Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

kölcsönös egyetértés bélyegét mutatták fel magukon: — ahozképest azt javallta s látta célosabbnak, időnyerés, költség, fáradság megkímélése s a cél megközelítbetéseért, hogy a formáságot tévesztett lelkészekkel pótoltassék inkább ki a hiány , mint uj szavazat rendeltessék, — a nélkül is meglévén a többség. Okszerűnek találtatván ezen előterjesztés, — kötelességekül tétetett a kijelelt egyházak lelkészeinek, hogy azok szabályszerütlennek kanonisált tényüket a gyiilés előtt okadatolva igazítsák ki. Kik is azt csakugyan hitelesen teljesítették is, — és méltatlan gyanusíttatásuk s vádoltatásuk alól teljesen felmentettek, igaz s ártatlan irton való járásuk elismertetett. És ha már az így két részre oszlottak állításainak összesimítliatása közbe hevesebb szóviták emelkedtek is, de botrányossá csakugyan mégsem fajultak — és ezen heveskedés is épen nem tolható egyoldalulag a közlő által tábornak nevezett többség nyakába, -— hanem illeti a kisebb rész vitatkozott egyéneit is. így tehát, midőn másokat kárhoztat, a midőn maga volt G. ur egyik feltűnő vitatkozó, — akkor magát is megítélte, már pedig „turpe est doctori dum culpa redarguit ipsum." Az őszintén közleni akaró „tábor alakulásról, tábor-főnökökről is említést tesz egyházmegyei gyűléseink terén." — Ez szerény javítni igyekezőhöz viszont nem illik!! mivel a tábor egyszersmind ellenséget is feltételez, — e téren pedig ellenséget ismerni nem szabad , —• mert ha a véleményvitákban az egyik részhez több csatlakozik: ezt a méltányos illendőség nem tábornak , hanem „többségnek" nevezi. Állítja továbbá az őszintén közleni akaró G. ur „hogy a tábor, három főnök alatt , oly föltét alatt egyesült, hogy bármit szól e három fő közül egy, legyen az törvénytelen, igazságtalan, essenek bár magokkal következetlenségbe, a többi társ vagy szóval, vagy ha szólni nem tud, kiáltással pártolni tartozik." — Gyönyörű költemény! melynek azonban sem veleje, sem alapja nincs, — ez valóságos paradoxum ; — mert ez azt tenné, hogy a papságnak egy nagyobb része szólni nem, hanem csak kiabálni tudván, gondolkodni sem képes — és pártolni tartozván azt is, mi meggyőződése ellen van, nem egyéb okoskodni nem tudó eszköznél • — azt teszi továbbá, hogy egyházmegyénknek, a tábor — mint többség által régóta hozott határozatai nem egyebek, mint kierőszakolt törvénytelen, igazságtalan, következetlen határozatoknak halmaza, — mit pedig a cikkíró maga sem hiszen hanem ha ugy , hogy : „prona venit cupidis , in sua vota fides." Megírta G. ur, hogy a beregi egyházmegyében G4 szavazat után 33 az általános többség, — megírta, hogy 35 ment egyfelé, 22 másfelé és ezeken kivül 6 többfelé: de elfelejtette megirni azt, hogy a hiányzott és nagyon sürgetett egy szavazat, mely előkerültével, az általános többséget kitüntette, hol lappangott ? és miért nem adattatott elő azáltal, ki halogatta azt, hogy a be nem küldőre súlyos büntetés határoztatott; holott pedig, mint köztudomássá lett, a gyűlés előtt már harmadnappal egy uri egyén által, közhelyen kézbesíttetett ? ! Ezt szent lepel fedezte; mert nem a táborhoz tartozott, ki ezt cselekedte. (Vége következik.) Bakcsi László, jandi leikés s. e. m. főjegyző. Gyászhír. A