Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-06 / 49. szám

egyházi szertartásainak : Vári Szabó Sámuel tisza-földvári ref. lelkésztől." — 1. §. „Előzmények" cím alatt bevezet tárgyába, 8 kitűzi előadása alakját, miszerint „a r. katholikusok hitét boncolgatni, vitatni, megtámadni nem fogja, sőt a tudva elferdítéstől óvakodva, rövid kivonatban sorolandja elö a szertartásokat, mint tényeket, ugy mint és a mit a gyülekezet lát és hali. — 2. §. „ Egyházi szertartások," amott sok és ünnepélyes, itt kevés és egyszerű.— 3. §. „Templom-szentelés" mind a két felekezetnél miként történik. — 4. §. „Oltár" a r. katholikusoknál, a reformátusoknál csak egy asztal. 5. §. „A mise és úrvacsora." Az előbbi szertartásait leirja; az utóbbira nézve két symbolicus könyvünk idetartozó cikkeit kiirja. 6. §. „A szentek és képeik-" Itt ismét kiirja a helv. vallás idetartozó cikkét. 7. §. „Utósó kenet." Előadja a r. kath. szertartást; — s kiirja a helv. vallástétel idetartozó cikkét. 8. §. „Keresztségére nézve ugyanazt teszi. 9. §. „Bérmálás, confirmatió"ra nézve a két felekezet gyakorlata s nézete helyesen szembe állíttatik. 10. §. „Ünnepeket" illetőleg épen ez történik. 11. §. „Olaj-, viz-, hamu- és gyertya-szentelés," ezeknek a r. katholikusoknáli gyakorlatát, — s a reformátusok ezt 1 illető nézetét elmondja. — 12. §. „Egyházi rend," a r. katholikusoknál a felszentelés ceremóniáit; — a reformátusoknál a helv. vallástanát előadja. — 13. §. „Végszó," Istennek lélekben és igazságban imádásáról a reformátu- j soknál. Következik: „Mutatvány népiskolákbani használatra, liUbner és Küster utáni modorban készített új-szövetségi szent történetek elbeszéléséből." Benedek Lajos, h. böszörményi lelkipásztor és a.-szabolcsi esperestől.— A szent történelem népiskolákbani tanításának különféle módjai azon céltól függenek, mely általa eléretni kiván. A régi llíibnerféle modornál, melyet szerző is követ, az erkölcsi és értelmi nevelés célja forogván szem előtt, egyes bibliai történetek kiválogattatnak, — értelmesen , azoknak, kiknek számára adatik a munka, felfogásához alkalmazottan (mely tekintetben szerző előadása sok helyen könnyítést igényel, — mely hiány annál, ki gyermekek számára nem szokott irni, alig elkerülhető), de nem a biblia saját szavaival előadatnak, — az előadottakat több alakban ismétlő, több oldalról forgató kérdések adatnak fel; erkölcsi tanúságok, mintegy kivont maximák mellékeltetnek, végre az egész cikk versbe fűzött kegyes elmélkedéssel (vagy gondolatokkal) mint jó illatú virágfüzérrel beszegetik. Jegyzetekben pedig bibliai erősítő helyek is felemlíttetnek. Ilyen alakú cikk, szerző hihetően készen vagy készülő félben levő munkájából hét közöltetik, 1. Szűz Máriáról, 2. Jézus születése, 3. Simeonról, 4. A napkeleti bölcsekről, 5. Jézusnak Heródes üldözése elöl Egyiptomba futásáról, 6. A növendék Jézus a tudósok társaságában, 7. Keresztelő Jánosról. — Ez az alak a philantropismus korában született, annak szinét és szagát yiseli; — mindenek felett értelmes és jó erkölcsű embereket nevelni. Kinek lehetne kifogása az értelem és jó erkölcs előmozdítása ellen ? De hátha azok a kérdések és azok a tanúságok, melyeket a gyermek vagy tanító segítségével, vagy a nélkül maga is képes csinálni, és célszerűbb ha maga csinál, hátha mondom azok a gyermekek számára szánt könyvben sok helyet foglalnak el: hogy kerülhetni el, hogy nagyra ne nőjjön és drága ne legyen a könyv? Ugy hogy csak annyi szent történetet adunk, amennyit lebet. Ez már baj. Mert a szent történelem csakannyiban szent történelem a mennyiben összefüggő egész. Akiszedegetett darabok csak értelem fejtő s erkölcsnemesítö elbeszélések.— E célra jók lehetnek , ha így is az említett kifogás nem lehetne ellenök : de szent történelemnek az ily gyűjtemény nem nevezhető.