Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-08 / 45. szám

tisztéhez mért alkalmas voltával. A nélkül, hogy vak imádói volnánk akár a francia, akár az amerikai szervezetnek: világosnak gondoljuk, mikép a polgárok személye és vagyona jobban van védve Franciaország s Uj Angliában, mint csaknem mindenik mostan (t. i. 1839) létező vagy létezett társadalomban ; s bizonyosan sokkal jobban minta római birodalomban Konstáutin és Teodos orthodox kormánya alatt. Ámde sem a francia sem az uj-angol kormánylat nincs ugy szervezve, hogy vallásos tanok terjesztésére alkalmatos legyen. Sőt azt sem gondoljuk valószinütlennek, hogy a legkomolyabb vallásos tévtanok vehetnek erőt oly államban, mely csupán világi céljaira vonatkozólag tekintve, minden valaha ismert államoknál inkább megközelítheti azt az eszményt, a minőnek egy államnak lennie kellene. Azonban hagyjuk el ez elvont kérdést, s nézzük a világot ugy a minőnek tapasztaljuk. Azon utmód, mely szerint a kormányok, általábanvéve hatalmukat nyerik, teszi-e általában hihetővé, hogy kedvezőbbek leendnek az orthodoxiának, mint a heterodoxiának ? Egy barbár nemzet kiözönlik valami gazdag s harcolni nem szerető birodalomra, rabszolgává teszi a népet, felosztja a földet, s Öszvevegyíti a városokban talált intézményeket azokkal, melyeket az erdőből hozott. Egy maroknyi, de merész kalandor csapat kiindul valamely polgárosult nemzet kebeléből, elbolyong valami vadon vidékre, és meghódítja annak összármazatú népét. Egy szerencsés tábornok , fegyvereit épen azon állam ellen fordítja, melynek szolgálatában áll. Egy társadalom, melyet a sanyargatás elvadított, örjöngve támad urára, elseper minden régi törvényeket, szokásokat, s midőn dühének első láz-rohamán túl van, tétlenül süllyed bármily alakú kormányzat alá, mely a zűrzavarból kél. Egy pártfőnök, mint Florencben is észrevétlenül fejdelemmé és dynastía alapítójává válik. Egy zsoldos vezér, mint Milanóban , elfoglal valami várost, s karddal teszi magát annak kormányzójává. Egy választott senatus, mint Velencében, bitorolja az állandó s örökségszerinti hatalmát. — Ilyenféle eseményekből erednek, áltatalában véve, a kormányok; és — mi az eféle eseményekben semmit sem látunk, a mi támogatná azon hiedelmet, miszerént az ily módon létrejött, kormány, különösen alkalmas leend a vallásos igazság és eretnekség között különbséget tenni. Ha továbbá a megalapított kormányok szerkezetét tekintjük is, nem nagy biztosítást találunk a kormányok orthodoxiája iránt. Egyik tisztviselő azért jut hatalomra, mert az ő neve húzatott ki sorsszerüleg valami zacskóból; másik azért, mert már ő előtte az apja is azon hivatalban volt. Vannak mindenféle képviseleti rendszerek alkotmányozó nagy testületek, alkotmányos kis testületek, egyetemes szavazat, magas pénzbeli képesség. Látjuk, mikép ezen alkotmányok közül némelyek , a kormánylat világi céljaira nézve, igen ügyesen vannak szerkesztve, s hogy a legroszabbik is elibeteendő a fejetlenségnek. Látunk némi kapcsolatot, a társadalom világi jólléte és a legroszabbik alkotmány között is. De túljár értelmünkön azt felfogni, minő öszveköttetése lehet akármelyiknek is a hittani igazsággal. fc> mikép áll a dolog tényleg? Nem hibáztak-e szinte minden kormányok a világon, vallásos tárgyakat tekintve? Gladstone ur ugy képzeljük, az mondaná, hogy kivéve Konstantinnak Joviának s utódaik közül egykettőnek korát, és történetesen Angliát a reformátió óta, egy kormány sem volt őszinte barátságos indulattal Krisztus tiszta apostoli egyházához. Ha tehát igaz az, hogy minden kormányzó köteleztetik lelkiesméretében, felhasználni hatalmát tulajdon vallásának terjesztésére: a következmény ez fog lenni, hogy azon egy helyett, ki lelkiesmeretébeu az igazság terjesztésére köteleztetett felhasználni hatalmát ezer volt, ki lelkiesméretében a hamis tanok terjesztésére köteleztetett hatalmát felhasználni. Bizonyára oly következtetés, melytől józan ész