Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-01 / 44. szám

nak szentesíteni; mivelhogy máskép, azon cselekedetek — mint magukban véve csak bűnösök és büntetésre méltók — isten előtt kedvesek nem lehetnek, s valaholott elfordítjuk magunkviseletében szemeinket az istentől, istentelenül élünk... Az államférfinak, tehát egyéni kötelezettségében vallásosnak kell lennie... Ámde az ö tettei közügyiek, a hatalom és az eszközök is, melyekkel működik közttgyiek. A törvények tekintélyénél fogva és alatt működvén, szavával tizezer alattvalók karjait hozza mozgásba, s minthogy az ilyen erőkifejtés lényegesen közügyi, és egészen kivül esik a merőben csak egyéni működés körén: amaz erőkifejtést szükségkép szentesítni kell, nemcsak a közügyi helyzetet betöltő egyének magános és személyes könyörgése s kegyessége által, de egyszersmind a közügyi testületet alkotó emberek közös cselekvényei által is ; kötelesek ök könyörgeni s istent dicsőíteni az ö közügyi és testületi minőségökben, ezen minőségben, melynélfogva ők a nemzetnek életmtíszerei, s annak öszves erejét igazgatják. .. Mindenütt bol okoskodó működés van, benfoglaltatik az erkölcsi kötelesség és felelősség is. A kormányok, mint ilyenek, kapcsolatbau álló működéseikben, a nemzetnek okoskodó ügyvivői. Ezen Ügyvitelhez tehát, szükségkép hozzá kell csatolni a vallást, mint a mely nélkül semmiféle felelősség sem lehet; — ezen vallás pedig szükségkép az legyen, mely a kormányzó lelkiismeretéé, és semmiféle más. Itt ismét nagy szelet hajtó állításokra találunk, és pedig oly orthodox, oly ünnepélyes hangzatuakra, hogy sok jámbor embernek — nem kétkedünk — még épületére is szolgáltak. De vizsgáljuk meg csak a szavakat közelebbről: tüstént kiviláglik, hogy, ha ezen elvek elfogadtatnának , minden társadalomnak vége lenne. Semmiféle egylet sem alakulhat kölcsönös segedelmezési céllal, akár kereskedés, vagy közmunkák, akár betegek s szegények gyámolítása, vagy tudomány s művészet előmozdítása végett, hacsak az egyleti tagok, hittani véleményekben, egyértelműek nem leendenek. Vegyünk bármely egyletet csakúgy találomra, például a londoni s birminghámi vaspálya-társulatot. Tekintsük meg, minő következményekre vezet Gladstone ur okoskodása... „Miért kell a vaspálya-társulat igazgatóinak, egyleti minőségökben valamely hittant vallaniok ? Először: mert az igazgatóság, bizonyos erkölcsi minőségben leendő működésre kinevezett egyénekből alakult, s köteleztetik gondosan ügyelni embertársainak vagyonára, testére, életére; köteleztetik szorgalmasan működni az egyleti tagok javára, köteleztetik a szolgálati cselédséget em berséggel s igazságosan kormányozni, köteleztetik hűségesen betölteni számos nagyérdekű szerződvényeket. Cselekedeteiket, tehát szentesíteniük kell vallás-szabta kötelességeik által, vagy máskülönben azok, csak magukban véve bűnösök és büntetésre méltók lesznek. A londoni s birminghami vaspálya-társulat igazgatója tehát, köteleztetéseinek teljesítésében , mint egyén , szükségképjstenfélő ember tartozik lenni. Ámde az ő tettei közügyiek. Ö egy testület érdekében működik. 0 szavaival tizezer alárendelt karokat hoz mozgásba, s minthogy ilyenerőkifejtés kivül esik a merőben egyéni működés körén: azt az áhitatoskodási közcselekvények által kell szentesíteni. A vaspálya-igazgatóság tehát, az ö közügyi és egyleti minőségében, melynélfogva a társulatnak életműszereit teszi s annak egyetemes erejét igazgatja,— tartozik könyörögni s istent dicsőíteni. Mindenütt, hol okoskodó ügyvitel van, van erkölcsi felelősség is. Az igazgatók a társulatnak okoskodó ügyvivői. Ezen ügyvitelhez tehát szükségkép kell csatolni vallást, mint a mely nélkül semmi felelősség sem gondolható. És e vallásnak szükségkép annak kell lennie, mely az igazgató lelkiismeretének vallása;— és semmiféle más. Kell lenni közös isteni tiszteletnek s kápolnának. Sem zsidó, sem socinian, sem praesbyterian, sem pápista, sem quaker nem vétethetik fel a társulat életmtíszerei, vagyis igazgató hivatalnokai közé, s nem igazgathatja annak egyetemes erejét.