak szivében viszhangzik a bajsejtelem: nézzük inkább a felett egy év lefolyását. Azóta rendszeres csatározások közt, több lelket buzdító szavak hangzottak el — majd a legdicsöbb diadalra vezető roham nemesen ragyogó csatája megkezdetett — a tettek lobogóit örömrivalgás közt magasan álló vezérkarok ragadák meg — a harsány jelszóra áldozni kész férfiak léptek sorompóba — fölkorbácsolt hullámként áradoztak szerte a kedélyek: az egyház ... az elárvult szegény magyar protestáns egyház ege derülni kezdett. Ámde a szilárd kivitel, e győzelem diadalát — a derülni kezdő és ragyogó fényét: csakhamar a kétség sötét felhője borongta át. A gyakorlat mezején edzett s keserű csalódásokkal már sokszor megküzdött higgadt elmék, szerényen hátravonulának, várván, mit ácl Isten, nem hogy gyáva részvétlenség bóditó párnáján aludjanak : hanem hogy a sorakozás végletein ha ütött a váltságos óra — mint megszentesitett okmány pecsétei jelenjenek meg. Eközben egy hang, komoly és ihletett avatottságu, hordereje és hatalma súlyával a lángoló kedélyekre nehezkedö hang emelkedett, melyre a fölkarolt országos egyházi intézmény hajója, száguldó futásában mintegy megállott megállott! és a szegény lelkész, s tanító, ki ama hangot hallotta, ki felett a hang, mint siralmas hattyúdal elzengett, fájdalmat érzett szivében, mint egy tetszhalott, ki koporsójára hallja hullani sírja göröngyeit — fájdalmat érzett szivében, mint az ártatlanul szenvedő fogoly, ki után ridegen csapódnak be félelmes börtöne zárai, s elveszve látja maga előtt az életet. Majd a nagy és szent tárgy felett, komoly gondolkozás fogott el mindenkit. Egy hit kezde elvitázhatlanul kebleinkben megfogamszani, hogy csakugyan nem jól van az így. Ama nagy jelentésű végzetes hang, teljességben kezde valósulni, s meggyőződtünk a felől, hogy : az önkéntes adakozás itt célhoz nem vezet — rendszeres birtokarányos adózás kell, hogy az országos prot. intézmény létre jöjjön, s nem t i z évre: hanem örök időkre f e nm a r a d j o n. Mert szép ós megnyugtató az önkéntes adakozás érzete — s boldog a nép, mely fölfogva kora igényeit, egyháza felvirágzása érdekében szent versenyre lép : de megvallom, mikép hazánkban