Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-15 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI s ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 36 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÖA: 4 hasábos petit sor többszöri be* iktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Azon feliratra, mely a f. é. september 27-én Késmárkon tartott superintendentiális convent kebeléből a f. é. september 1-i legfelsőbb cs. nyiltparancs felfüggesztésének kérelmével legfelsőbb helyre felterjesztetett, gróf Tliun cultus és közoktatásügyi minister ur ő excja következő ministeri bocsátványt intézett az eperjesi superintendentia administrátorához: „Azon legalázatosabb előterjesztést, — mely a folyó é. sept. 27-én Késmárkon tartott superintendentiális conventből 0 cs. k. Apostoli Felségéhez intéztetett, Ö Felsége azon meghagyással méltóztatott nekem átadni, adjam tudtul fötisztelendöségednek, hogy e felterjesztésnek eleget tenni nem lehet, s a legfelsőbb határozatom változtatások csak a folyó é. sept. 1-i legfelsőbb nyiltparancs 55. és 56. §§-ban kijelölt, af. é. sept. 2-ki ministeri rendelet 102—115 §-ai szerint egybehivandó zsinat utján engedhetők meg. Nem titkolhatom el ez alkalommal megütközésemet azon tökéletesen igazolatlan magyarázat felett, mely a fenemlített legalázatosabb előterjesztésben a legfelsőbb nyiltparancsnak és minist, rendeletnek adatott. Midőn 1856-ban a „Magyarország-, Szerbvajdaság- és Temesi bánságbeli mindkét hitvallású evangélikusok képviseletét s egyházügyei kezelését tárgyazó új törvényterv" feltétlen szabad véleménynyilvánítás végett az összes superintendentiák egyházmegyei conventjei elé terjesztetett: azok igenis oda nyilatkoztak, hogy egyházi törvényhozásra csak a zsinatok hivatvák. Azonban a zsinatok alakítása és hatás•kőréről a f. é. sept. 1-i legfelsőbb nyiltparancs, és a f. é. febr. 2 ki ministeri rendelet előtt határozott szabály nem létezett, annyira, mikép az ágostai evangélikusok összes superintendentiái által 1791. september és october hónapjaiban Pesten tartott egyetlen zsinat megtarthatása végett a zsinat megalakításának és az azon felveendő tárgyaknak elhatározását az 1791.26. törvénycikk 4-ik §-ban a legfőbb országfejedelemre kelle bizni. Ezenfelül, hogy egy, választásokból eredt zsinat eljárása és tekintélyének kezességét birja magában, és így az általa képviselt községek, seniorátuaok és superintendentiák megnyugtatására szolgáljon : mindenekelőtt maguk e testületek szervezetének hasonlóan mint a zsinatokénak szilárdnak, határozottnak, minden kétely, kifogás és ingadozás, ellen tökéletesen biztosítottnak kell lennie. Epen azért Ó Felségének arra, hogy időszakonkint összeülendő zsinatok által rendes egyházi törvényhozáshoz lehessen jutni, az eglájen lehetséges útnak kelle elismernie legelőbb is azon egfhazkormányzati szervezet megállapítását, mely az 1791, 26, t. cz. 4-ik §-sában e szavakkal; „Reservat sibi Sua Majeatas Sacratissima tam relate ad coordinationem praedictae 8uperioritatis,quametreliquas disciplinae partes, intacta caeteroquin religionis libertate, eum stabilire ordinem" (ö Felsége íentartja magának mind azon említett egyházkormány rendezésére, mind a fegyelem egyéb részeire vonatkozólag — a vallásszabadság sérelme nélkül — azon rend megalapítását) és tovább: „Sua Majeatas Caesareo Regia, pro suprema inspectionis sibi competentis potestate Evangelicos utriusque Confeasionis últerius audiet, atque una curabit, ut hac in re certus principiisque ipsorum religionis accomodatus ordo constabiliatur* (Ő cs. kir. Felsége az Őt illető legfelsőbb felügyeleti jog erejénél fogva, a mindkét hitvallású evangélikusokat meghallgatandja s egyszersmind gondoskodni fog, hogy ez ügyben határozott, vallásuk elveinek megfelelő rend állapíttassák meg) a legfőbb véghatározat számára tartatott fenn. Midőn Ö Felsége e végett a f. é. sept. 1-i legfelsőbb nyiltparancsot kibocsátá, és abban (55 és 56. §§.) a további kifejtést világosan a zsinatokra bizta, az ágostai hitvallású evangélikusok vallási elvei, mire nézve a protestáns külföld legkitűnőbb theologiai tekintélyeinek már tudva levő Ítéletei is teljes megnyugtatást adnak, semmiképen sincsenek sértve. Ezenfelül az 1791-ki 26. t. c. 4. §-ban felállított azon kívánathoz képest, hogy az 0 Felsége által megállapítandó certus ordo (bizonyos rend) az legyen „qui communi virorum ejusdem religionis tam saecularium quam religionis ministrorum consensione maximé congruus reputabitur" (mely azon vallás világi és papi tagjai által öszhangzólag legmegfelelőbbnek fog elismertetni) e consensióra (öszhangzás) minden, a mi jelenleg lehetséges, megtétetett, midőn az 1791-ki zsinati elöterjesztvények, a Magyarországban azóta tényleg foganatba vett intézmények, az ág. h. evang. generális conventje által 1845-ben egy egyházi rendezet kidolgozására kiküldött bizottmány véleménye, végre az egyházmegyei conventek által a kezdetben említett törvénytervre tett észrevételek annyira tekintetbe vétettek, a mennyire csak a certus ordo lehetlenné tétele nélkül lehetséges volt. De a legfelsőbb felségi jogok , melyek az 1791. 25. t. o. 4. §-ában e szavakkal biztosítvák: „salvis item reliquis juribus Regiis Alteíatae Suae Majestatis circa aacra evangelicae Eeclesiae utriusque Confessionis competentibus, quibns summefata Sua Majestas pra»judicium aliquod inferri nullo unquam tempore patietur* (valamint a töobi királyi jogok is megóva maradnak, melyek Ő Felségét mindenkét hitv. evangélikusok jogai .körül illetik, 8 melyeknek csak legkisebb megsértését ia 0 Felsége sohasem fogja megengedni) a f. é. sept. 1-sői Ir söbb nyiltparancsban csak határozott kifejezést/ mely az iskola- valamint egyházügyekre voi