Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-06 / 49. szám

rendezi az egyház külső jogviszonyát az államhoz, és egyéb az állam területén levő egyházakhoz ; de az egyház beléletébe nyúló törvényeket (kánonokat) hozni vagy épen az egész egyházi alkotmányt lényegileg megmásítni, az egyház számára alkotmányozni, illetéktelen. Ezt néhai Szeberényi János az ö hátrahagyott censurájában igy fejezi ki: Societas haec est in dependens, quae suam constitutionem idest: potestatem legis• lativam,jiídiciariam et executivam, itaque totum régimén sui non aliunde, non ab extus, non ab alia aliqua soeietate collatum habét, sed ipsa eam secundum prineipia doctrinae Christi et ex natura societatis liberae fluentia gignit et exercet. Quod civitás in eam jus inspectionis habét, non est positivum sed negativum. sat. A provisorium feltétlen pártolói erre nézve a világi törvényhozó illetékességét azzal vélik megalapítottnak, hogy szerintük az nem egyéb, mint a 91-ben Budán és Pesten tartott zsinatoktól készíttetett, és II. Leopold király ő Felségéhez felterjesztetett kánonok átdolgozata, a jelen magas cs. kir. kultnsministeriumtól akkép eszközölve, hogy egyszersmind az 1856-ban a magas kultusministeriumtól kibocsátott egyházszervezeti törvényjavaslatra a 8 protestáns kerület által nyilvánított vélemények tekintetbe vétettek, s hogy az 1791-ki 26. t. c. 4. § jának abbeli ígérete, miszerint ő Felsége gondoskodandik egy egyházi rendnek a protestánsok elvei szerinti megállapításáról, elvégre beváltassék. Kik ezt az illetékesség megalapítására eléglik: ne tiltsák tőlünk azon jogot, hogy tisztelt nézetük alapjait kissé gondosabban körültekintsük. Igenis Ilik Leopold király még 91-ben, tehát mindjárt a 91-ki törvény szentesítése után megengedte mindkét protestáns felekezetnek (fölülről vett javaslat nélkül) az akkori status-quo alapján — az ország fővárosában nemzeti zsinatot tartani. S ez mutatja miszerint: e dicső emlékű király az általa szentesített 26. t. c. 4-ik §-jában foglalt ezen fejedelmi szót'. „0 Cs. K. Felsége az Öt illető legfelsőbb betekintési jognál fogva mindkét hitvallású evangélikusokat bővebben kifogja hallgatni" még 9l-ben be is váltotta, még pedig a törvény további szövegéhez hiven értelmezve eme szót ugy váltotta be, hogy „az ö vallásuk elveihez alkalmazott rend megállapítása" végett szükséglett kihallgatást az összes egyház képviseletével t. i. a zsinattal végezé, — a mint hogy a magyar protestánsokat, miután ezek sem pápával, sem klérussal, sem consistoriumi tanácsosokkal nem birnak, — hanem az egyetemes papság elvét egyházi életükben testté tevék, máskint mint választott képviselet , tehát zsinat utján kihallgatni lehetetlen is, s különösen erkölcsileg annyira lehetetlen, hogy kik az egyháznak szabadon megbízott képviselői nem lévén az egyház nevében kifelé alkudozásba bocsátkoznának, ezzel nem csak illetéktelen eljárásuk sikerét, de belül az egyházon hitelüket, és további közrehatás! képességüket is elvesztenék. Tény továbbá miszerint a 91-ki zsinat kánonokat készített, s azokat legfelsőbb szentesítés alá ő Felségének felterjesztette. S így a 91-ki törvényes gyakorlat ténye annyiban látszik tiltakozni a jelenleg célba vett eljárás éllen, miszerint ott a kánonok positiv kidolgozására csupán a zsinat volt illetékesnek tekintve, annyira csupán a zsinat, hogy a 26-ik t. c. világosan kiköti, miszerint: „a királyi ember" a zsinaton „nem kormányzás, vagy elnöklés végett, hanem csupán felvigyázás okáértu

leend jelen, „s az így alkotott" (tehát kész) „törvények , és szabályok, csak miután a legfelsőbb felülvizsgálaton átmentek, és jóváhagyásban részesültek, nyerjenek hatályos erőt;" mely utóbbi záradék a legfelsőbb betekintés jogát nyilván negatív természetűnek —- azaz annyiban állónak értelmezi, miszerint ő Felsége az elébe terjesztett kánonokat, a szentesítés megadásával hatályba léptetheti, vagy megtagadásával hatály nélkül hagyhatja. Néhai Szeberényi János az ő hátrahagyott censurájában a legfelsőbb betekintési jogot e szókkal értelmezi: Quod civitas in eam (ecclesiam) jus inspectionis habét, illud non est positivum sed negatívum, cavens nimirum , ne quid per ejus doctrinam, rítus et instituta respublica civilis detrimenti capiat. A protestántismustól örök kegyelettel ápolt emlékű fejedelem a felterjesztett kánonokra a szentesítést akár hamar elkövetkezett halála, akár egyéb ok miatt meg nem adá, s azokat legközelebbi felséges utóda is 43 éves uralmán át szentcsítlenül hagyá. — Azonban a zsinati dolgozatnak ezen szentesítlen maradása sem rendetlenségnek az egyház keblében szülőoka nem lőn, sem az egyház beiszabadságának kivülrőli felfíiggesztetését nem jelentette, mert a zsinati rendezést pótlá az ősi hagyományos gyakorlattól , és autonomicus szervektől megfosztatlan egyház élő törvénye, az öncselekvő evangyélmi közszellem, mely minden irott törvénynél idvesb, mely nélkül minden más törvény vészhozó, vagy hasztalan, — és mert az autonomia védelmére azonnal hatályba lépett a 91 ki 26. törv. cikk eme záradéka: „aközben pedig rendeltetik, hogy a maga módja szerint, a saját hitvallású zsinataik által a vallásra nézve alkotott kánonaik, melyeknek tudni illik jelenleg használatában vannak, s az ezután e törvény által meghatárzott módon alkolandók , se kormányszéki parancsok, se királyi resolutiók által meg ne másittathassanak;" mely záradék egészen a legujabbkori polgári rázkodásokig a kormánytól tiszteletben tartatott, de viszont az önkormányzó egyházat sem ejtette csak egyszer is ellentétbe, vagy súrlódásba a világi hatalommal. így történt, hogy a már 68 év előtt nagyapáinktól, azon kor eszméi, s igényei szerint alkotott kánonok, mikor tán még némi korszerűséggel bírtak volna, hatályba nem léphetvén, egyfelől az életben maradott régebbi kánonok, és ősi gyakorlat kifolyásakint élő autonomia által eléggé pótoltattak , másfelől a korral együtt alkotmányi eszméiben tovahaladó egyházra nézve használhatlanokká is váltak, mert elavultak, s elavultaknak nem mi 1859-ben valljuk: hanem olyakul Ítélte el az összes egyház évtizedek ótai hallgatása, s olyakul bélyegezték őket egyes felszólalt egyházi tekintélyek már régen, például néhai bölcs superintendensünk Szeberényi J. még 1832-ben azon censura synodi pesthiensis evangelicorum a. c. 1791. című iratában, melyet ő néhai Reviczky Ádám udv. főkancellár magányos felszólítása folytán irt, s e szókkal fejezett be: „In reliquo orandum est, ne canoncs hi synodales, uti sunt, unquam sanctionem regiam atque ita vim legis nanciscantur. Deus,. libera nos a malo." — Az ágostai egyház generál conventje, mely míg fel nem ftiggesztetett, e felekezetben évenkinti ülésével némileg pótolhatá a zsinatot, többi közt az által tekiuté