Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-22 / 4. szám

bályozza és megszilárdítsa. Segédeszközök e végre: az elemi tanításban alkalmazandó szükséges segédvonalak . az iráselemek tiszta nézlelete, annak pontos megnevezése, és a tanítványokkali beszélgetés, a betűknek magassága és mélysége, egyenessége, hosszasága és szélességéről stb. A jó és szép-kézírás megszerzésnek 3. főkövetélménye: fogékonyság és helyes érzés minden szép és ízletes iránt. Ámbár „az Írásnál a valódi szépet gyakran inkább csak érezni, mint teljesen és világosan leírni lehet", a mint ezt Zschille — említett müveiben —- igen helyesen megjegyzi: „annyi azonban szilárdan és világosan áll, hogy mindenki, a kiben a szép iránti érzés csak valamennyire is kifejlődött, igen jól megtudja különböztetni az írásra vonatkozólag: mi légyen szép és nem szép, ízletes és nem Ízletes, és hogy lelke előtt tisztán lebeg az is, minőnek kell lenni általában azon Írásnak, amely a szép nevet megérdemli. Szép iránti érzést és tisztult Ízlést, az irás tekintetében tehát csak az tanúsíthat, a kiben annak szemléleténél, nem nézvén az azt betöltő szellemi tartalomra, — a helyes érzés— legyen az kellemes vagy kellemetlen — és a helyes benyomás — legyen az tetszős vagy kedvetlen — előáll és előidéztetik, és a ki képes előadni s magát a fölött ki is fejezni: miben álljon a szép. A kivel tehát ez nem történik, s a kire e szerint valamely csintalan karcolásos, szabályszerűtlen és jellemtelen irás, semmi más benyomást nem tesz, mint annak ellenkezője; a ki még azt sem érzi, miben álljon annak szépsége és izletessége, az soha sem tanulhat meg szépen irni; mert amilyen a szellemi kép, olyan a testi láthatóvá tétel, s a mit lelkünk belsejé ben nem érzünk és el nem határozunk, azt ami akaratunknak öntudatlan műszere soha testileg ki nem viheti. A népiskolai irástanitónak tehát eleitől fogva és az Írástanítás egész folyama alatt arra kell ügyelni, hogy a szép iránti érzést, mely mint egyetemes emberi hajlam inkább vagy kevésbé minden növendékben megvan, felköltse és kifejlesz- 1 sze. Nem szükséges ugyan s ugyanazért nem is kell az aesthetika törvényeit rendszeresen előadni s ekként tanítani a gyermekeket arra, mi szép ; de mégis az irásrészek tiszta nézlete és belső felfogása, ismételt önálló Ítélés, annak az első képpeli összehasonlítása s attóli megkülönböztetése, csinosságra, rendre, egyszerűségre, és szabályszerűségre való folytonos szoktatás által, ugy mint a melyek alapjai a szépnek, oda kell őket képesíteni, hogy azok nemcsak szép kézírást szerezni, hanem lassanként az irástaní tás végével az egyszerű, rendes, iskolai Írásról — nem tekintve a sajátlagos szépirói (calligraphiai) ékesítésekre, és ábrándos cifrázatokra — oly sajátos és önálló Ítéletet le gyenek képesek nyerni, a mi a szépről és nem szépről, az ízletesről és nemizletesrölkiterjeszkedőlegtudjon nyilatkozni. — Ha ezt a néptanító ekként teszi és végezi, ugy ezáltal a tanítványok aesthetikai izlése is bizonyosan fel fog ébresztetni és kifejtetni, a mi annál lényegesebb, minthogy az erre való kiképzettségnek , — a mi egyszersmind az erkölcsiségnek is legfőbb emeltyűje, — a népiskolában semmi alkalmatosabb terrenuma és semmi illendőbb összekötési pontja nincs, mint épen az írástanításban. Ugyanazért, hogy a gyermekben ezen fontos hajlam kifejtessék, semmi oly alkalmat el nem kell mulasztani, mely által a tanítványok aesthetikai ízlésének kiképzése előhaladást nyerhet. A jó és szép kézírás megszerzésnek 4. és utolsó főkövetelmény e: Szilárd akarat, alapos, szabályozott, és kitartó gyakorlás. Szilárd akarat azért: mivel e nélkül semmi célt sem lehet tökéletesen elérni, alapos, szabályozott és kitartó gyakorlás pedig azért, mivel csak az ilyen által, — a gyakorlás ugyanis még magában nem teszi ezt, mert különben a másolóknak, tudósoknak és általában mindazoknak, a kik igen sokat irnak, a legjobb kalligráfoknak is kellene lenniök, a mi pedig, mint kiki tudja, nem mindig ugy van — lehet jó, világos és szép kézírásra szert tenni. A néptanító tehát igyekezzék azon szilárd törekvést támasztani tanítványaiban : hogy jói irni tanulni akarjanak és ne hagyja hiányozni a kitartó és szorgalmas gyakorlást; de a melynek mindig alaposnak és szabályozottnak kell lenni. — (Vége következik). Szűcs István, s.