Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

családba hivatott bizonyos jószágra. Fájdalmasan vált meg a vasárnapi iskolától, de uj körében is áldással működött. 0 volt indítója, a ház leányaival s a helybeli lelkésszel egyesülve, hogy ott a faluban vasárnapi iskola állíttassék, mely miután áldásdús következésünek ismertetett, más nemesi jószágokon is utánzásra talált. Hanem mindig azon kívánságtól égett, hogy izrael szeretett népe között működjék, azért kötelességemnek ismertem, hogy az izraeliták között való missio szolgálatába felvétessék. Ennek következtében meghívást kapott, s keletre küldetett, hol most is nagy buzgalommal működik. Harmadszor említek egy fiatal embert, ki egy kereskedő házhoz volt helyezve, ki öreg, kegyes atyjának kívánságára (ki öt cz által hihetőleg a nagy világ csábításaitól akarta megóvni), a vasárnapi iskolában közreműködött. Különös hajlam és buzgalom nélkül, csupán atyja iránt való engedelmességből egy egész évig működött közre, egyébiránt hü, szilárd, állhatatos és pontos volt helyén, sőt példányszerü egész viseletében és magatartásában. De csak ezután ragadtatva meg, s tüzeltetve fel az Urnák lelkétől, nagy öröme és szeretete jött az ügyhöz, s lassankint ritka buzgalmat fejtett ki, Isten látta az ő engedelmességét és megáldotta. Későbben különböző missio tudósítványok olvasása által kedvet kapott missio szolgálatába lépni, s különösen e célra Afrikába kívánkozott. Azért Báselbe ment, egy ideig az ottani missioházban tartózkodott, s majd mint missioi ügynök Afrikába küldetett, hol jelenben működik. Egy ifjabb testvére hasonlóan a vasárnapi iskolába lépett-, cz is lassan lassan igazi vonzalmat kapott e munkához, ugyanazon missioi buzgalomtól ragadtatott meg , s most basonlóau Afrikában van. Sőt a harmadik testvér is egészen ezen útra lépett, s e három testvéren kivül igen szeretetre méltó buzgó nőtestvérök is több éven keresztül egész férj hezmeneteléig a vasárnapi iskolában működött. Két más ifjú nő, kik hasonlóan munkatársnők voltak, későbben jeles tanítónők lettek. Az egyik közülök jelenleg nevelőnő egy papi családban Angliában, a másikegy schleszwigi városba hivatott, hol Isten csodálatos munkája által elő keresztyéni munkásságnak lett kezdője s központja. Még sok ilynemű felette örvendetes példákat tudnék felemlítni, de a felhordottak legyenek elégendök arra néz ve, hogy magunknak a keresztyéni szeretetmunliásság jelleméről s áldásairól fogalmat alkossunk. Végül meg kell jegyeznem, mit tapasztalásból tanultam, hogy az összes munkatársak élénkítésére, erősítésére, valamint munkánk minden tekintetben való előmozdítására a heti értekezletek, melyeket én minden szerdán estve a bibliai lecke előkészítésére, az énekek, imák begyakorlási módjára velők tartani szoktam, különös mértékben hatottak. A karácsonyünnep is mindig nagy és örömteljes esemény volt, mely alkalommal a munkatársak vetélkedve siettek a gyermekeket ajándékokkal meglepni, s ekként irántok szeretetet bizonyítani. Van Andel Adorján. ISKOLAÜGY. A népiskolai Írástanításnak (az ujabb irtanmód szerint) a tanító és tanítvány írányábani követelményeiről, (Vége.) Nem tekintve azt, hogy a néptanító, valamint minden más tanításnál, ugy az írástanításnál is tanképességgel és tanügyessóggel,paedagogiaitapintattalsadologiránti kedvvel és szeretettel tartozik birni, ezen kivül a mégállapított ujabb irtanmód (egy szóval mondva ütenyirás) szerinti írástanítás még következő követelményekkel lép föl a néptanító, mint irástanító irányában: 1. Egyszerű, jó, szabályos — s ha lehet — szép kézírás. Ha általában valamely készség vagy művészet tanítására mindig az abbani ügyességnek vagy mesteriségnek bizonyos foka kivántatik meg, — tehát ilyet kell kívánni bizonyos fokban a nép-, mint irástanítótól is, a mivel még azonban nem az van mondva, hogy annak szépirómüvész nek vagy kalligráfnak kellene lenni. Az olyan néptanító, a ki maga szépen irni nem tud s az Írásnak előnyeit és hiányait fölismerni és kellőleg méltányolni nem képes, a legjobb tanmódszer és kitűnő tanképesség mellett sem sajátíttathat el soha szép kézírást a maga tanítványaival.— Épen ugy, mint a föstés vagy rajzolás megtanulásánál csak a jó festőnek vagy rajzolónak tanítása hozhat valódi sikert, az írástanításnál is csak azon tanítóé szerezhet ezt, kinek magának szép kézírása van. Azért is a nép-, mint irástanítónak, jó és szép kézírást kell irni, és ez a mai vagy ujabb irtanmódszer követelményei szerint annál szükségesebb, minthogy ez által a néptanítónak folytonos előírása követeltetik, — az elői rátok pedig példányok tartoznak lenni. — De talán ezen állíttással — mondhatná valaki — igen sok is van kívánva? Ha meggondoljuk általában, hogy sok néptanítónak a szép kézírás megszerzése fölötte nehéz és néha lehetetlen, hogy csak a nagyobb tanintézeteknél vannak alkalmazva különös irástanárok (Scbrciblehrer); hogy sok ezer néptanító, főleg kisebb városokban és falukon a nélkül, hogy kalligráfok volnának, mégis mint irástanítók tartoznak működni: ugy látszik, mintha az említett kö vetelmény igen szigorú volna. Azonban mégsem lehet róla ; letenni. Hanem egy kisegítő eszköz van mégis azon esetek ben, midőn a néptanítónak jó kézírása a lehetetlenségek közé tartozik névszerint: jó fali elői rátok után Íratni (a milyen magyar nyelven fogalmazva és kimetsz ve még egy sincsen). Maracl azonban még egy (ezen kise gítő eszköz használatánál), a mi elengedhetlen azon néptanítóra nézve, a ki csak valamennyire is a szép kézírás hiá nyait ki akarja pótolni, névszerint: az Írásnak tanul mányozása és ismerete (e végre lehetne használni az irásoktatástan könyvét). Vannak föstvényismerök, a kik a nélkül, hogy magok festők volnának, igen helyes Ítéletet és jó ízlést tanúsítanak a föstmények méltatásánál, a mi épen onnan ered, mivel ők tárgyértők által vezéreltetve, a jó festménynek szükséges sajátságait, s a tökéletlen képnek ugy nyilvános, mint az avatatlan előtt elrejtett hibáit biztosan és gyorsan megismerni tanulták. Épen így kell minden jó néptanítónak, ha ugyan ő a legszilárdabb akarat mellett sem tehetett szert jó kézírásra, — minden hibát és hiányt, valamint az Írásnak minden finomságát és előnyét ismerni tanulnia és méltatni tudnia. Ha maga a néptanító sem tudja s látja a tanítványok hibáit, s ha e szerint azokat a hibára nem figyelmezteti — és pedig ez, fájdalom ! igen gyakran történik, — akkor a növendékeknél szép kézírás célbavétele agyrém és lehetetlenség! dolog, —- minthogy az egyetemesen elkövetett hibáknak a tanítvány, mint a tanító részérőli öntudatos kijavítása, elengedhetlen föltétele az írástanítás sikerének. De hogy ismét visszatérjünk az előbbenire, meg keli még jegyezni, hogy az elöiratnak a fekete táblára a tanító általi helyes fölirása a növendékek előtt a tanórán minden esetben és mindig elébe teendő a nyomott, még a kitűnően szépen metszett jó fali elő iratoknak is. A néptanító tehát, ha csak türhetőleg, vagy csak meglehetősen jól ir is, írjon fel minden megtanulandó betűt, szót, mondatot stb. tanítványai előtt a fekete táblára, és mellőzze a fali elői rátok tábláit, a melyek mindig, és csak utolsó esetbeni kisegítő eszközök. A közelismerés szerint jeles rajz- és irástanár S p i e s z azt mondja e tekintetben a hallei iskolának 1842-dik év rőli programmja 6. lapján igen helyesen : „ha szintén nem nélkülözhetlennek látszik is az, hogy az irástanító művész vagy kalligráf legyen a szó szorosabb értelmében: mindazáltal ez mindig kívánatos marad, mivel a példány elő| irások hiányzása mellett könnyen bátortalanság s önbi-