Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-22 / 4. szám

minden más feltételesség s határidő nélkül: „Hogy ha egyszer ember kell a gátra, majd akkor mi sem maradunk hátra!" Addig is pedig Isten velünk ! Legyen velünk közel s távolban az ev. ős protestáns egyház ősbuzgó, s mindenütt újra ébredező áldozatkész szelleme!! Horváth Sándor, győri ev. lelkész. Nyilatkozat a Nazarénusokra vonatkozólag. Tisztelendő Filó Lajos ur a bel-missio zászlóját tartva kezében, e lapok m. é. 44-dik számában, hihetőleg elhamarkodott (ha nem akarva tett) kitételei által felhívott mintegy arra, hogy legalább hazánk közelebbi átalakulása ótai egyházi tevékenységemről számot adjak. Gyermekes kérkedés soha nem volt ínyemre, időm sincs rá, azért is, a minutiákat mellőzve, rövid leszek. 1850-ben, 9 évi hivataloskodásom után ,'bold. Nagy József mag nélkül jobblétre szenderült hívemtől egyházamnak végrendelet nyomán nyertem 22,000 vforintot, mely összeg évenkint egyházamnak kamatoz. 1851-ben enyészettel fenyegetett iskoláink segélyezésére kieszközöltem lélekszám szerint a kros adót. Azon idő óta a c. visitatio után minden évben pontosan felküldöttem a 66 pfrtot és 40 krt. az illető helyre; — mely segélyezés a nép kívánatára mint ez évben, ugy ezentúl is, a pesti iskoláé leend. Ugyanez évben a 26 öl hosszú templomunkban elavult töredezett székek helyébe ujjakat készíttettem, gödrös téglakövezetét márványnyal cseréltettem fel. A templomot díszes keresztelő- s urasztalával ékíttettem, környékét fákkal ültettettem be. 1853-ban tornyunkat másfél öllel fellebb emeltetvén, órával díszíttettem, fedelét — melyről mintát venni messze vidékről is járnak — veres rézzel fedettem. Ugyanez évben két értelmes presbyteremmel kezet fogva, az egyház évenkénti adóját birtokaránylag kivetettem s életbe is léptettem. Ez idő óta 4 iskolatanítónk, ugyanekkor javított fizetéseiket, egyenesen az egyház pénz- és magtárából veszik, melynek általános életbeléptetését t. Vitéz ur oly hatalmasan okadatolja. 1855-ben udvarom egy részét, sárkerítés helyett, téglával keríttettem be. — Ugyanaz évben egyszeri buzdító beszédemre templomunkban állítandó orgonára 3000 ftot Írtak alá híveim, mely tervem, több akadályok miatt, még nem valósult. 1857-ben községi könyvtárt alakítottam. Saját egyházunk mellett hazánk szerencsétlen egyházairól sem feledkeztünk meg; sőt a losonci és komáromi egyházakat negyven-negyven pfrttal, a szikszói s több más tűz, viz által károsult egyházakat s iskolákat nem megvetendő őszszeggel segítette adakozásra lelkesült népem. S mind ezt nem p r u r i t u s b ó 1, hanem a nélkül, hogy magamat dicsérném, megelőző példás adakozásom által eszközöltem. Hogy ily egyházi tevékenység mellett is egyházamba a nazarénismus becsúszott és épen azon időben, midőn az üstökösnek földünkkeli összeütközéséből a világ elmúlását jósolgatták —- melynek valódiságát a Pacséron megjelent Krámer szent könyvünkből erősíté —: ezen épen nem lehet csodálkozni. Hogy pedig azóta kiirtva nincs, sőt ... . oka, mert „nyomás alatt a pálma ágai ujabb erővel szoktak kihajtani", vagy, mert a „hatás ellenhatást szül." Mi eredménye lett például, hogy a ritka szép szónok Sz. L. Pacséron megjelent? Felelet: az, hogy a kik a jeles alkalomszerű szónoklat alatt ájultan vitettek ki a templomból, rövid időn jószántokból hagyták el azt, Különösnek tetszik de igaz. A tévtanaikat ostromló egyházi szónoklatok nem hiányzottak, s nem hiányzanak, nem, egyes eltévedt juhok visszaterelése, de, mind sikertelen, „Nem kell pap, nem kell templomot építeni, nem keli a papnak fizetni" mindig kedvesebb hangzatu szavak előttök. — Ennyi tétetett a Nazarénusok ügyében s ennyi az eredmény. Egyébiránt annyit tudathatok t. FilóJLajos úrral, hogy