visszaborzad. Bizonyára ha a ta-I pasztalat mutatja, hogy egy gép, midőn bizonyos eredmény előidézésére használtatik, ezen eredményt, ezer közül egy izben sem idézi elő, de roppant sokkal több esetben épen ellenkező eredményt idéz elő, nem lehet hibáznunk azt mondva, mikép e gép nem alkalmatos arra, hogy ily célra használtassék. Igen, ha a tisztviselőség megelégednék azzal, hogy saját véleményeit s okait a népnek, és pedig félelem vagy remény által meg nem vesztegetettnek , elibeterjeszti, s akkor a népre magára hagyná az ezek feletti Ítéletet: kevés okot látnánk aggódni, hogy a tévtan javára tett közbenjárása ártalmas lenne az igazság érdekeinek. Nem is ellenezzük mi, mint később meglátszik — hogy ily irányt ne vegyen, ha ez öszvefér kötelességeinek sikeres teljesítésével. De ez nem elégíti ki Gladstone urat. 0 azt akarná, hogy a tisztviselők oly eszközökhez folyamodjanak, melyeknek nagy hatályuk van, az embereket elégedetlenekké képmutatókká, semmivel sem gondolókká, uévszerénti conformistákká tenni; de semmi hatályok sincs bármely becsületes és észszerű meggyőződést létesíteni. Előttünk tisztán világosnak látszik, mikép egy oly vizsgálódó, kinek nincs más kívánsága, csak az igazság ismeretére eljuthatás, sokkal valószínűbben eljut az igazságra, mint egy másik vizsgálódó, a ki tudja, hogy ha ez utat választja jutalmat, ha amazt büntetést kap. Már Gladstone ur a kormányokkal ugy terjesztetné véleményöket, hogy a polgári tisztségekből minden különböző véleményliek kizárassanak; azaz, ő a kormányokkal oly eljárás szerint terjesztetné véleményeiket, mely eljárás semmi viszonyban sincs azon vélemények igaz, vagy hamis voltával; önkényesen egyesítvén bizonyos világi előnyöket eme tan-cikkekkel, bizonyos hátrányokat amazokkal. Az okerőseég, valódi természeténél fogva, szolgál az igazság érdekének, de ha az igazság érdeket jutalmak s büntetések is pártolják, amaz csak mellesleges. Sokkal könnyebb érveket találni az evangyéliom isteni hitelességére mint a koráméra: azonban épen oly könnyű egy zsidót megvesztegetéssel s erőszakkal a mahomedanismusra rá téríteni, mint a keresztyén ségre. Az igaz, hogy Gladstone ur emberséges szelleme borzadva vonul vissza az erőszakoskodástól, s minden büntetéstől, mely az eretnekek személye, vagyona és szabadságellen van irányozva. 0 csak ennyit állít, hogy az államvalláshozi alkalmazkodás nélkülözbetlen kellék legyen a tisztségre ; és ő, — hacsak nagyon félre nem értettük — kötelességének tartaná, ha ő bírna hatalommal, feléleszteni a Test-Adót, azt szigorúan erőbe léptetni s kiterjeszteni jelentékeny osztályokra, melyek az előtt ki voltak annak hatása alól véve. Ez az igaz törvényes következménye az Ő elveinek. De miért megállapodni itt? Miért meg nem sütni lassú tűzön az eretnekeket? Mind azon általános okoskodások melyeken ez elmélet alapult, világosan vezetnek vérengző üldözésekre. Ha a vallásos igazság terjesztése egyik fő elve a kormánynak, mint kormánynak; ha a kormánynak kötelessége felhasználni alkotmányos hatalmát ezen célra ; ha a kormány alkotmányos hatalma kiterjed, a mint hogy kérdésen kivül kiterjed, törvényt hozhatni az eretnekek megégetése iránt; ha a megégetés sok esetekben a legsikeresb mód, a mint hogy kétségén kivül az vélemények elfojtására: — hát miért ne égetnénk ? Ha a viszony, melyben a kormánynak a néphez állania kell, Gladstone ur mondata szerint, atyai viszony: ellen állhatlan vitetünk ezen következtetésre, hogy az üldözés igazolható. Mert a I véleményeknek büntetés általi terjesztésének joga, épen ugy körébe tartozik azatyai hatalomnak, mint a taníttatási jog. A gyermek kényszeríttetik a családi isteni tiszteleten jelen lenni; meg van neki tiltva vallástalan könyveket olvasni; hanem akarja megtanulni katekhismusát, vacsora nélkül küldik fekünni; ha a templomi időt elkorhelkedi, dolgot szabnak rá büntetésül. Ha tehetségeinek kora éretségét azzal mutatná ki, hogy fi- és nő- vérei előtt istente-