Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-11-22 / 47. szám
alsóbb osztályaiban e müvet közvetlen kézikönyvül nem használhatják is, — oly forrást nyit az népszerű tárgyalásaiban, melyből maguk s népiskolai pályájok vége felé járó s kivált oly tanítványaik, kiknek tovább képeztetésök a tanoda helyett más ipari iskolák felé irányul, több oldalú okulást meríthetnek. Mind ezeken kivül pedig, miután a közönséges számvetés elemeinek alapos megtanulása, mint tárgy nagynak és kicsinynek, ifjúnak öregnek egy és ugyanaz, és csak az előadás modora lehet különböző: tehát az előttünk fekvő könyvecskét ily célból is bárkinek bizton ajánlhatjuk tudván, hogy senki sem fogja rosz néven venni, ha óhajtását népszerűbb, mondhatnók gyermetegebb uton éri el, mint a milyenre másként képesítve volna. Egy szóval e munka szerzőjét egyedül sajgó szükségeink mély érzete s az e feletti közös feljajdulás vezette iskoláinkban e tan csak sinlő életfájának legelébb is gyökerére hozni rendszeresen segitő s tőle telhető gyámolítását. Óhajtjuk is, hogy e kis mü második füzete, mint az arithmetica vulgáris hátralévő része, (az előszó szerint: a négy species körébeni gyakorlati munka rövidítés mttfogásai; a szerek, egyenszerek — ratió, proportió — s ezek gyakorlati alkalmazásai; a positiv, negatív mértani alapfogalmak rövid kifejtése, alkalmazása; az értéktér, súly sat. mértékek s az ezekkeli számvetés elemei) a közhasználatnak mielébb átadathassék s az egész munka oly figyelemben s méltánylásban részesüljön, milyet az valódilag megérdemel. A könyv kiállítása tiszta s kezdőkre számított könynyen olvasható nagy betűkkel jó papírra nyomva nyolcad rétben 11% ívből áll. Közönséges egyházi beszédek s néhány ünnepiek, halottiak és alkalmazható búcsúztatók Czike Dániel ó-budai ev. ref. lelkésztől. Pest 1859. Müller Gyula sajátja. 2041. Ara 1 ft. 40 kr. o. é. Szerzőnek — mint előszavában említi — célja népszerű tárgyakról, egyszerűen és röviden adni épületes tanításokat. Helyes szándék, dicsérendő igyekezet. Mert bibliai alapon keresztyéni szellemben a nép felfogásához és szükségeihez mért vallási tárgyakról egyszerűen és röviden, de azért mégis kimerítöleg s hatékonyan értekezni; ez a jó egyházi beszédeknek mondhatni példányképe. Mennyiben felelt meg szerző az általa kitűzött hármas feladatnak? szorosabban vizsgálni pem kívánom, óhajtván ezúttal inkább csak az egyszerű könyvismertető szerep körében maradni. Annyit azonban a munka egyszeri átolvasása után is bizton vélek|mondhatónak, hogy szerző hármas feladatának mindenik körében vívott ki magának érdemet; de a teljes érdem elnyerhetésére nézve a nehézségeket egyikben sem győzte le végképen. Az egyházi beszédeket, melyek figyelmünknek méltó tárgyai lehetnek, értékök szerint több osztályokba sorozhatni. Első osztályba jönének azok, melyek műtani elvek szerint épen ugy, mint a gyakorlati használhatóság szempontjából a kellő mértéket megütik s így valódi példánybeszédekül tekinthetők. Második osztályba állítom azon beszédeket, melyek műtani szempontból az élesebb bírálat igényeinek is megfelelnek ugyan; de hiányzik kellő gyakorlati hasznavebetőségük. Ezek mint irodalmi becscsel biró dolgozatok méltó ékességei lehetnek bármely beszédgyüjteménynek; dehogy főleg egyszerű falusi gyülekezetekben elmondva építsenek, népszerű átdolgozást igényelnek. Harmadik osztályba tartoznának azon beszédek , melyek műtani szempontból a bírálatot ugyan ki nem állhatják s igy valódi irodalmi értékkel nem birnak; de gyakorlati hasznavehetőségöket tekintve, szószéki elmondásra mégis alkalmasak s épületesek lehetnek. Ugy vélem, nem követek el szerző irányában méltánytalanságot, midőn fencímzett munkáját a harmadik osztályba sorozom. Ezzel munkáját az igazság mértékén leiül