épen az ország fővárosa a focusa a nazarénismusnak, onnan kapnak nemcsak vásznat végszámra, hanem pénzt, sőt utasítást a vallást illető dolgokban ; sőt nem tudom való-e minden társaságukba csábított egyénért 5 pfrtot kap a juhbőrbe öltözött farkas, mint a hir mondja. Szabadjon ezúttal a tervben levő bel-missio eredményéről szólani csak egyénileg ugyan, de nem feledve ki a körülményeket s eddig tapasztaltakat. Távol legyen, mintha tán katedrámat félteném s innen indulva ki, önzőleg szólanék. Nem ! Katedrámat bármelyik hivataltársamnak örömest átengedem, sőt még jobban szeretném, ha t. Filó Lajos ur lenne az a szerencsés, ki e nagy feladatot megoldaná, annyival inkább, hogy bebizonyíthatná, miszerint nem a szónak, hanem a tettnek is embere. De, fájdalom ! mihelyt figyelemre méltatnak e rajongó, sőt mind az államra, mind az egyetemes keresztyénség erkölcsiségére veszélyes szenteskedők —: azonnal szarvat emelnek, s a helyett, hogy az igazságnak engednének , megátalkodottságukat mint a sz. lélek munkáját adják elő a btínnnel terhelt együgyü népnek, mihez még ha a papnak nem fizetés, női közösség s minden esküvés nélküli összekelés; mely nem egyéb, mint szabados állatiság — járul: természetesen csak szaporodnak. Igen, mert még eddig csakis szegény- és érzékiségnek tömjénezőkből áll e csoport. Továbbá, ha nem subás ember lesz az a missionárius, tartok tőle, hogy rá alkalmazzák II. Péter II. 1—3. Aztán meg nem is hallgatják tanítását. Szóval, itt felvilágosítás, intés, józan utasítás nem használ, még inkább nem semmiféle büntetés, sőt fanatismusi tűzőkre ez utolsó a legfinomabb olaj. Midőn hát a Csel. V. 38, 39. versekre hivatkozva ezt mondom: ha emberektől van e dolog, semmivé lészen; ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok —: akkor csak olajat nem akarok önteni a tűzre, de egyházunk nyugalmát szilárdítani óhajtóm. Herceg Ferenc. Régiségek A Prot. Egyh. s Isk. lap m. é. 44. számában Z. K. ur elősorolja a szilágyi ref. egyházmegye több egyházait, felmutatja az olvasó közönség előtt azon egyházak régiségeit. Örömmel olvastam ama sorokat, s azért én is mutatok fel némely egyházi adatokat, kezdve ott, hol Lampe a hajdani közép-szólnoki egyházmegyét kezdi s itt: 1. Erdőd,— ezen hely ugy említtetik, hogy már 1216-ban fenállott, — majd 1392-ben ennek birtokosa Drágh Erdevdi grófnak iratik, ezen Drágh utódja Drághffy Bertalan építette az erdődi, ma is fenálló templomot 1482. Drághffy Bertalan utódja, a nagy reformátor — Drághffy Gáspár ezen templomot a reformátusoknak adta át 1545., majd a gróf Károlyi család birtokába jutván ezen hely s német-ajku katholikus lakosokkal telepíttetvén be, a reformátusság megkevesedett. Ekkor gróf Károlyi Sándor a templomot a ref. papi elöljáróságtól kérte vissza a katholikusok részére, ajánlván, hogy saját költségén építtet a reformátusoknak ; ajánlata el nem fogadtatott, de a templom csakugyan a katholikusok birtokába jutott 1736-ban. Ekkor az Erdődről tömegesen kiköltözött reformátusokból alakult a szathmárhegyi ref. egyház. A fentebb is említett 1736-ban azonban a reformáta vallásnak nem mindnyájan költöztek ki Erdődről, mert a kr.-mikályfalvai egyház anyakönyvében látom „1767. 1. febr. erdődi ns. Török alias Szentkirályi Pál vette el ns. Beke András h. leányát, Máriát, ugyanezen év s hónap 4-kén erdődi ifjú Kádár Mihály cop. Szabó János h. leányával, Erzsébettel." Majd „1769-dik esztendőben 20. sept. erdődi Ivó leánya Erzsébeth kereszteltetett." 1778. febr. 21-kén Ivó András leánya Mária kereszteltetett a fentebb említett anyakönyv bizonyítása szerint s így a ref. vallás e tájon szűnt meg Erdődön. 2. Béltek. Ezen hely is mint meglévő említtetik j 1216. Ez a reformátor Prepostvári birtoka volts a ref. fák-