Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-10-11 / 41. szám
közhírré, azon mértéket illetőleg, melyben a német nyelvnek alombard-velencei királyságon kivül minden gymnásiumokban oktatási nyelvül kell szolgálnia. Ó cs. k. Apostoli Felsége 1859. julius 20-kán kelt legfelsőbb határozványával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy oly vidékeken, melyeknek lakossága túlnyomólag nem német ajkú, a gymnásiumokban, az 1854. december 9-én kelt legfelsőbb kézirat (bir. törv. lap 315. sz. 2. §.) által kimondott azon átalános szabály, melynek folytán az oktatási nyelvnek a gymnásiumok felsőbb osztályaiban kiválólag németnek kell lennie, mellőztessék, s azon oktatási eszközök megítélése , melyek a német nyelvnek minden osztályokban köteles tanításán kivül alkalmazandók a végett, liogy a tanítványok ugy vezéreltessenek, miszerint a gymnásium befejezése után a német nyelvet mind Írásban, mind pedig beszédben bírják, azokra bízassék, kik az illető gymnásiumróli gondoskodásra s az azoni tanítók kinevezésére hivatvák. Ellenben azon intézkedés, mely szerint a német nyelv ismerete s annak helyes használatábani jártasság az irás- és szóbeli érettségi vizsgálatnál egész komolysággal követelendő, s ennélfogva ugy az ezen tárgyból, mint más tanszakokbóli vizsgálat által is megállapítandó, változatlanul fenmarad. Ez által a magyar-, horvát- és tótországi, erdélyi s szerbvajdasági és temesi bánsági gymnásiumokban a nyelvviszonyokat szabályozó 1855. jan. 1-jérőli rendeletnek (bírod. törv. lap 7. sz. 2. és 9. §§.) afönebbi intézkedéssel öszhangzásban nem álló határozatai is hatályon kivül tétetnek. Gr. Thun s. k. Tekintetes Lukácsy Sándor urnák, a kertészeti társulat titkárának Pesten. Vonatkozólag martius 16 káról kelt beadványra, ezennel tudomásul adatik uraságodnak, hogy „Gyümölcsfa iskolák" cimü munkája, melynek célja ezen Magyarországra nézve oly fontos iparágnak tovább fejlesztése, a néptanítóknak és tanitó képezdéknek ajánltatik. Budán, sept. 14. 1859-Cseh Ede m. k., cs. k. Helyt. Alelnök. jóváhagyásával az evangélikus főegyház-tanáes elnöke Uechtricz ur által felszólítattam véleményező nyilatkozásra a magyar evangelicus egyház ügyei felett és hogy egy ennek következtében általam készített emlékirat a fenséges föherczeg helytartónál kegyes fogadást nyert. A dolog ugy történt, a mint itt előadtam. Mindazáltal sajnálnom kell a dolog nyilvánosság elibe hozatalát miután az — szándékosan vagy nem — munkálatomat a magyar protestánsok részére hozott rendszabályokhoz oly viszonyba hozni engedi, melyet nekem igénybe vennem nem szabad. Hogy e hatásnak, a mennyire rajtam áll, elejét vegyem, sietek azon egyszerű tényt bizonyítani, hogy az emlékirat, melyben én jogi meggyőződésemet a cs. k. kormánynak a leghálásb tisztelettel kimondtam, az akkor függőben levő nehéz kérdés megfejtését oly irányban kereste, mely e hó 1-söi nyiltparancstól elvben különböző. Részletekbe bővebben ereszkedni semmi okom. Sőt inkább reméltem, hogy a most közlött megpendítés elégséges iesz, hogy véget vessen ama polémiáknak, melyek fájdalom a déli német sajtó orgánumaiban a szóban forgó hírlapi hírhez rovásomra csatlakoztak. Berlin, sept. 24. 