Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-22 / 47. szám

az oly rendeletekkel mint a milyen a tiszai ágostai, és tiszántúli helv. egyházkerületnek válaszul adattak; továbbá azon eljárásával, hogy a rendeleteket — egyedül törvényes egyházi hatóságok mellőzésével világi hatóságok által közli az egyházakkal söt, egyes egyénekkel is, válaszfalat emel Ő Felsége a kegyes atya, és 3 millió hü protestáns alattvalói között és ezen eljárása által a bívek között oly zavarodást idézhetne elő, melyet elkerülni az esperesség mindig kötelességének tartotta. És így kéressék meg Ö Felsége a m. cultusministiumot más eljárásra utasítani. Ezen indítvány egész terjedelmében elfogadtatván, az alázatos felirás Ö Felségéhez elhatároztatott t. St

chnell Károly azon hozzáadásával, miként figyelmeztessük 0 Felségét, hogy azon csekély töredék, mely mind a bel- mind a külföldön a pátens mellett nyilatkozik, tekintetbe sem vehető azon roppant túlnyomóság irányúban , mely már eddig is, törvényes organumai által, a magyar protestáns egyház szellemében nyilatkozott, és hogy továbbá a magyar protestánsok ügyében, nem annyira a külföld,— viszonyaínkat és szükségeinket nem ismerő tudósaira, — de inkább enmagára, a magyar protestáns egyház kívánalmaira kegyeskedjék hallgatni. E felirat szerkesztésére bizottmány küldetett ki. Ivánka Imre indítványozta, hogy ezen határozat és a felirat másolata a testvér esperességekkel is közöltessék, í azon felszólítással, hogy ennek értelméhez csatlakozzanak. Elhatároztatott. Báró Podmanitzky Frigyes újonta felhozván a polgári hatóságok azon szokatlan eljárását, hogy az egyházunkat illető rendeletek az egyházi hatóságon kivül jegyzők és bírák által terjesztetnek, encek káros következményére figyelmeztet. Továbbá: midőn tudjuk, hogy a középponti bizottmány a cs. k. administrátor t. Komáromy József urat felszólította a bányai kerület egybehívására, de ő ezt teljesíteni elmulasztotta, azonban a tanácskozás és kölcsönös vállvetés mostani viszonyaink közt múlhatatlanul szükséges — különben is a legidősebb esperes épen ez esperesség kebelében lévén, — szólítanók fel a bányai kerület esperességeit, hogy követeket küldjenek egy f. évi dec. 15-kén Pesten tartandó egyházkerületi gyűlésre. Ez indítvány első részére határoztatott, hogy a polgári hatóságok eljárása irányában jegyzőkönyvileg kimondjuk , egyszersmind meghagyjuk minden igazlelkü protestáns rokonunknak, hogy tartsa magát szorosan a bevett törvényhez. A jegyzőkönyv erre vonatkozó pontját másolatban megküldjük acs. k. megyefönökségcknek tudomás] végett. A második indítványt egészben elfogadtatván, bányakerület esperességeit haladék nélkül felkérjük a 15-ikdec. tartandó egyházkerületi gyűlésben részt venni, kinevezvén egyszersmind a pesti egyházmegye követeit. Ezek után felolvastatott a mult gyűlés jegyzőkönyve és átmentünk rendes közigazgatási tárgyakra. A pesti helv. hitv. egyházmegye Pécelen nov. 10-dikén tartatott gyűlésének votuma a sept. l én kelt cs. nyiltparancs s azt kisérő ministen egyházszervezet iránt: Minthogy a magyarhoni evang. egyháznak háromszázados történelme azt tanúsítja, hogy ezen egyház minden viszontagságok között, melyek létét fenyegették, mindenkor birt önkormányzási joggal, mindennemű cánonait, melyek hitelveit s szervezetét illetik, önmaga hozta s rendezte zsinatilag, soha az államtól s az egyházon kívüli hatalomtól beléietére vonatkozó szabályozást nem vett, nem fogadott el. Minthogy ezen egyháznak léte, vallási szabadsága és ezzel természeti szoros kapcsolatban lévő önkormányzási joga a bécsi és linzi békekötések s az 179n

