Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

gok, gyermekeik, unokáik, csak ugy reménylhetnek békés és kéjes lakást a faluban, ha annak lakosai kegyeleteket ápolnak: nekik magoknak szükség jó példával menni elő, s gondosan kerülni magokviseletében mindent, mi a kegyeleteket sértené; mert a példaadás leghatályosabb oktatás. Különösebben az elöljáróknak és tekintélyesebbeknek szólnak a szentírás ezen szavai: „Ugy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy mások is látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék a ti mennyei atyátokat." Ezek körül-beliil, a vallás buzgó tanításain, az iskolák célszerű rendezésén , kezelésén, és törvények szigorú őrködésén felül azon eszközök, miket egyesített és egyes erők, a kegyeletek fölélesztésére használhatnak. Adjon a kegyes ég sikert és áldást, minden lelkes honfi e részbeni buzgó fáradozására! De kérdhetné a bölcselkedő: igaz-e, mit a pályakérdés előre feltenni látszik, hogy a kegyeletek múlhatlanul szükségesek a népek boldogitására? és nem elégségesek-e a törvények, a jogok és szoros kötelességek meghatározásai és sanctioi arra, hogy a népeknek békés, sőt kéjes életet biztosítsanak ? Minden elfogulatlan elmélkedő át fogja látni, hogy a tövények cathegoricus imperativusok, melyek magokban csak engedelmességet követelnek. A jogok és szoros kötelességek sok hézagot hagynak az emberi, társadalmi és családi viszonyokban, miket csupán a kegyeletesség, a nem szoros tartozásu kötelességek teljesítésével is töltögethet ki. A kegyeletek ama viszonyokra nézve olyanok, mint köntöseinken a gombok, melyek azokat simúlóbban szorítják testünkhöz. Például, hogy többet ne említsek, egy élemedett atya javára, legfolebb azt rendelheti a törvény, — mert a tisztelés részleteit, apróságait meg nem határozhatja — hogy a fia őt ápolni tartozzék. Ezt meg is teszi a fiu, ellátja atyját étellel, itallal , ruházattal; de fanyar képvágásokkal — nam et vultu saepius laeditur pietas, mond Cicero (Rosc. 13.) mellőzésekkel, szemrehányásokkal s apró szeretetlenségekkel tevén ezt, nem keseríti-e meg, szinte szívrepesztésig, a szegény öregnek végnapjait ? Különben is emberi gyöngéinkhez tartozik az, hogy jogainkkal mindinkább terjeszkedni, kötelességeinkkel pedig mindinkább szorongni törekszünk; egyedül a kegyeletek korlátozhatnak ezekben bennünket. A jogok és kötelességek örök osztozásban tartják az emberiséget, és folytonos védhelyzetben, jogokkali viszszaélések és kötelességek alóli kibúvások ellenében; egyedül a kegyeletek lehetnek ezekre nézve megnyugtatók. Ugy van: jog és kötelesség, csak nyers anyagai a társadalmi viszonyok épületének; kegyeletek az azokat összetartó cémentek. Az ész hányszor nem szegődik ügyvédül a szenvedélyekhez kibűtatásra a kötelességek alól? Hatalom, erő, tekintély és leleményes ármány, hányszor nem képesek magokhoz ragadni a jogot, és kibűni a kötelességek alól ? Születésekor, betegségében, halálos ágyában, mily gyámoltalan az ember, s mily hideg ápoló a kötelesség kegyelet nélkül! szerencsétlenségünkben, magában, mily fagyos vigasztalói És vannak tárgyak,mik hogy valódi becset nyerjenek, a külsőségek mellett, bensőséget és fénykörzetet (nimbust) is igényelnek. Ilyen, legmagasztosabb tárgya az emberiségnek, a vallás is. Mi ez, a vallásosság kegyelete, vagyis azon benső tisztelés nélkül, mely oly boldogító, s mely Isten, emberek s önmagunk előtt oly becset ad annak ? Es a kegyeletek épen nem állnak ellentétben joggal és kötelességgel, sőt ezeket támogatják, szivet és kedélyt szegődtetve hozzájok; mert a kegyeletes ember híven teljesíti, törvénytisztelésnél fogva kötelességeit, míg a pusztán törvényes ember, a törvény hézagai vagy gyöngéi közt, számos méltatlanságot követhet el embertársain. A kegyeletesség, a lélekismeretnél fogva ott is büntet, hol a törvény szigora kijátszható. Valóban az erkölcsi világban, jog és kötelesség , eltaszító erők, csupán a kegyeletek vonzó erők abban. Ezért csak kegyeletes embereknek közepette lehetséges a boldog földi élet! Szándékosan nem vontam tömörebbre össze fejtegetésemet, nehogy félre, vagy épen meg ne értessem. Lehet, hogy abból némelyeket kihagytam, vagy tévesztettem. Örülni fogok, ha ezekben lelkesek által kipótoltatom, vagy helyreigazíttatom, szívesen fogadván a cáfolatot is; mert a tárgy fontosabb előttem, mint hiúságom. Hazám jobbjai, lelkesebbjei, tekintélyesebbjei és becsületesbjei! láthatjátok fejtegetésemből, miként a kegyeletek fölélesztésében, mindegyitöknek jut szerep. Fogadjátok el azt kész szívvel, s ha a szép és nagy cél munkájához egyébbel nem járulhattok, járuljatok legalább példaadástokkal és gyermekeitek kegyeletes nevelésével. Ne véljétek lerovottaknak földi éltetök feladatait azzal, hogy roszat nem tesztek , szoros kötelességeitöket teljesítitek; mert ekkor még, a szentírás szavai szerint, csak hasztalan szolgák vagytok. A jó hazafinak holtig van teendője, honja és emberiség irányában, s ennek teljesítése, mások méltatása nélkül is, a legnyájasabb érzelemmel és Öntudattal jutalmaz. Ily főteendőtök, a kegyeletek fölélesztésében való közremunkálás. Engemet még éltem alkonyán is, midőn lelkemnek az emberi vágyak, remények, tervezések és tevések, nagy részben mint hiábavalóságok tűnnek elő, nyájasan ringat annak , bár gyakran megingatott reménye, hogy egykor még az emberiség s közte jó nemzetem is, elérendi a kegyeletek visszaidézése és ápolása által, a tökéletesedés azon fokát, melyre a gyarló halandó képes, s élvezni fogja földi mennyországát. Fáy András. Jegyzetek Erdélyben a XVII. században prot. egyetem felállítására. *) E lapok múlt évi 21-dik számában „Protestáns tudományügy" felirattal, egy figyelemreméltó cikk olrapható, *) Tisztelt szerkesztő' ur! On múlt évi 51 dik számában tett azon megjegyzésére, hogy én becses lapja számára a presbyterianismus történetét Magyarországon kidolgozni ígértem vonatkozólag , bocsánatját remél lem , hogy ez ígéretemet még