Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

Második évfolyam. 5. szám. Pest, január 29-kén 1859; PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HllíDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. A kegyeletek. Szózat a hon jobbjaihoz éslelkesebbj e i h e z. (Vége.) Az általam előrebocsátott fejtegetésekből, liatárvonalozásokból és elvekből, folynak most már azon eszközök és módok meghatározásai, miket hazánkban a kegyeletek fölélesztésére, felhasználnunk lehet és kell. Pályázó e végre a következőket ajánlja: 1. Be kell várnunk, úgymond, az időt, melyben a nemzet az ujabb viszonyokban otthonosnak találandja magát. — Igaz, hogy a türelem rózsát terem, mint mondják; de hát addig csak vesztegelj link-e ? 2. Az elöljárók, kiméivé, jóakaratosan és türelemmel bánjanak a néppel. — Ez helyes! 3. Vallás-, iskola- és néptanítók oktassák a népet. — Igen helyes; azonban ezt eddig sem mulasztották el, sőt nőttön nőtt e részbeni buzgalmuk. 4. Az irodalom is tegye meg a magáét. — Helyes ; mert valóban irodalmunkban nem ártana több figyelem és lelkiismeretesség a kegyeletesség iránt. Gyakran léha mulattatás vágya, könnyelműség, melynélfogva egy-egy felötlő elméncség kedveért kegyelet sértetik, gázló polémiák stb. tiílragadják még azon íróinkat is, kik nép számára irnak. 5. Emlékezteti pályázó, a hajdan kiváltságokkal nem birt néposztályokat arra, hogy hálásan fogadván ujabbi jobb helyzetüket, magok képeztetésén és kegyeletességen munkálódjanak. — Ez is nem fölösleges emlékeztetés ; miután tapasztaljuk, hogy ezen néposztályok közt, jobbra fordult állásuk dacára is, még mindig számosan találkoznak, kik a vagyonosabbakra némi kajánsággal sandítgatnak. Mind jók és idvesek ezen, pályázó által ajánlott eszközök; de nem kielégítők, nem kimerítők. Az eszközök felhasználásában, azon kettős elvből szükség kiindulni: a) hogy minden becsületes, lelkesebb, hatalommal vagy tekintélylyel biró honfinak, szerep jusson a kegyeletek fölélesztésében, s így a közremunkálás, minél általánosabb , s ennélfogva sikeresebb legyen, b) Hogy a pálya-kérdéshez híven, vegyük fel nemzetünknek jelen életét, életelveit és becsúszott visszaéléseit, s az általános eszközök mellett , ezekhez alkalmazzuk, különváló óv- és gyógyszereinket. Ezekhez képest, a pályázó által ajánlott eszközökhöz még én e következőket kivánom ragasztani : 1. A kegyeletek fölélesztésére nézve hazánkban, mint már más alkalommal is érintettem, minden eszközök közt legsikeresebbnek, leghatályosabbnak tartom a kisdedóvást. A szegényebb sorsú szülék, egész napon át kenyérkeresés után látván, kénytelenek magokrahagyni kiskorú gyermekeiket, kik ennélfogva elhanyagoltatván, rendesen addig szívják magokba az erkölcsi mételyt és kedélyeiferdülést, míg ez a benyomások elfogadására legalkalmasabb, azon első gyermeki korban, mely az iskolázást megelőzi. Valóban azon tehetőseink, kik az emberiség ügyeért nemesen buzognak, nem tehetnek célszerűbbet és iídvösebbet, mint ha minél több helységeinkben kisdedóvásokat állítnak fel, vagy segítnek elő. Igaz, hogy egy minden kellékekkel ellátott kisdedóvó intézet, több költséget és alapítást igényel, mint legtöbb helységeinktől telnék; de ha ily helyeken a gyermekek, iskolázás előtt, valamely közhelyen, egy jámbor, becsületes és okos nőszemélynek, — ki ezért némi csekély fizetést húzna, — felügyelése alá járatnának, ez által aprólékos munkákkal játékokkal foglalatoskodtatnának, már ez által is sok volna nyerve, tís nem lehetne-e több helyütt, a nemesebb gondolkozású közbirtokosok pártfogására, segélyére is számolni ? Hazánkban, minden pénzszegénységünk mellett is, évenként számosak a pénzelforgácslások, mellékes, lényegtelen egyesületekre, jószándéku, de pusztán szemlélődő tárgyú jutalomkitlizésekre, időelőtti vagy múlékony eredményű adakozásokra, miknek legalább egy részét kisdedóvások felállítására lehetne felhasználni. Gyökeresen kell orvosolni a nyavalyát. — A kisdedóvások a lelki atyák felügyeléseik alatt állanának, kik egyszersmind adnák a kisdedóvó nőknek is, a kellő kisdedóvási irányokat és tanácsokat. El nem nyomhatom ezúttal sajnálkozásomat^