Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-22 / 47. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ-HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Alulírottak minden félreértés elhárítása végett, ezennel kjjelentjük, hogy BallagiMór (B. M ) szerkesztő társunknak a sept. pátensre vonatkozó cikkei, tudtunk, hozzájárulásunk és bele* egyezésünkkel készültek, s hogy e részben eddig a három szerkesztő között elvi meghasonlásnak még csak árnyéka sem létezik. — Pesten, 1859. nov. 14-én. Székács József, Török Pált segédszerkesztőik. Néhány szó az ev. vallásügyben. A közfigyelem tárgyává lett evangélicus vallásügy, annyira ki van ugyan fejtve a vallásfelekezet [részéről, hogy már többet felvilágosításul mondani alig lehet, vagy azt hihetné valaki, hogy talán szükségtelen is. Azonban itt-amott merülnek fel néha oly nézetek, melyeket hallgatással elismerni vagy épen helyeselve elfogadni nem lehet: azért a nagy ügyhez én is akarok járulni igénytelen véleményemmel, s ha bár csak egy morzsa is az, alárendelem, mint illik, a közértelemnek, s ha helytelen, hálával fogadom az útbaigazítást. Nem akarom azon régi idők szomorú emlékezetét felkölteni, melyekben az Istenimádás különbsége, s a vélemény, melyet valaki lelkiüdve iránt nyilvánított, elegendő volt arra, hogy a keresztyéni szeretet gúnyjára üldöztetéstés szenvedést idézzen elő. Nem akarom ezeket újra feleleveníteni, azért, mert hála a mennyei gondviselésnek! édes hazánkban már a keresztyénség tiszta fogalma egy közoltárt épített fel magának a szivekben, a testvéri szeretet oltárát, melyen nem hajdani* áldozatok füstje, hanem a lélek buzgó érzelmei s imái emelkednek fel az egek urához! Csak ott kezdem tehát vallásos ügyünk fejtegetését, hol annak közjogi állapotja kezdődik. Mindenki előtt tudva van, hogy az 1606-ki bécsi békekötés folytán keletkezett 1608-ki országos törvény s az 1645-ki linzi békekötés 1647-ben szinte a törvények közzé iktatva, képezik tulajdonkép, alapját a mindkét hitvallású evangélicusok állapotjának Magyarországban közjogi tekintetben. Hibás felfogás volna véleményem szerint, ha valaki ezen békekötéseket, csak oly eredménynek tekintené, melyet az akkori idő, körülmények és eszközök emeltek volna csupán érvényre és állandóságra is. A kötések szentsége mellett maga az ügy is olyannak tekintendő, melyben nagy erkölcsi erő fekszik. Ugyanis Ha végig tekintünk a történeteken, látjuk, mikép a bécsi békekötés 1618-ban, az 1622-ki törvényekbe iktatott koronázási hitlevélben , az 1625 : 22. 1630: 33.1635:29. törv. cikkben s az 1625-ben kiadott, de a törvények közé csak 1638 ban vezetett koronázási hitlevélben újabb és újabb megerősítést nyert. Továbbá az 1647-ki 5 ik törvény az 1649 ki 10-ik cikkben, és 1655: 18-ban, mind a két békekötések pedig 1659-ben újólag és ismét biztosíttattak. Majd némely bekövetkezett zavarok után az 1681-ki 25. t. cikkben kimondatik ugyan a bécsi békekötés megerősítésével a vallásszabadság, de már záradékkal s némely megszorításokkal: azonban az evangélicusok e miatt történt felszólalásuk által 1687-ki 21-ik t. cikk szavai szerint megszűnvén részesei lenni a fentebbi 1681-ki törvény jótékonyságának, az még csupán királyi kegyelemből erősíttetett meg. Mi különbség származott ezután a törvénynek kegyelembőli megújításából s a törvény ama kifejezésiből, melyre az országos rendeket a pártszellem és szenvedély ragadá e szavakban : „licet articulis 25 et 26. novissimae diaetae Soproniensis oppositam iisdem per reclamationem suam abutentes, ipso facto eorundem beneficii participes esse desiissent" azt leginkább felvilágosította a csak nemsokára 1691. april 2-án kelt királyi rendelet, mely ama fentebbi törvényt már nevezetes és lényeges megszorításokkal értelmezte, fejtegette (explanálta). Továbbá újabb rendelet jelent meg 1701-ben, mely politikai szempontból szintúgy mint egyoldalú vallásos irányból más alapra fektette a törvényt, azon elvet állítván fel, hogy az ország akkori területeire biztosította a vallás-szabadságát, s az a már a fegyverrel vissza széf z^tj^ helyeken csak a r. kath. vallást illeti. 4 *), De az 1709-ki dec. 12-én megjelent királyi nerideíefc l íxms