— Más alak az, minőben Dobos János ur adta gyermekek számára irott szent történeteit. Ez nem válogat a bibliai történetekben , hanem mindnyáját adja , még pedig bibliai stylussal, minden cikket egy kis verskoszorúval kisérve. Ennek célja a bibliai alakzattal vallásosság ébresztése, — melyet kettő által gondol elérhetni; egy részről a minden történetek adása, más részről a bibliai stylus által. Igaz, ez mindkettő arra ható eszköz. De hogy a cél elérethessék: még egy nagy dolog hiányzik ; t. i. hogy a bibliai történetekből, mint túlnyomólag isteni közvetlen befolyás (kijelentés) alatt létrejött, és kiemelve ily alakban felmutatott tényekből, az üdvintézmény összefüggő nagy egésze szerkesztessék Össze, s az egyes történetekben az üdvre irányoztatás, vagy az arra közvetlenül hatókkali összefüggés kiemeltessék, csak így lesz azokból szent történelem ; különben csak bibliai történetek maradnak, s a kivánt cél általok el nem éretik. — Hogy rövidítsem a dolgot: az említett hiány, említett módoni kijavításával adott vagy adandó munka tehát véleményem szerint, célirányos szent történelem. De hol van ilyen ? Van német nyelven például Kurtznak épen a nagyobb szent történelme szellemében a gyermekek számára is kidolgozva ily cím alatt: „Biblische-Gescbichte der heiligen Schrift nacherzlíhlt und erlautert, von Heinr. Kurtz. Berlin und New-York 1857. 5-te Auflage." — Nem ártana nálunk ezt is népiskolák számára egyszerűsítve ref. alakra átdolgozni. Ilyenek által készíttetnék el népünk valódi vallásosságra és keresztyénségre. A Ill-ik fíizet hátralevő részét csaknem egészen betöltik Baksay Dániel „erkölcsi elmélkedései: Új év, Tél, Farsang, Virágvasárnap, Nagypéntek, Húsvét" címek alatt, sok, de nem hosszú, mert nem unalmas, sőt határozottan állítom, az erkölcsi érzelmeknek oly gyönyörű rajzolatai, hogy ezek bizony Baksay urnák becsületére válnak. Még szebbek ezek mintáz előbbi füzetben adottak; kivált az új évi,— egészen gyönyörű dolgozat. Csak azt sajnálom én, hogy ily hatalmas és gyakorlott ecsetet miért nem márt tulajdonosa, az orthodox, vagy hitbuzgó vagy bármiként kifejezendő valódi keresztyéni, valódi bibliai nézetek s tanokból kiforró eszméknek s érzelmek kellő közepébe; miként maradhat ez a philantrophismus, a physicus világ szükségleteinek alacsony körében? miként beszélhet egy ily sas-reptü, lelkű szónok arról, hogy télen a szántó-vető igazgassa ki az ekéjét sat. — az nem a pap dolga, ő Jézushoz, Isten országába emelje hallgatóit, — „temessék el a halottak az ő halottjaikat, — te pedig kövess engemet." — Ezt az ártatlan de fontos kis megjegyzést fogadja szívesen tőlem az általam igen tisztelt szerző, kinek itt is kitüntetett szép lelkét ismételve üdvözlöm;—s újévi szép kis versébői egy két sor közölhetésére t. szerkesztő úrtól még egy kis helyecskét kérek. Megrendülve és álmélkodásban Állunk mi ez időváltozásban Mert minket az ó év, e nagy halott, Mint az árvákat más kézre hagyott. Búsulva nézünk az elment után, Félve arra, mely elérkezik nyomán: Az kelt megválás fájó érzetét, Ennek arca oly ijesztő setét. Az ó év egy ismert ajtót bezár, Az új év egy más sötét ajtót tár. sat. Bezárja a Ill-ik füzetet Czelder Márton egy pár mutatvány imádság „tavaszi vasárnap reggeli, egyházi beszéd előtti és utáni.— Miután Czelder ur imádságait én már e lapokban ismertettem: erről itt, a különben is végére siető ismertetésben értekezni felesleges lenne. Az „egyházi könyvtár" első évfolyamának IV-ik füzetével ismerkedjünk már meg röviden. — Szép darabokkal találkozunk ebben is.— Elől áll, melyről már szóltunk Varga Lajos ur ó-szövetséget illető védirata. Ezt követi egy igen szép történeti elbeszélés „Jeruzsálem végnapjai" cím alatt, Gyöngyösi Sámuel debreceni segéd-lelkésztől. Vallásos eszmék s érzelem szolgáltattak itt nem csak anyagot, *