Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-27 / 52. szám

ehhez járult 5 segéd és 12 tanár, most pedig, hála a gond­viselésnek, a reformált egyház 617, a lutheránus 273 lel­pészszel s a tudományos egyetem 17 tanárral bír, s így a krot. papság 905-re tehető. Egy másik mindjárt felhozandó tény még nagyobb világosságot vet a biblia-terjesztő társulat befolyására. Értem a vallásos ébredés tanúbizonyságait. Oly városok­ban s egyházakban, hol semmi vallásmozgalom s ragasz­kodás sem mutatkozott, az első házaló megjelenése elter- i jesztette a bibliát, s most a buzgó és figyelmes biblia olva- ! sók élvezik mindazon áldásokat, melyeket ez a nagyságá­ban egyszerű és egyszerűségében nagy könyv árasztani képes. A francia biblia-terjesztő társulat legnagyobb tevé kenységet fejt ki a maga körében, mert leginkább a bib­liák ingyen osztására szorítkozik, úgyhogy 1858—9-ben 11,184 példányt osztott ki. A földszínén elterjesztett bibliák áradása egykor az élet áradata leend. Szeretném mindenkitől azt kérdeni: váljon a bibliád mindennapi kenyered-e? váljon nélkülöz­hetlen lelki kenyereddé vált-e az? Adhatsz 5—10—100 forintot a biblia-terjesztő társulatnak, de el vagy zárva jótékonyságának élvezetétől, ha a bibliát nem olvasod. Lehetsz protestáns , de olyan, ki elfeledte, hogy a prote­stáns evangéliomi keresztyén , ki az új élet csiráját és az új életben való növekedés eszközeit a bibliában fedezte fel. Ugy van , a biblia olvasása megelevenít, újjászül, át­változtat, mint a történetben ezer meg ezer példa bizo­nyítja. „Belgaországban" huszonnégy évig kellett a társu­latnak küzdenie a féltékeny papság s babonás népség támadásaival, de fáradozásait végre is siker koszorúzta, mint az evangélikus vallás felvirágzása tanúsítja. Az or­szág több részében vaunak keresztyén agentiák, melyek a nép szellemére üdvös hatással vannak. Sok helyen, hol a házalás eddig kiviketlen volt a papság túlnyomósága, vagy a nép vakbigottsága miatt, ott most tudakozódnak a szent-könyv után. Ez idén 10,494 példány kelt el. Azt hinné az ember, hogy Hollandiában, mint tisztán protestáns országban nagy kelendősége van a bibliának; de Hollandia vallási allapotában sok viszony igen hátrá­nyosau hat a biblia terjedésére. Hollandia népességében a pápistaságnak sok eleme rejlik s ez folyvást szaporodik a vegyes házasság, s a római papság kitartó s egyesített működése miatt. Ezenkívül a protestánsok nagy része nemcsak hajlandó az igazság nagy elveiről niegvetőleg szólani, melyért egykor oly buzgón s lelkesen küzdött ez ország, hanem nyiltan merik a szentírás ihletét megtá madni. Az ily körülmények azt kívánják, hogy a biblia­társulat megkettőztesse iparkodását. Hollandiában ez év­ben 31,412 példány adatott el. A német-alföldi biblia-társulat működése 42 éve alatt 699,064 példányt terjesztett el. E leverő kép után szinte jól esik szemünket „Német­ország" felé fordítani, mely a biblia társulat vállalataira nézve oly fontosságot vívott ki magának, melylyel semmi más országé sem hasonlítható. Igaz ugyan , hogy sok vi déken alig van biblia terjesztő agentia, mert az isteni igazság rettenetes ellenségei bizonyos mételyező eretnek­ség s kétkedő bölcsészet uralma alatt tartják ezen vidé­keket; de azért elmondhatjuk , hogy a biblia-terjesztő tár­sulatnak Németországban áldott és tiszteletreméltó az ö hivatása. Ezen országban, mely annyit köszönhet a bibliá­nak , mely annak áldott tanai befolyása következtében a pápai uralom békóit lerázta, annyi szentírás fogy el, a mennyit a társulat csak szolgáltathat. Igeu, mert szom­szédaink belátták, hogy a keresztyén hitnek s erkölcsi életnek legbiztosabb védfala a biblia. Múlt évben 296,607 példány kelt, a mi nem megvetendő kelendőség. A most lefolyt évben pedig a kölni, frankfurti és berlini rakodák összesen 31i,G34 példányt adtak ki. Ehhez járul 26,700, mely a porosz katonaság közt osztatott