/, országos törvény által örökre biztosítvák. Minthogy az idézett országos törvény, mind két hitfelekezetü evangélica egyház törvényhozási jogát az ő zsinataiknak tulajdonítja. Minthogy a cs. nyiltparancsot és ministeri egyházszervezetet nem lehet a budai zsinat eredményekép tekinteni, a két rendbeli okirat mind tartalmára, mind szellemére, mind szövegére nézve lényegesen köllinbözvén egymástól, -— s a mely zsinati actákat maga az udvari cancellaria is elavultaknak nyilvánított. Minthogy a dolog természeténél fogva az egyházat önügyeiben való intézkedésből kirekeszteni nem lehet saz 179°/, 26. t. c. is, az evangélica egyházrendezetről szólván, annak elkészítésében az evang. hitfelekezet egyházi és világi férfiainak közmegegyezését teszi szükségessé, — a kik pedig a ministerium által kibocsátott szervezetet sem javasolták, sem helyben nem hagyták, — sőt az 1856. kibocsátott törvényjavaslatra nézve zsinaton kivül még véleményadásra sem érzették magokat jogosítottaknak. Minthogy a 179% 26. t. cikket ö cs. Felsége és uralkodása idejétől kezdve a közelebbi napokig mindenkor érvényesnek nyilvánította és megerősítette, — a cs. nyiltparancs és ministeri rendezet pedig ezen törvénynek tettleg felforgatása és megsemmisítése volna. Mindezeknél fogva egyházmegyénk, — tekintve egyházunk történelmi múltját tekintve vallásszabadságát s ezzel lényegesen összeforrott törvényhozási s önkormányzási jogát — ezennel határozottan és állhatatosan azt nyilatkoztatja, hogy híven ragaszkodik az ő Felsége által is megerősített 179% 26. országos törvényhez, melyszerint: „canones cica religionem, per synodos suarum confessionum suo modo conditi, in quorum nempe actuali usu consistunt et deinceps, ratione per hanc legem definita, condendi neque per dicasterialia mandata nec per regias resolutiones possint alterari ;a

— hiven ragaszkodik mindvégiglen autonomiájához, s annálfogva oly törvény és egyházszervezet elfogadása által, Jmely az ő részvéte és befolyása nélkül keletkezett, biztos jogállapotából a változható kegyelem ingatag terére át nem léphet, a ministeri szervezet foganatosításához segédkezet nem nyújthat s legkevésbé nyughatik meg oly felsőbb intézkedésekben, melyek épen vallásunk elveivel ellenkeznek, milyenek példáúl: a gyűlések nyilvánosságának megszorítása superintendenseinknek papi minőségükből kivetkeztetése, választásainknak korlátozása és felső jóváhagyástól függővé tétele, az egyházi elnököknek a világiak feletti túljogosítása, a gyűlési határozatok érvényének bizonytalan időre függővé tétele, iskoláinknak az egyháztól elszakasztása, azokban a tanrendnek s tankönyveknek meghatározása stb. stb. A kecskeméti egyházm. gyűlése. Nt, szerkesztő ur. Minekelőtte e f. hó 10-én Pándon tartott egyházmegyei gyűlésünk jegyzőkönyvét, a rövid időn — mint reménylem, —• megtartandó egyházkerületi gyűlésen bemutathatnám : kívántam önt addigis annak eredményéről néhány sorokban értesíteni, s becses lapjában ezen sorok számára helyet kérni. Elsőben is, — a gyűlés megnyitása után — felmutatván a Pest-Pilis megyei cs. k. főnöki hivataltól, hozzám, a gyűlés bejelentő levelemre érkezett választ; midőn abban ezen szavak fordultak volna elő: „az új törvény értelmében a gyűlésen biztos jelenléte nem szükségeltetik;" nem mulaszthatta el gyűlésünk jegyzőkönyvileg kijelenteni: hogy e gyűlést nem az új törvény értelmében, hanem a régibb gyakorlat szerint kivánta, s kivánja megtartani. Majd ezen nyilatkozat kapcsában felmerült azon kérelem, mely a cs. k. pátens, és ministeri rendelet által országos