1859. Richter Lajos, theologia- és jogtudor, titk. főkorm. tanács, és tanár.u *) Vegyesek. A* „Augsb. Allgeraeine Zeitung" a sept. l-sői nyiltparancs megjelenése óta kifogyhatlan amaz örvendetes benyomások leírásában, melyeket ama rendelet a hazai protestánsokra tett. — Nem irigyeljtik az Alig. Z szerkesztőségétől tudósítóinak sem ügyességét, sem őszinteségét, de szivünkből sajnáljuk, hogy orgánumunk, mely a protestáns állapotok hü tökre szeretne lenni, csak egyetlen egy adatocskát sem közölhet, mely a nevezett lap ügyünkre vonatkozó közléseit megerősíthetné. Nem első eset az, hogy a külföld a nevezett lap által hazánk ügyállása felőli gondolkodásában félrevezettetik, annál meglepőbb volt reánk nézve a 271. számban megjelent következő közlemény : Berlinből következő irást vettünk azon megkereséssel, hogy azt az Alig. Ztg hasábjaiban felvegyük: „A legközelebbi napokban a nyilvános lapok azt a hírt terjesztették, hogy én Főherceg Albrecht Ö Fenségének Berlinben léte alatt, fenséges *) Megjelent Pesten 1859, ára 1 frt. — 10 példány 8 frt. A nemmagyar protestánsok ügyét illetőleg — hivatalos utón már közzé tétetett, hogy a császári kormány annak végleges szabályozása előtt az evangélikusok organumait a felett ki akarja hallgatni, — hogy azután ezen az alapon rendeletet bocsásson ki. — A mint most a „Pr.w hallja — a cultus ministerium meghagyásából a felszólítás megtétetett, hogy javaslatokat készítsenek és az eljárás megrövidítésére azon utasítás adatott, miszerint ez uj tanáeskozmányok amaz emlékiratra támaszkodjanak , melyet a nyárban az akkori belsőministerium által Bécsbe hivatott evangélikus superintendensek dolgoztak és a cult. ministeriumnak átnyújtottak. Ezen az uton rövid időn gyakorlati eredményt érhetni, és ezen körülmények közt nagyon megérdemli, hogy emlékezetbe visszahozattassék, mit indítványozott az említett emlékirat. Ezen indítványok közül, melyek — mint kell hogy kiemeltessék — az egyezmény befejezése előtt megállapíttattak — a fontosabbak : Mindkét hitvallású evangélikusok a birodalom minden koronatartományaiban polgári és politikai tekintetben letelepítéseknél, nyilvános jótékonyintézetek alapításánál stb. a róm. katholikusokkal tökéletesen egyenjogúak. — Vegyes házasságbóli gyermekek szülőik vallását követik — nem szerint, mig jelenben a katholikus atyát minden-, az evangélikust csak a fiú-gyermekek követik. —• A gyermekek nevelésére vonatkozó minden reversálisok a kiállítónak lelkiismeretére hagyatnak szabadon. — Katholikus gyermekek látogathatják az evangelikus iskolákat és megfordítva. — Az evangélikus katonaságnak vallási szükségeiről kielégítő gondoskodás fog lenni. Hol az evangélikusoknak saját temetöjök nincs, a létező, közönséges sorban használatukra áll. — Vegyes házasságok megáldása, épen oly érvényesen végeztethetik evangelikus mint katholikus lelkész által.—Az egyháznak — az elválást illető elve érvényes a vegyes házasságban élő evangélikusokra is. — Az állam magára vállalja az evangélikus lelkészeknek készpénzzeli fizetését, hol s a mennyiben erre nézve alap által nincs gondoskodva, to« vábbá segélyezi a szükség szerint uj papságok és egyházak felállítását. — Az evangélikus egyházi hatóságoknál csak evangélikusok hivataloskodhatnak. Ezen emlékiratban egyszersmind indítványoztatik a fenálló consistoriális-szerkezetnek közöi presbyteri és synodálís szerkezetté változtatása és kéretik egy alkotmányozó zsinat mielébbi egybehivatása. *) Azok kedveért, kik a külföldi egyházi irodalomban kevésbé jártasok, megjegyezzük, hogy Bichter a német protestáns egyházi jogtanban első rendű tekintély. Főművei: Lehrbuch des katholischen und evangelischen Kirchenrechts , mit besonderer Rücksicht auf deutsche Zustande 5-te verbesserte Auflage Leipzig 1858. és Geschichte der erangeliscben Kirchenverfassung in Deutschiand Leipzig 1851.