ki. Ezen dicső eredményért Istené legyeu a dicsőség, mert csak ő ad áldást a nevében véghezvitt munkáért azokra, kik az ő országát terjesztik e földön. Midőn a becsületes Tyndale már a tizenhatodik szá­zadban, a szentírás szeretetétől áthatva, mindent elköve­vetett, hogy honfitársait az isteni igazság világával, mely az ő lelkét oly csudálatosan megvilágosította, megismer­tette s a biblia-gyűlölők által kiűzetett Angolországból; sok bujdosása után Németországban talált menhelyet és épen Kölnben, az ó pápista városban ütötte fel tanyáját s folytatta a biblia nyomatását. Azonban régi ellenségei, kik elhatározták az ő tönkrejuttatását, itt is felkeresték s annyira vitték üldözéseiket, hogy a jámbor Tyndale összeszedve nyomatott iveit, kénytelen volt sietve Worms­ba menekülni. Váljon, midőn drágakincseivel Kölntől bú­csút vett s a méltóságos Rajna hullámain egy töredékeny sajkában hintálódott, gondolt-e arra, hogy háromszázad múlva Kölnben oly nagyszerű biblia-nyomda fog állíttatni, melyből év kezdetétől végéig áradatként terjed ki a szent­írás? Most boldogabb napokat él és lát Köln, mint akkor, midőn a jámbor Tyndale nagy fáradsággal nyomott pár bibliát, hogy az utána sóvárgó lelkeket kielégíthesse! A kölni agentia első tizenegy évében 685,926 példányt terjesztett el, a legutóbbi évben pedig 104,253 példányt, tehát összesen 763,179 példányt bocsátott ki a bűnös s tévelygő világba. A házalók által terjesztett bibliát leginkább a közép és alsó osztály veszi s mily nagy az ő örömük, hogy e drága kincshez oly olcsón juthatnak. Fájdalom ! katholikus testvéreink sok akadályt gördítenek annak terjedése elé, különösen a papok mindent elkövetnek, hogy a népet an­nak megvételétől visszatartóztassák. Sajnálatos, hogy sokan a nagy tömegre való befolyásukat így használják fel. Hány ember van, ki az isteni könyv tartalmáról mit sem tud, ki azon világosság és vígasztalástól megfosztva él, melyet a szeretetnek isteni kijelentése Jézus Krisztus­ban mindnyájunknak közös tulajdonává tett, kik benne hiszünk. Hogy némely vidéken mennyire hisz a köznép a bibliától való ijesztgetésnek, néhány példát hozunk fel. Bizonyos protestáns nő katholika leányt vett szol­gálatába. Mindjárt első nap parancsolta a leánynak, hogy terítsen asztalt. A leány bement a szobába, de csakiiamar ijedten futott ki. Azon kérdésre, hogy mitől ijedt meg, azt felelte, hogy biblia van az asztalon. — Tedd el onnan, és teríts! — parancsolá asszonya, és a leány remegve vissza­ment s csípő-vassal tette el a bibliát. Mily nagy a különbség ezen szomorító tudatlanság s ostoba félelem és azon pap tette közt, ki midőn egy házalóval találkozott, megkérte, hogy hadd emelje ő is azon kedves terhet. Mily nagy felelősség fekszik azokon, kik elveszik az ismeret kulcsát és a mint maguk be nem mennek, azokat sem eresztik be, kik óhajtanának bemenni. Elég szomorú, de van arra is eset, hogy a bibliát szét­tépik és megégetik. Most, miután Németországban mulatunk, vessünk futó pillanatot a rajnai tartományra is. Ki nem ismeri — leg alább leírásokból — ezen szép országot? Oh elraga dók, elbájolók a Rajnafolyam vidékei, a dús szőllőhe­gyek, a regényes váromladékok ! Hány ember látogatja évenként, ki nemcsak a pompás hegy láncolaton mulattatja sóvár szemeit, hanem meg is kérdi a völgyek lakóitól: „is­meritek c a kegyelem és szeretet könyvét?" Oh örömmel mondhatjuk, hogy e drága könyvet számos kéz oszto gatja itt. Magáuosokon kivül széltében hosszában hét házaló járja be e tartományt, vizén és szárazon, ellenséggel és ba­ráttal találkozva s osztják a szent könyvet tudós és tudat­lannak ; gazdag és szegénynek; polgárnak és földmivcsnek s fáradozásukat dús siker koszorúzta, mert 44,267 pél­dányt terjesztettek el. „Westphaliában" három házaló mőködik különböző eredménynyel. Egyik nem sokat adhat el a lakosság sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom