Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-27 / 52. szám

génysége s részvétlensége miatt. — Másik tizenegy hét alatt 14G0 példányt terjesztett. A harmadik dicsekedve említi, hogy mily áhítattal fogadták a legszegényebbek is, ugy hogy összesen 12,340-re lehet tenni az ezen tartományban elkelt bibliák számát. Ha Westphália térmékeny téréit, gazdag bányáit, óriás vashámorait s gyárait elhagyjuk s a Weseren átszállunk, a hires „Porta Westphalicá"n keresztül Hannoverába jutunk. Az ottani ágens Beyerhaus így ír a lefolyt évről: „Visszapillantva ez évi működésemre, hálával kell elismernem, hogy Isten az ő igéjének terjesztését áldásával kisérte. Az eredmény fontos, de még sok tennivalóm van. Rakodámat meglátogatta egy orosz tábornok s államtanácsos is s elismerőleg nyilatkoztak tevékenységünkről. Juniusbau tartott biblia ünnepélyünket több lelkész meglátogatta s működésűnk eredményét szószékről tudatták híveikkel. A hannoverai király 75 szégény gyermeket ajándékozott meg bibliával. Összesen 4,909 példány kelt el az én rakodámból. A három házaló közül egy 4,708, a másik 1,649, a harmadik 4,193 példányt adott el. „A. hesseni" választó fejedelmségben csak 2,494; Mecklenburg-Schwerinben 1030 példány kelt el. „Schwerinből," Mecklenburg fővárosábol csakhamar ama hires Hamburgba, a 169,000 lakosságú világkereskedő városba jut az ember. Fájdalom a világ romlandó portékáit s veszendő marháit többre becsülik itt, mint az isteni bölcsesség drága gyöngyeit! E roppant világvárosban csak 1,945 példány kelt, de azért hogy ott is éhezik az életnek kenyerét, egy példát hozok fel: „Egy házaló csendesen haladt a zsibongó utcán s s egy ifjú nő beintette őt: „Egy ur akar önnel szólani," mondá a nő s mellék szobába vezette a házalót, hol sovány, halálsáppadt ifjú ült egy karos székben. „Ismer ön engem? — kérdé a házalótól, oda nyújtva kiaszott kezét. — Nem lön a felelet. — Másfél év előtt bibliát vettem öntől, de elvesztettem s most másikat kívánok venni, mert a halálos ágyon égi vigasztalásra van szükségem" mondá az ifjú s reszketve nyúlt az oda nyújtott égi vigasztaló után. „Holsteinban" 3,862; Brémában 6,939 példány kelt el. „Oldenburgban" sajátságos jelenetnek volt tanúja a házaló. Egy egészen katholikus faluban véletlenül bevetődött a templomba, hol a lelkész épen a biblia ellen mennydörgött. Kijővén a templomból, megrohanta a nép a házalót, hogy rosz könyvét megvegye s megégesse; de a biblia felnyitotta a vakok szemét és midőn láttak, számosan megtartották a jó könyvet. Az Oldenburggal határos, nagy részben reformált Ostfrieslandban nagyon kelendők a bibliák s ez idén 3255 példány kelt. Az itteni ügynök igen megható jelenetet beszél , melyet a biblia befolyásának tanúságául jónak látok elmondani.: „Egy embert betegágyon fetrengve találtam s kérdeztem , hogyan érzi magát. Rám nézett s igy szólott: — „oh itt van ön megint? Midőn három év előtt itt volt ön, még e világban éltem , de ön egy bibliát hozott hozzám s rábeszélt, hogy vegyem meg. El kezdtem olvasni, s nem szűntem meg addig, mígnem imádkoznom kellett s kérnem Istenemet, hogy segítsen engem a biblia megértésére. Isten kegyelmes volt. Ettől fogva új világ jelenék meg az én lelkembeu, miért örök bála legyen Istennek." A beteg el kezdett sírni, én is sírtam vele, akkor imádkoztunk s azon jó kívánással hagytam el, hogy az égben újra találkozhassunk, hol nincs többé elválás." „Braunsehweig" nagyon hátra áll a többi tartományok mögött. A házalás nem engedtetik meg s a rakodából nagyon csekély mennyiség kel el. Azonban hogy a szent könyv olvasása mily nagy hatással van a szorongatott lélekre s mily világosságot gyűjt a tévelygő előtt, tanúsítja következő jelenet, melyet egy házaló naplójában lehet olvasni: „Micsoda könyv ez? Van-e ehhez hasonló? Az ur gyakran többet tesz, mint mi gondolnánk. Sok drágalátos vetés titkon érik az örök életre. Mily sok dolog rejtve marad, előttünk, de az örökkévalóság felleplez mindent. — így kezdi naplóját említett házaló. — Múlt héten egy katholikus öreg ember házához vetődtem E-ben. 0 az új szövetség egy részét mutatta nekem s könytis szemekkel követkéző vallomást tette: „Isten igéjének ezen töredéke által ismerkedtem meg Urunk Jézus Krisztussal s azt fedeztem fel, hogy senkisem igazulhat meg törvénye által, hanem hitnek általa. Ugy találtam, hogy a béke utáni emberi erőlködés, hiábavalóság s egyedül Jézus Krisztus kegyelme a biztos menhely. Ah! egykor azt bitiem én is, hogy a megváltást meglehet érdemelni! Csaknem halálra fáradtam, hogy békét találjak, midőn Jézus kegyelméből igéjének e töredékéhez jutottam. Ezt olvasva tanultam meg, hogy mikép lehet kegyelmet nyerni. Kerestem és megtaláltam s most élvezem a békét a keresztre feszített megváltóbani hit által, ki minden bűnömet drága vérén váltotta meg." Ekkor egy bibliát vett tőlem s több házakhoz is elvezetett, hol több bibliát eladtam." Sokszor megesik, hogy a biblia a fejedelmi palotában, mint a napszámos gunyhójában drága gyöngy gyanánt becstiltetik. Ennek tanúságára felhozzuk Wittgenstein hercegnőt, ki a házalót magához hivatván egy példányt vett maga, egyet férje, többet a hercegek s egyet a cselédség számára. A fejedelemnő példáját követte a cselédség s kilencen vettek maguk számára. A mily szomoritó képet nyújt Braunsehweig, oly felderítő a frankfurti jelentés, mely szerint a frankfurti agentia 78,838 példányt adott el. Hogy mily villámgyorsasággal terjed a biblia, szabad legyen ennek bizonyítására egy kis statistikai adatot felhozni. 1830—1853 összesen 24,100; 1853—1857 35,500; 1857- 1859 63,502; míg 185%-ben 78,838-ra rúgott az eladott példányok száma. §ajnosan kell megemlíteni, hogy a míveltebb osztály gondolkodásmódja a bibliáról igen közönös, sőt mondhatni megvető. A biblia legbiztosabb menhelye a szegények kunyhója. Ennek bizonyságául ismét egy házaló naplójára hivatkozom: „M . . . nevű faluba érkeztem, melyet többnyire gazdag földmívesek laknak. Megvallom, valahányszor ilyen faluba érkezem s szép, csinos házakat látok, elcsügged a lelkem, mert gazdag emberek közt ritkán találhatni fogékony szívűeket. Ha nem tudom, hogy kinek nevében fáradok, bizonyosan visszafordulok. Legalább fele falut bejártam s minden háztól gúnykacajjal űztek el, míg nem alacsony házhoz jutottam , melyet öreg özvegynő lakott. Midőn bibliáimat mutattam , így szólt az özvegy : „Jó ember, hiszed vagy nem, de szívem vérzik, ha e drága könyveket látom, mert nincs bibliám s fillérem sincs, hogy vehetnék." Kérdeztem, hogy nincs-e jó embere, ki segítene rajta. Erre a szomszédasszonya jött, ki megértvén az özvegy kívánságát, azonnal segített a dolgon. A szegények szomjúhozzák az igazságot; de a gazdagok kincs után sóvárognak." Egy nassaui fürdőkön foglalkozó házaló naplójából pedig fentebbi szomorú kép felderítésére következő jelenetet idézzük: „Valami szokatlan történt velem. Midőn bibliáimat kiraktam ott, hol a fürdői vendégek összegyűlni szoktak, egy ur közelgetett hozzám s következő szóváltásba ereszkedtünk : „Árul e ön más könyvet is, vagy csak szent irást? — Csak szent irást. — Saját, vagy valamely társulat számadására árulja? — Társulatéra. — Erre öt forintos bankuotát nyomott kezembe azon utasítással, hogjy azért oszszak ki bibliát a szegények és betegek közt. En szót fogadtam s tizenöt példányt osztottam ki a szegények és tizennégyet a kórházban fekvő betegek közt." A katholikus országokban való házalás naprólnapra nehezebb, de az eredmény változó, mint a házalók naplója tanúsítja.