dunántúli ágost. hitv. evang. egyházkerület lelkészeinek Nestora t. Te^seáik Sámuel, bokodi lelkészur, folyó évi január 15-kén szélhűdés következtében, nem egész 48 óráig tartó kínos vonaglások után, a jobb életre szenderült. A 90 éves, s hivatalát 56 évig viselt aggastyán, korához és érdemeihez méltólag takaríttatott el 17-én; nt. Szabados Pál, ur oroszlányi lelkész s esperes, az udvaron s a temetőn szivet Istenhez emelő gyönyörű imákat monda buzgó ihletséggel. Az oltár előtt t. Karsai János csákvári lelkész ur, épületesen s meggyőző erővel fejtegette azokat a vigasztalásokat, melyekkel a hívek magukat lelkészüktŐli megválásukban megnyugtathatják ; alapigéül vévén Ján. 14 , 19. —Ezután t. Szabados Lajos, száki lelkész ur, a szószékre lépvén, megmutatá, mit s mennyit bir kifejteni egy erőteljes szónok, kit a lelkesedés szent lángja hevít szónoklatában; alapigéül vévén — Ezekh. 34,1—4. s elmélkedvén a lelkipásztori kötelességek fontosságáról a legkövetkezetesebb részletességig, az alapeszmét folyvást megtartva.A templomban a tanitóikar Z a t k a 1 i k János oroszlányi tanító remek orgonálása mellett dicséretesen kitett magáért, ugyszinte Bertalan István bokodi tanító búcsúztatójával. Végződvén a templombani gyászszertartás, a hullámzó roppant néptömeg kíséretében elindult a gyászmenet a sírkert felé, a három vallásfelekezet harangjainak zúgása közt, a három vallásfelekezetbeli iskolás növendékek is kiállítatván. Lehetetlen volt a hűség, háladatosság, szeretet és tisztelet ilynemű jelei közt el nem érzékenyedni. A már hideg hantok alatt nyugvó tetem felett utoljára megzendültek t. T h o r e c z k i Gedeon, velegi lelkész urnák rövid, de velős szavai, melyek az elhúnytnak emlékét megörökitendők valának a hálás szivekben. Mi is mondjuk el, hogy az Ur maga virasszon igazán hü szolgájának hamvai felett! Smid Mihály. Tartalom. A kegyeletek. (Vége.) Fáy András. — Jegyzetek Erdélyben a XVII. században prot. egyetem felállítására. Szilágyi Sándor. — Tapasztalatok a belmissio terén. Van Andel Adorján. — Iskolaügy: A népiskolai írástanításnak (az ujabb irtanmód szerint) a tanító és tanítvány irányábani követelményeiről. (Vége.) Szűcs István. — Belföld: Felvilágosítások a nyiregyházi ügyben. Sóhalmy Samu jános. — E felvilágosításokra egy két szerkesztői észrevétel. Szerkesztő. — Szentesi egyház belügyei. F i 1 ó J. — Orgonafelszentelés és más örvendetes lnrek Pápán. Smiok Mihály. — Tárca. Hirdetés. OSTERLAMM KÁROLY könyvárus bizományában épen most jelent meg : A vallás a munkás életben. Egyházi beszéd, melyet Crathie-Churchben 1855. okt. 14-én 0 Felsége az ángol királyné és Albert kir. herceg előtt tartott Caird János, erroli ref. lelkipásztor. Magyarra fordította I. S. ref. tanár. Kiadta a Prot. Egyh. s Isk- lap szerkesztősége. Pest 1859. Ára 18 pkr. vagy 30 ujkr.— Csak annyit mondunk róla, hogy az az ujahhkori egyházi szónoklatnak legyyönyörühh remeke. Zsinati előkészületekről a legfőbb vonásokban. Irta Irinyi József. Kiadta a Prot. Egyh. s Isk. lap szerkesztősége. Pest 1859. Ára 12 pkr. vagy 20 ujkr. Segédszerkesztők: Dr. Székács J. és Török P. Felelős szerkesztő s kiadó : Dr. Ballagi Mór. Pest, 1858. Nyomatot Wodianer F.-nél, Erzsébettér (Ujtér) 3. sz.