-pataki főisb. rajz és szépi'ászat tanár. Suum cuique. (Vége.) Salzmann Ítélete kételyen kivül a már könyvnélkülözni tudó gyermekekre illik. Miután a mi okos istenitiszteletünknek egyik lényeges része az éneklés, s tantárgyaink egyike a zenetan: kérdem, a zenét nem szövegével, s a „dicséretek" zenéit nem azok versszövegei vei tanulja-e gyakorlatilag a gyermek ? E szerint, mi után a „zsoltárok" könyvnélkülözésével rám fogott vádjokat viszszavonták a nt. urak: nem lehet és kell-e a dicséretek énekszövegeit a III. osztályban már elkezdeni, s minden félévben azután egy-egy ünnepi alkalomra szóló dicséretet könyvnélkül — természetesen , midőn annak ideje van — zenézve betanult itni, és túlterhelő-e ez a 3—4. osztályú gyermek értelmére ? Higyjék meg a nt. urak, azok voltak mindég s lesznek ezután is a legbuzgóbb hallgatóik, kik könyvnélkül tudják énekelni a dicséreteket , és azok értik a prédikációt is. De jaj ott a templomnak, hol sem könyvből, sem könyvnélkül nem énekelnek, hanem bámulnak és unalomból szunnyadoznak a hívek. A bibliamagyarázatról azt jegyzem meg tisztelettel, hogy a bibliának nemcsak dogmatikai, hanem históriai, majd vagy tisztán , vagy példabeszédek- s hasonlatokban előadott ethikai részei is vannak; ezek közül hát nem képes-e a bibliában jártas és józan eszii tanító oly helyeket választani olvastatás tárgyául, a melyekhez a már hozzáfejlődött gyermek ismerete és érzelme köréhez alkalmazottan, értelmes magyarázatot adhat? s e közben a tudós archaeologiai s philologiai fejtegetés helyett, mit örömest a tiszt, uraknak engedünk, catechetikai ügyes fejtegetéssel, ujabb ismeretközlésekkel, igazítások-, ismétlések- és bővítésekkel, a gyermekre nézve a legjobb s legalkalmatosabbnak, érzeményei körül a legtisztább s legszebbnek elsajátítatásával tanítványa lel kének önmunkásságához szives segélylyel járulhat. Vagy a bibliai történetek , sőt maga az egész vallás is nem a bibliában foglaltatnak-e, és lehet-e a bibliatanítás- és magyarázattól a tanítót, míg a vallástanítás kötelessége alól is föl nem oldják öt , letiltani ? Apáinknak kenyere volt a biblia, s hitbuzgók voltak ; . . ma ! .... és miért ? . . . Hagyjanak meg hát, midőn önmagunktól akarjuk a jót, a magunk bőrében, —• a felügyeleten kivül, mit tisztelettel elismerünk,-ha bár megvalljuk, hogy tanulni s jobb utat és módot követni sem szégyenliink: kellő felvilágosítás s jobb módróli meggyőzés nélkül ne vágjanak szakmányunkba, mit a magunk bőrében s feladatunk fontosságának felfogásában áll tanulmányozni : s ekkor, higyék meg a nt. urak, a Bibliatanulrnányozással csak könnyítve lesz a hit és erény utja hallgatóik számára. Nagyon eltalálták a nt. urak, hogy azok a „beszéd- és elmegyakorlatok" nekem kedvenc paripáim, melyeken kis tanítványaimat is, ha a négy osztálylyali teendők halmaza megengedi , naponkint fél óráig „lovagoltatöm'£

, s örvend lelkem , látván, mikép ülik meg a nyerget, hogy a képződés pályáján előbb előbb haladjanak rendeltetési céljok, a műveltség országa felé. 8 nagy kár, hogy a nt. urak vagy természettel, vagy csak a régi melletti elfogultság következtében idegenkedvén az ily lova g-1 á s t ó 1, mind a gyermekeket féltik e szellemi gymnastikától — a beszéd- és elmegyakorlatoktól — mind a tanítókról hasonló hajlamot tesznek föl, állítván , hogy „p á 1 y a m íí v e m elfogadtatása esetében is sokan lettek volna, kik azt el sem olvasták volna." Már — bocsánat— ilyen vélemény a tanítókról, oly általánosságban éa ily nyilván kimondva , aligha alkalmas a „tanítófalás" képzeletét a nt. urakról elhárítani. A „szándékos elferdítéseket" összesen T.letöleg, ha nem igaz az, a mit e tekintetben mondtam, honnan lehet akkor kimagyarázni, hogy a nt. urak tanrendszeremben néhol azt látták, a mi nincs ott, néhol pedig nem látták azt, a mi ott van.