Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-04 / 40. szám

elídálja lassankint, s a közerő daraboltságával káros zsibbadást okoz, mondom: csak e két körülmény is megérdemelné , hogy vigyázva járjunk el most és ezentúl. Hitem szerint, jobb lenne, ha az affiliálás szélesebb alapra fektetése által segitnénk az ügyen, melylyel okosan bánva, két legyet, hármat is adna egy csapásra, — sapienti satis! Főtanodai bölcsészeti tanár tdő M. J. ur, egyházmegyénkbe kebeleztetési szándékát nyilvánítván : örömmel fogadtatott; melyhez a tiszta barátság — atyafiságos vonzalmon kivül, szabadjon szép reményeket kötnünk, egyházmegye s iskola viszonyi tekintetből is. S hála Istennek, hogy van már egy paptanárunk is! Figyelmet kérek! A marosi egyházmegye rendes gyűlési krónikájában, talán egyetlen példa — válóitélet mondatott egy! Ugy látszik, hová tovább, mind inkább bekezdették látni az emberek, hogy : rosz rosszal, de roszszabb rosz nélkül; s talán még ennél is érezhetőbb, hogy : szűk a pénz ! Végül, competenter és szépen megköszöné nt. esperes ur egyik algondnokunk , tek. D. E. urnák, azon hivatását nemesen felfogó, éber és folytonos figyelmét, melylyel minden gyűléseinken mind végig jelen van, sok tudományjával, gazdag tapasztalataival minket erősít, s ügyeink ékesen és ]ó renddel való folyását segíti. — Hízelgés soha sem volt kenyerem, s talán azért is, nem a legédesebb: de a két haza szine előtt, el kötelezett addictio — s megcáfoltatástóli félelem nélkül kimerem mondani: ha a sok felől igénybe vett, s távollétében is velünk foglalkodó egyik fögondnokunk id. g. J. D. ur is megjelenhetik gyűlésünkén, akkor mondom, jöjjön el akár ki hozzánk: s két gondnok és esperesünkben látni fog egy trium viratust, melynél szebbet a maga nemében Roma sem látott. Isten adjon sok ilyeneket vallásunk — anyaszentegyházunk — s iskoláinknak !!! Koldusbot. » TF ^L C2 0 cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 15-ről kelt legfelsőbb határozatával Mikulás János iskolatanácsost Magyarországban, eddigi érdemteljes működésének elismeréseül, a Ferenc József -rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földíszítni méltóztatott. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 15-röl kelt legfelsőbb határozatával Kiss Lajos tanárt a nagykörösi evangélikus helvét hitvallású gymnásiumnál Magyarország számára iskolatanácsossá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Szerkesztői mondani való. Gáspári János cikkét a magyarhoni protestáns choralokat illetőleg várjuk. Viszonzás. *) Az Oesterreichische Zeitung 221-dik számában egy pesti levelező azt igyekszik elhitetni a világgal: hogy a prot. ügyekben megjelent 1-ső septemberi nyiltparancs ellen, csak egy, a Prot. egyh. és isk. lapok által képviselt pártnak — csupán lelkészeknek van, eddig csak is a forma ellen kifogása, az egyház világi tagjait pedig megnyugodtaknak, sőt a protestánsok tömegét, mely magát azon szellemhez tartja, melyben az idézett nyiltparancs keresztül vitetni fog, megelégedettnek mondja. Nem szándékom sem ezen, sem levelezőnek egyéb állításairól — ezúttal legalább részletesen szólani, mert reménylem, hogy ezt, ezen lapok tisztelt szerkesztője megteendi, kifejtvén azt is, hogy igaz-e az, miszerint azon észrevételek, melyeket lapjában eddig a nyiltparancs irányában elmondott, csupán a formát illetik; én a fentebb idézett állításoknak csak két tételére nézve akarom elmondani észrevételemet. *) E cikk későn érkezett s e miatt a lap végére szorult. Elsőben is nyíltan tagadom, hogy a Prot. egyh. s isk lap bármely pártnak is a magyar prot. egyházban organnma volna, mert ezen lap midőn egyfelől a legellenkezöbb vélemények előtt megnyitotta hasábjait, addig másfelől a szerkesztő belátása és nézete szerint képviselni akarta mindig a magyar prot. egyház józan érdekeit, melyekre nézve ha lehetnek is az egyes pontoknál a nézetekben eltérések , a követendő vezérelvekre nézve, majdnem mindenki egyetért, mindazokban tehát, melyek hasábjaina magyar prot. egyház hitelveihez és törvényes helyzetihez híven elmondattak, a Prot. egyh. s isk. lap az összes prot. egyház organuma inkább mint sem valami egyes párté. Hogy pedig semmi esetre nem egy csupán lelkészekből álló pártot képvisel,mutatja azt azon nem lelkész irók száma, kik benne szót emeltek, mutatja az, hogy ha nem értettek is a szerkesztővel minden dolgokban egyet mindenek, ha nem lehet is állítani, hogy a szerkesztő — mint ember — soha semmiben ne tévedhetett volna, sem ellene, sem lapja ellen nem viseltetett ellenséges indulattal senki más, mint épen egy igen csekély lelkészi töredék, és ez is valamint egyfelől nem magyar prot. elvek miatt, ugy másfelől nem az államhatalom iránti feltétlen hódolatból, hanem az egyház jólléte ellen törő hierarchicus, s épen nem magyar, az államra nézve veszélyes irányzatánál fogva. Másodszor nyíltan tagadom azt, hogy a magyar prot. egyház nem-lelkész-tagjai a nyiltparancs által oly tökéletesen megnyugtatva, kielégítve lennének. Ily állításhoz akkor, midőn az illetők még csak nem is nyilatkozhattak, mindenesetre sok bátorság—igaz néven máskép nevezik— kell, mindenesetre vagy az ügyekbeni tökéletes járatlanságot árulja el, vagy a prot. egyház világi férfiai irányában azon nem hízelgő hitnek kifejezése, hogy ök a kettős elnökleti kérdésben hiúságuknak eleget téve látván, egyébbel nem gondolnak. Bizonyosan mindenki köteles tisztelettel fogadja a nyíltparancsot, de meggyőződésem szerint tökéletes megelégedéssel, megnyugvással fogadni azt, lelkésznek és nem-lelkésznek egyaránt lehetetlen egyebek mellőzésével már csak azért is, mert l-ször, ha a magyar prot. egyház a nyiltparancsot megelégedéssel fogadná azáltal elismerné azt, hogy ezentúl a békekötések sa 1791.26-ik törvcikk helyet, ebben leend biztosítéka, ezáltal fog szabályoztatni államhozi viszonya, elismerni a kormánynak azon jogát, hogy rá nézve kötelező erejű törvényeket hozhasson, mi ha most nem is, de jövóben végveszélyt hozhatna reá, mert hiszen a miniszterek változnak, s a mennyi joggal a jelen minisztérium alkottatott törvényt számunkra, épen olyannal fog egy másik is majd alkotni, mely talán ellenséges indulattal viseltetik irántunk. De nem is lehet a magyar prot. egyháznak hitelveink szerint is megnyugodni más törvényekben, mint a melyeket a fejedelem tudtával önmaga alkotott, alkotott pedig az egyedül törvényes módon, au; tonom zsinaton, mert a prot. egyháznak intézményei önmaga által, s önmagábóli fejlesztése, rendezése,— egyik okvetlen életfeltétele. Nem, 2-szor, mert ez által a magyar prot. egyház a történeti fejlődési jog alapjáról, a kegyelemére helyeztetnék , már pedig a kegyelem hálára köteleztet bár, de biztosítékot, — miután ki azt osztja épen ugy halandó, mint a ki veszi, csupán a történeti alapokon nyugvó jog adhat. Mellőzve most több okoknak felemlítését magamra vonatkozólag , mint egy a világi tagok közül, ismételten tiltakozom azon állítás ellen, mint ha az egyház világi tagjai a bár mindenkor köteles tisztelettel fogadott nyiltpa-, rancscsal megvolnának és meglehetnének elégedve, reménylem, hogy miután az egyház többi világi tagjai is így gondolkoznak, nyilatkozni fognak többen, nehogy ismét egy lelkészi és egy világi táborba szétválni láttassunk. Pest, sept. 30-án 1859. Tisza Kálmán.