Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-04 / 40. szám

BELFÖLD. Tiszáninnen, sept. 15. Folyó sept. 11. s következő napjain tartá a tiszainneni ref. egyházkerület őszi közgyűlését, Alsó-Borsodban, Mező-Csáthon, Apostol Pál superintendens és Nagy Gedeon alsó-borsodi segédgondnok elnökletök alatt és Havas Sándor országfejedelmi biztos jelenlétében. — Az egyházmegyékből összesen 36—39 képviselő. Az ungi7

felső-borsodi és felső-zempléni segédgondnokok vagy nem jöhettek, vagy nem jöttek. Az esperesek közöl Terhes Sámuel rimaszombati lelkész maradt el, lemondván hivataláról, de a kit helyettes személyesített. Egyes küldöttek is hiányzottak leginkább a távoli (felső-zempléni és ungi) egyházmegyékből. Ily formán a képviselet nagyon tájszerünek vala mondható , a mi elkerülhetetlen , valameddig a vándorgyűlések fenmaradnak ; mindamellett a jelenvoltak bölcs magukmérséklése, belátása megóvá a tanácskozást netaláni oly egyoldalúságtól, milyenek az egyházkerület régibb korából több emlékei maradtak reánk; jele, hogy a gyiilés többé nem annyira személyek mint elvek vezérlete alatt áll, s ki van emelve bár nem mindenben, a helyiségek lehető aria cattivajából. És a vándor gyűlések mégis eltörlendök, nem egyébért, mint azért a mit Cato szokott mondani : „denique Carthaginem delendam censeo." Azonban erről ne többet! A tanácskozások nagy tárgyakkal valának elfoglalandók. A helyettes fögondnok és algondnok urak még a mult májusi, Miskolcon tartott gyűlés határozata következtében íelszólíttatván, hogy helyeiket foglalják el, s felfügesztett vagy félbeszakadt hivatalaikat folytassák — a mi tulajdonképen csak tiszteségesbneme a lemondatásnak — azzal válaszoltak, hogy egyik megható levelet irt, finom éreztetésével a nemigen finom módnak, melylyel az egyházkerületi gyűlés felé közeledett, midőn as&k jegyzőkönyvileg (ha igaz) hivta meg világi elnökét, azt az elnököt, ki helyettesül akép választatott ugyan, hogy néhai gr. Teleki József leendő halála után azonnal lépjen lőgondnoki helyére , de a bekövetkezett haláleset után egy árva szóval sem hivatott meg a testület által, a mint a közillem és szokás szerint is kellett volna, hanem csak a mult tavaszon kapta a felhívó ultimátumot. Az algondnokról magán személyek magán értesítése után tudja a kerület, hogy lemond; ünnepélyes lemondó levelet ő nem irt; vagy ha irt is, de a gyűlés azt nem látta. így lemondása még nem teljes, nem bevégzett tény; mindamellett az egyházkerület megrendelte az uj választást mindkettőre nézve és elpattanásig feszített egy ideget, hogy annál jobban pengjen ha elszakad: a kegyelet idegét, mely a protestáns egyházi és világi elemnek oly hatalmas összetartója volt mindekkorig. — Az elkövetett lépésre az egyházkerületnek teljes joga választani sértetlenül megállapíttatván, nincs egyéb hátra, mint férfiak után nézni, kik ne csak lelkesedéssel bírjanak, hanem bölcsességgel is a dolgok vitelében. Ezt a tiszáninneni egyházkerület annál hangosabban említheti s kívánhatja, mert a válságos éveket rendülés nélkül állotta ki; s most, az idők szigorának enyhültével, múltjának megtagadása volna a jót nem folytatni, a meglevő erőt fel nem használni, a tegnapból a holnapra nem gazdálkodni. A választás megállapítása közben az estére haladt tanácskozás végén, csak alig félig meddig mondva hallatszott egy indítvány, hogy az egyházkerületi világi főgondnoknak ne csak a főiskolára, hanem az egyházkerületre nézve is legyen helyettese, vagy más szóval: a főkurátor távollétében ne a legidösb segédgondnok, hanem a vicekurátor vigye a világi elnökletet. Az elnöklő segédgondnok ez indítványt igen röviden bevégzé: hogy az itt nincs szokásban, s ennyi volt az egész. Mégis ha csakugyan rendezett alakban akarunk tanácskozni, nem ártana oly világi elnököt látni az egyházkerület élén, a kit maga az egyházkerület nem pedig annak egy része (az egyházmegyék valamelyike) választott. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint ilyen egyházkerületi algondnok volt ugyanazon időben kiscsolsói Ragályi Gedeon, a főiskoláé pedig boronkai Boronkay Zsigmond, választatván mindkettő Sárospatakon, amaz jul. 13. emez 14. napján, 1807. De így volt az egyházkerület algondnoka legközelebb Lónyay Gábor és a főiskoláé Komáromy József. Ezen intézkedés fentartása, első szemre is oly üdvös, hogy méltó lesz iránta az egyházmegyék figyelmét felkölteni,igénybe venni. írták a lapok, hogy egyházkerületünk a sárospataki szentirásmagyarázati stb. tanszékre, úgyszintén rendes énektanári állomásra pályázatot hirdetni elhatározta magát. A pályázat kihirdettetvén, sept. első napjáig a szentirásmagyarázati székért pályáztakjj: dr. Heiszler József, gyönki reform, lelkész és gymnásiumi állandó igazgató, Tamko Ferenc mezökeresztesi Segédlelkész, és Czelder Márton losonci lelkész és tanár. A bizonyítványok, a latin nyelven irt saját életrajz felolvastatván, az egyházkerület megelégedését nyilatkoztatta ki a pályázók és pályázat sikere felett, s választáshoz fogván, dr. Heiszler József nyert 22. Tamko Ferenc 5 szavazatot; így elöbbeni, mint leendő sárospataki tanár, nyilvánságosan kikiáltatott, megerősíttetett, meghívatni rendeltetett. — Nem lehet eléggé nem roszalni a kisebbség nyugtalanságát, mely hiven májusi gyűlésünkön foglalt állásához, még most is ellenezte, sőt semmivé akarta tenni a pályází.t elvét, gyakorlatát. Igen természetes , hogy az egyházkerület ennyire nem hagyhatta el magát, nem is hagyta. Az énektanári állomás elnyerésére pályáztak Csukás Zsigmond, Szabadszállásról, Ivánka Sámuel, Szentesről, Czike Zsigmond, Losoncról. Az illető okmányok meghallása után Ivánka Sámuel egyező akarattal, közfelkiáltással megválasztatott. De agyülés nemcsak tanácskozó, hanem egyúttal felavatási (papszentelő) gyűlés is volt. A felavatás nyilvános isteni tisztelettel, sept. 11-én, vasárnap reggelén nyitámeg a gyűlést. Huszonöt ifjú lépe végleg a papi szent pályára. Kun Bertalan, miskolci lelkész monda egyházi beszédet, „az egyetemes papság" eszméjéről. Minden dicséretet érdemlő beszéd; kár, hogy annyira meg volt benne ragadva és kiemelve az ünnepély alkalma, hogy a később felépett superintendens, ki pusztán mint felavató lépett fel, csak ismétlője volt ugyanannak. Ez nyomasztólag hatott a szép számú közönségre. Az ifjú felszentelendők azonban bőven nyertek oktatást, tanítást mindkét részről. A felavatási ünnepély egyik mozzanata, hogy az „ifjak" élete, illető egyházmegyei főjegyzők által, a közönség előtt felolvastatik. Nem mondjuk, hogy nem felesleges , de hogy unalmas , arról semmi kétség. Az ifjú pap kiáll a középre. Mindegyikről igen jó mondatik. De szerény ember sohasem lehet annyira önérző, hogy oly hangos rhetorikára, minő volt az abauji jegyzőé, olyan idétlen dicséretre , minő volt a gömörié, el ne piruljon. Nyolc megyéből nyolcféle hang, stylus és köszönet, ha mindegyik nem a legjobban dicséri a maga egyházmegyéje újoncát. Az egyetemes értekezletre, mely tavaly májusban Pesten, majd sept. végén Debrecenben tartá, s ez évben Sárospatakon fogja tartani összejövetelét, az egyházmegyék által kijelöltek közül mint követek választattak meg az egyházi részöl Hegedűs László, alsózempléni esperes ; Zsar! nay Lajos, egyházkerületi főjegyző; világiak közül Ragályi : Károly felsőborsodi, Erdélyi János alsózempléni világi ülnökök. Ezek akadályoztatása, esetében pótkövetek lőnek Édes Albert alsóborsodi esperes, Kun Bertalan miskolci lelkész, egyháziak ; Arvay József képezdei igazgató és Zsarnay Imre tornai ülnök, világiak. Az értekezlet ez évi ülése novemberben lészen Sárospatakon. A tanácskozás harmadik napjára viradva, mint nagyérdekii újságot vettük az egyházrendezésről szóló legfelsőbb nyiltparancsot, de róla tanácskozni vagy hozzá szólni nem levén a képviselők meghatalmazva, puszta felolvasásnál s tudomásulvevésnél tovább a gyűlés nem mehetett. Egy netaláni szükségből beállandó összejövetel iránt, egyetértve a többi testvér egyházkerületekkel, a superintendensi hivatalnak hagyatott meg rendelkezni.