sem meg nem dicsértem, sem meg nem kisebbítettem. Eszembe jut itt ama hires Augustinus egyházatyának egy ide illő esete, ö nevezetesen egy alkalommal gondosan készített s betanult beszéddel lépett fel a szószéken. E beszéddel a gyülekezetnek különösen műveltebb osztályára vala nagyobbszerű hatást gyakorlandó. Egyszerre azonban a beszédet közepén félbeszakítja s egészen más egyszerűbb tárgyat választván, arról mond rögtönözve minden művészi keresettség nélkül egy — evangyéliomi nyelven szólva — „együgyű" beszédet. „Haza jőve a templomból elbeszéli egy nála volt barátjának a vele történt esetet, nevezetesen, hogy a beszéd elmondása közben valamely felsőbb erő ragadta meg lelkét, még pedig oly ellenállhatatlan hatalommal, hogy művészileg szerkesztett s betanult beszédét abba hagynia s egy egyszerűbb tárgyú és szerkezetű beszédet kelle — még szónoki dicsőségének kockáztatásával is — rögtönöznie. — Alighogy Augustinus ezeket elmondá, belép ajtaján egy könyezö alak s elmondja, hogy öt Augustinusnak második beszéde, az a rögtönözve tartott egyszerű beszéd annyira meghatotta, miszerint eddigi bűneit megbánva, elhatározta magában, Krisztushoz megtérni s felvenni a keresztséget. A történet musája nem irta be naplójába Augustinusnak rögtönzött beszédét, de azt hiszem, aligha állotta volna ki az a homiletica elvei szerinti szigorúbb bírálatot, — s ime még is lelket nyert meg az egeknek; míg ellenben meglehet, hogy amaz első beszédével szónoki dicsőségét tán növelte, de Isten országát egyetlen egy lélekben sem sükerült volna tovább terjesztenie. Oh a szentlélek a maga munkásságának sükerét nem köti mindég csak a homiletica szigorú szabályai szerint készített beszédekhez s a valódi igehirdetőnek még a szónoki dicsőségről is örömest le kell mondania, ha épen a lelki épületesség előmozdításának, Isten országa terjesztésének munkája tőle ezen áldozatot kivánja. Ezen szempontból indulva ki, az ismertetésünk alá vett munka érdemeit kétség kivül tisztábban sikerül felismerhetnünk. Szerző összesen 25 egyházi beszédet nyújt munkájában, melyek közt egy karácsoni, húsvéti és pünkösti is fordul elő. Munkájához csatol még mintegy mutatványul három halotti beszédet és több búcsúztatói alkalmaztatásokat. Tárgyai, melyekről beszédeiben értekezik: 1. Isten örök lélek, 2. a lélek halhatatlan, 3. van menyország van pokol a siron túl, 4. Jézusbani igazhit rendkívüli dolgokat művel, 5. az evangéliomot nem hivők sötétség fiai, 6. az igaz hitből eredő remények a legbiztosabbak, 7. a világ színpadán roszul szereplők példái serkentve intenek a jóra, 8. a jó gazdának megismertető jegyei, 9. gyermekne velés, 10. barátjaink megválasztása, 11. a ki Isten, önmaga és felebarátja iránti szent kötelességeiben hív, örökké boldog lesz, 12. mi lehet kéréseink meghallgattatásának rendületlen alapja, 13. hogy lehet a kísértőn — a bennünk levő kívánságon győzedelmeskedni, — 14. ne légy bosszúálló ellenségeiden, — 15. a farizeusok megismertető rajzvonalai, — 16. a boldogságra vezető eszközökről, —17. az Isten mindenütt jelenvaló, — 18. szózat az üdvezülésröl,— 19. a törvény betöltésének eszközei, — 20. az Isten ajándékairól, — 21. a fogadástételekről, — 22. mikép lehet megnyerni a lelkeket az urnák, — 23. Jézus Istentől küldött Messiás, — 24. Jézus feltámadásának valódisága, — 25. a szentlélek ajándékairól. E beszédeken jobbára mindenütt épületes keresztyéni szellem vonul végig; de néhol aztán a világi történelem mezejéről összeszedett számos példák és illustratiók csaknem túlhalmozva fordulnak elö. Egyes részletekbe bocsátkozni szándékom nem levén, csak annyit említek meg, hogy szerzőnek nyelvezete sok helyett kevés irodalmi hajlékonyságot tanúsít, — bizonyos darabosság s néhol dagály vehető észre az irmodoran. Az