Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-29 / 48. szám

mennyekországa! — Ifjak ! feddhetetlen élet által Krisztus­sal fogtok lenni s egyesülni — középkorúak! el ne felejt­sétek, hogy egykor mindnyájunknak meg kell jelennünk sat. — Öregek! ha ugy éltek sat. rövid időn meghalljátok az Idvezitő ezen szavait: „jöjjetek énhozzám kik megfá­radtatok és megterheltettetek, és én megnyugotlak ti­teket" sat. Miután már látom, hogy az egyházi könyvtár két első füzetének ismertetésében, azért mert alkalmat véve a fel­merült tárgyakból egy kis polemico-irenicus elmélkedések­be, melyek a magyar protestáns egyházunkban most felette szükségesek ereszkedni jónak láttam ; látom mondom, hogy már oly hosszadalmassá lettem, miszerint ha így mennék tovább, hihetően a már ezen tárgyba beleunt olvasók béke­türésével visszaélnék: összehúzom a két utóbbi füzetnél vitorláimat, s a lehetőségig rövid ismertetésre szorítkozom. A III-dik füzetben első cikk: „Bővebb ismertetése némely tárgyaknak melyek a Jézus Krisztusnak az első füzetben adott életrajzában előfordultak Menyhárt János, debreceni ref. főiskolai hittanártól. Az ismertetett tárgyak következők: 1) Az „Írástudókról, farizeusokról, sadduceu­sokról." Szerző szerint a farizeusok és sadduceusok csak az írástudók két osztálya mintegy tudós-iskolája lett volrni : holott ezek a maccabeusok alatt a zsidók közt (igenis Írás­tudók vezérlete alatt) keletkezett secták közül valók voltak. 2) „A szombatról a tavaszi és őszi nagy ünnepekről, és a templom-szentelés ünnepéről. 3) „A zsinagógákról. — Az egész cikk célszerű ismereteket ád. Ezt követi: „Néhány jellemvonás János, Péter és Pál apostolok erkölcsi képéhez Szentegyházitól. Ezen rövid, : dc velős cikk a keresztyén vallás három főoszlopának, ala­pos tanulmányozásból s mély psychologiai belátásból ke­letkezett, oly hív, oly tanúságos, oly tudományos, jellemzé­sét adja, hogy szerzőjét ha nem hibázom a 27. lap nyomán Könyves Tóth Mihály urat, saját neve alatt kétségkívül minden olvasó itt is örömmel üdvözlené. „János természe­tileg csendes, elmélkedni szerető volt; — mélyen érezte az | ige testben megjelenésének isteni nagy titkát; erősen fel­fogott minden szót, mely e tárgyra vonatkozott."— Olyan ő mint egy élő tükör ki az Urnák fényességét, nemcsak fel­fogta, de vissza is sugározta." „A samaria nővel tartott be­széd horderejét csak János bírta felfogni." „Jellemében párosult a hő szeretet és természeti szilárdság; minélfogva j képes volt a meglevő egyházak tisztítására s megőrzésére,— de a pogányok közt újak alakítására nem." —Péter helyes ismertetése végett a tüzes indulatú embert rajzolja szerző igen helyesen. „Ezek hajlamszerüleg nyíltak s őszinték szok­tak lenni, nem igen sokat törődnek azon, hogy tetteik ez vagy amaz körülmények között helyesen itéltetnek-e meg. Jó 6s nemes céljaik öntudatában másokat is oly jóknak hisz­nek — nem gondolván azt meg hogy a legjobb lelkű ember is tévedhet, nem kedvező körülmények között. — A tíizes­vérű ember, képzelődése villámos gyorsasága miatt kiejtett szavai súlyát sokszor nem fontolja meg," — (és azt vissza­venni nem tartja illetlennek becsületes emberhez)." Az a mi egy óvatos ember szájából sértés volna: nála csak kedély­zúdulás, mely hangok által tör magának utat, — de másik pillanatban már lecsillapodik. Innen ő indulatos tetteit hamar megbánja, — s keserves buslakodással lakol; — de épen ez szelídíti meg szilaj indulatát;" stb. Ez gyönnyőrü jel­lemzése Péternek. „Pál hatalmas a gondolkozásban, erős és bátor a vál­lalkozásban, kitartó és szilárd a végrehajtásban/' „Azon­ban az igazi léleknagyság a jóságban áll. Pál ezzel is meg­áldatott a gondviseléstől." — „Ezért őtet még ellenségei is becsülték: csak maga nem látszott érezni minő nagyságra emelkedett. — Nagy emberhez nem férhet alattomosság kétszinüség, titkolódzás, — nem kiván sem jobbnak sem rosszabbnak látszani, mint a minő. — Ettől elválhatatlan az igazság szeretet, — s az okos alkalmazkodás. — Az erény a szenvedések nagy lélekkel hordozásában tünteti ki ma­gát," sat. — Ezek a Pál nagyszerű lelkületének jóltalált vonásai. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. London. A M. Advertiser szerint az angol állam­egyházat olyan nem hittani, hanem külszakadás fenye­geti, mint másfél tized előtt a skót államegyházban történt. Mintalap mondja meglehetős számú anglicanus pap el van határozva a kilépésre, hogy angol szabad egyházat (free. Church)alakítson és pedig tisztán lelkiismereti indokokból. Némelyek különösen mivel elvileg az államegyháznak elle­nei, mások mivel nézetük szerint a Puseismus álarca alatt a püspöki egyházban sok titkos pápistaság rejlik s többen pedig e két okból. (Prot. K.) jm^ c? A bécsi protestánsok viszonyainak szabályozása végett, a enltus- és oktatásügyminister a székvárosi ágostai s helvét hitvallású consistoriumokhoz következő iratot intézett: „0 cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 1-ről kelt legfelsőbb határozatával engem a kellő intézkedések tételével bizott meg arra nézve, hogy a bécsi consistoriumok alatt álló ágostai-, s helvét-hitvallású evangélícusok egyházi kormányzatába ís be­hozassanak ama javítások, melyek elismert szükségeknek felel­nek meg. Ezen cél tekintetéből Ő Felsége által azzal bízattam meg, hogy a cs. k. consistoriumolcat oda utasítsam, miszerint ama tanácskozások tekintetbevételével, melyeket az 1849. év­ben összehívott superintendensek s bizalmi férfiak gyűlése, az egyházi kormányzat szabályzása iránt folytattak, érett megfon­tolás alá vegyék' hogy vájjon a törvényesen fenálló consisto­riumi szerkezet fentartása mellett, mennyiben felelne meg ama viszonyoknak, melyek alatt az ő hivatali működésük területén levő hitsorsosaik élnek, azok számára az egyházkormányzati közlegek fölfelé emelkedő fokozatában részesülést engedni meg, s hogy vájjon netalán minő változtatások lennének kívánatosak maguk a consistoriumok szervezése s összeállításában. E tekin­tetben 0 Felsége már most is legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy az ágostai s helvét hitvallású mindkét con­sistoriumban az elnökletet ezentúl csupán oly egyén vigye, ki ezen hitvallások egyikéhez tartozik. A consistoriumok részéről, a felebbiek szerint várható indítványok feletti végleges határo­zat hozataláig, Ő Felsége jónak látta, azok vezetését Zimmer­mann József-András ministeri tanácsosra, a cultus- s oktatás­ügyiministeriumban , azon feljogosítással ruházni át, miszerint magát a consistoriumok egyik vagy másik tagja által helyette­síttethesse. Az eddigi elnököt, báró Werner udvari tanácsost 0 Felsége azon működéstől kegyelmesen felmenteni, s őt, ama szintoly tapintatteljes, mint lelkiismeretes modor elismeréseül, melyben nehéz állásának kötelességeit teljesíté , a Ferene-Jó­zsef-rend közép keresztjével feldíszíteni méltóztatott. Midőn a cs. k. consistoriumokat ezen legfelsőbb határozat tartalmáról értesítem, azokat a hozzám érkezett legmagasb utasítás értel­mében arra szólítom fel, hogy a fennebb kijelölt tárgyakat érett megfontolás alá vegyék , s azok iránt, annak idejében indítvá­nyaikat hozzám felterjeszszék." Bécs. Azon ministeri rendelet következtében melyet a két, ágostai és helvet hitvallású bécsi evangélikusok consisto­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom