Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-08 / 45. szám

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: Lövészutca, 10. Bzám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnúl; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Gladstone és Macaulay az állam és egyház közti viszonyról (Folytatás.) Igazat szólva azt kell mondanunk : Gladstone ur beleesett azon hibába, mely az Ő nála kisebb tehetségű emberek között nagyon közönséges. Nem szokatlan dolog, mikép az olyan ember, a ki nagyon szeretné valami részletes állítását bebizonyítani, felveszen egy roppant terjedelmű „majort," mely az ö részletes állítását magábanfoglalja, arra azonban nem gondol, hogy ugyanazon „majoriban , még jó darabbal több is foglaltatik. Azon veszélyes könnyüség, melylyel Gladstone ur öszvehalmozza a pompás és fenhangzó, de határozatlan értelmű kifejezéseket, nagyon alkalmassá teszi öt, hogy ezen szemfényvesztést önmagán és olvasóin gyakorolja. 0 széles általános tanokat állit fel a hatalomról, midőn az egyedüli hatalom, mely eszében forog, a kormány hatalma; nemkülönben az egyesületi cselekedetekről, midőn az egyedüli közös cselekedet, mely eszében forog, az állampolgárok egyesületi cselekedete. Először a maga következését fejti ki; azután csinál egy sokkal nagyobb mértékű s tartalmú „majort" — s megelégedvén azzal, hogy ebben az ő következtetése is benne van, a többivel a mi még azonfelül benfoglaltatik nem törődik; — pedig, mihelyt vizsgálat alá veszszük, ugy találjuk, mikép abban számtalan oly következtetés van, melyek közül mindenik szörnyű képtelenség. Tökéletesen igaz, mikép nagyon jó volna, ha a világon minden társulat minden tagjai egészséges vallásos nézettel bírnának. Nem kétkedünk, mikép egy jó keresztyén, a keresztyén vallás elveit követné magaviseletében akár mint csatorna-társasági igazgató, akár mint jótékonysági ebéd kezelője. Ha ő — hogy visszamenjünk az előbb felemlített esetre — gyorskocsizási társulat tagja lenne : ily minőségében is megemlékeznék arról, hogy a jó embernek figyelemmel kell lennie barmai iránt. De ebből árn nem következik az, hogy minden társulatnak, mint ilyennek, egy hittant kelljen vallania. Tisztán áll, mikép e világon nagy és hasznos célokat el lehet érni, csupán a közös munkásság által. Szintoly világos az is, mikép ezen közös munkásság nem lehet sikeres, ha az emberek azon elvből indulnak ki, miszerint, egy kitűzött cél felé ne munkálkodjanak közre dolgozó erővel, hacsak minden más tárgyakra nézve is egyértelemben nincsenek. Nincs előttünk jelen társadalmi rendszerünkben sem szebb sem csudálandóbb, mint azon könnyüség, melylyel ezer meg ezer ember, kik csupán egyetlen egy pontban értenek egyet, öszvesíthetik erejöket s erélyöket azon egyetlen tárgynak célhoz juttatásában. Naponként látunk erre példákat. Két ember, kiknek egyike makacs előítéletet táplál a missiókról, másisika a missió-társulat elnöke, együtt ül a kóroda tanácsasztalánál, és szívesen egyetért a szenvedők egészségét és kényelmét illető intézkedésekben. Két ember, kiknek egyike tüzesen pártolja, másika tüzesen ellenzi a Lancaster iskolarendszerét , találkozik a koldulást megszüntető társulatban, s a legbensőbb szívességgel működnek együtt. Az általános szabály, melyet kétségtelennek tartunk, ez, miszerint törvényes és hasznos az embereknek, hogy valami jó cél előmozdítása végett társaságba egyesüljenek, haszinte más — még nagyobb fontosságú — tárgyakra nézve különböznek is. Aligha tagadná valaki, mikép az embereknek személy -s vagyon bátorsága jó cél, s mikép ezen cél előmozdítása végett legjobb sőt egyedüli ut-mód, az embereket bizonyos nagy testületekben egyesítni, melyek állam nevet viselnek. Ezen testületek igen különbözőleg s nagyobb részint igen tökéletlenül vannak szervezve. Sokban köztilök szörnyű visszaélések hemzsegnek. Azonban okszerűnek látszik azt hinnünk, hogy a létezett államok legroszabbika is, általában véve, elibeteendő a teljes fejetlenségnek. Immár hasonlatosság szerint okoskodva, azt kell mondanunk , mikép ezen nagy testületek , épen ugy mint más társulatok , valószínűleg legtökélyesben elérik céljokat, ha egyedül ezen célt tartják szem előtt; s mikép lehet az ezen cél előmozdítására bámulatosan képes egyéneknek szolgálatát megvetni, azért, mert valami más — bármily dicső cél előmozdítására nem alkalmatos, első tekintetre is oly észellenesnek látszik , mint észellenes volna ugy intézkedni, hogy a szem-betegek kórodájának igazgatójává senki se lehessen, a ki az ódonsági (Antiquar) társulatnak is nem tagja; vagy, hogy senki se lehessen a tudományos tőke pénztár biztosa, a ki a zsidók közt keresztyénséget terjesztő társulatnak nem tagja. Nem lehetne említeni egyét is az emberi társulatok közül, melyre Gladstone ur okoskodását erősben alkalmazhatnék, mint a hadseregre. Hol találunk teljesb egységet a működésben mint a seregnél? Hol engedelmeskedik oly vakon s annyi ember egy kormányzó észnek ? Melyik tömeg mozdul ily egy ember módjára? Hol van bízva a parancsnokokra oly rettenetes hatalom? Hol van borzasztóbb felelősség, mint épen ezekre téve? — Ha Gladstone ur parancsoló szükségnek okoskodta ki — a mint ő képzeli — az állam-vallást, sokkal inkább kiokoskodhatta azt, mikép parancsoló szükségesség, hogy minden hadsereg öszves képességében egy hittant váljon, s kész-e Gladstone ur elfogadni ezen következtetést? Ezerhétszáznegyedik évi aug. 30-nak reggelén, két nagy vezér egyenlő hatalmú közönséges és magános kötelékekkel szorosan egyesült, de különböző hitvallású ütközetre készüle, ütközetre melynek kimenetelével Európa