* Van-e kedve Gladstone urnák komolyan védeni ez állítást? Bizonyosak vagyunk benne, nem tenné; de bizonynyal mondjuk azt is, hogy erre és számtalan más, ehez hasonló állításokra viszen kikerülhetetlenül az ő okoskodása. Továbbá igjfcfolytatja Gladstone ur : „A nemzet akarata és ügylete kétségkívül egy, mely kötelezi mind a különvéleményii kisebbséget, mind általában az alárendelt testületet, s pedig oly módon, mit egyedül a nemzetről, mint erkölcsi személyről szóló tannak elismerése által lehet igazolni. „Nemzeti becsület és hitelu

minden ember száján forgó szavak. De mennyivel kevésbé foglal ják ezek magukban a nemzet erkölcsi személyiségét, mint az isten iránti kötelesség, melyet mi állítunk. Szorosan s lényegesen különbözik a nemzeti becsület s hitel, a nemzetet alkotó egyének becsületétől s hitelétől. Franciaország Angliáranézve egy személy, s viszont ez is amarra nézve. A rajta ejtett szándékos sérelem erkölcsi cselekedet, és pedig, a nemzetet alkotó egyének minden tetteitől egészen különböző erkölcsi cselekedet. Ilyen sebez hasonló széles alapon meg-i nyugodhatunk a nélkül, hogy azon mesterséges bizonyítgatásokhoz folyamodnánk, melyeket a törvények szolgál, tatnak a testületekkeli bánásmódra nézve. Ha tehát van a nemzetnek akarati egysége, van az egészet átható rokonszenve, van cselekedeteihez képest jutalomra avagy szenvedésre képessége: lehet-e tagadnunk, hogy felelőssége is van; és így, van szüksége vallásra is, mely előtt felelősségéről számot adjon ? A nemzet, tehát erkölcsi személy lévén, hasonlag a kormányát alkotó egyének testületéhez, azon köteleztetés alá esik, hogy személyes cselekedeteit vallásos kötelességek által szentesítse; — és e szerint az állam-vallás lételére új és pedig parancsoló okunk van." Hogy az itt felhozott ok uj, az bizonyos. De azt már, hogy váljon parancsoló ok-e ez, nagyon kétségbe lehet vonni. Nem tökéletesen világos-e, hogy ezen okoskodást épen oly érvényeséggel rá lehet alkalmazni az emberek minden közös célú társulatára, mint a minővel rá alkalmaztatott a kormánylatra? Van-e a világon társulat, akár mesterségi testület jikár sem, melynek meg nem volna azon egyleti személyisége, a miből Gladstone ur oly rendkívüli következtetéseket huz ki? Tekintsük meg a bankokat-, biztosító-intézeteket-, csatorna-, kikötő-, légszesz-, korodagyógyszer-, ápolda-, sat. társulatokat. Mind ezen egyletekben, például az [angol-bankban vagy az atheneumi gyüldében, a társaság akarata s ügylete egy, s a külön véleményű kissebbségre nézve kötelező. A bank s az atheneum hitele és jogossága különbözik az egyéni tagok hitelétől s jogosságától. A bank egy személy azok irányában, kik abba rúdaranyat s ezüstöt tesznek be. Az atheneum is egy személy a mészáros és borkereskedő irányában. Ha az at• heneum pénzt tart a bankban, a két társulat épen ugy személyként tekintendő egymáshozi visonvában , mint Ánglia és Franciaország személyek egymás irányában. Mindenik társulat megfizetheti adósságát becsületesen; mindenik megkísértheti a hitelezők megcsalását; mindeniknek szerencséje gyarapodhatik ; mindenik juthat nehézségek közé. Ha tehát van akarati egységök , ha képesek jót s roszat tenni és viselni: lehet-e, — hogy Gladstone ur szavaival éljünk — lehet-e tagadnunk felelösségöket, » így szükségüket a vallásra, mely előtt a felelősségről számot adjanak. A részvényes bankok tehát és gyüldék, személyiséggel birván, azon szükségesség alá esnek, hogy ezen személyiséget vallásos kötelességek által szentesítsék; — és e szerint, uj s pedig parancsoló okunk van, megkívánni a részvényes bankoknak igazgatói s hivatalnokaitól, s a gyüldék minden tisztviselőitől, hogy magukat sákramentom vétel által képesítsék. (Folytatjuk.)