Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-04 / 40. szám

BELFÖLD. Tiszáninnen, sept. 15. Folyó sept. 11. s következő napjain tartá a tiszainneni ref. egyházkerület őszi közgyűlé­sét, Alsó-Borsodban, Mező-Csáthon, Apostol Pál superinten­dens és Nagy Gedeon alsó-borsodi segédgondnok elnökletök alatt és Havas Sándor országfejedelmi biztos jelenlétében. — Az egyházmegyékből összesen 36—39 képviselő. Az ungi7 felső-borsodi és felső-zempléni segédgondnokok vagy nem jöhettek, vagy nem jöttek. Az esperesek közöl Terhes Sámuel rimaszombati lelkész maradt el, lemondván hivata­láról, de a kit helyettes személyesített. Egyes küldöttek is hiányzottak leginkább a távoli (felső-zempléni és ungi) egyházmegyékből. Ily formán a képviselet nagyon tájsze­rünek vala mondható , a mi elkerülhetetlen , valameddig a vándorgyűlések fenmaradnak ; mindamellett a jelenvoltak bölcs magukmérséklése, belátása megóvá a tanácskozást netaláni oly egyoldalúságtól, milyenek az egyházkerület régibb korából több emlékei maradtak reánk; jele, hogy a gyiilés többé nem annyira személyek mint elvek vezérlete alatt áll, s ki van emelve bár nem mindenben, a helyiségek lehető aria cattivajából. És a vándor gyűlések mégis eltör­lendök, nem egyébért, mint azért a mit Cato szokott mon­dani : „denique Carthaginem delendam censeo." Azonban erről ne többet! A tanácskozások nagy tárgyakkal valának elfogla­landók. A helyettes fögondnok és algondnok urak még a mult májusi, Miskolcon tartott gyűlés határozata követ­keztében íelszólíttatván, hogy helyeiket foglalják el, s fel­fügesztett vagy félbeszakadt hivatalaikat folytassák — a mi tulajdonképen csak tiszteségesbneme a lemondatásnak — azzal válaszoltak, hogy egyik megható levelet irt, finom éreztetésével a nemigen finom módnak, melylyel az egy­házkerületi gyűlés felé közeledett, midőn as&k jegyzőköny­vileg (ha igaz) hivta meg világi elnökét, azt az elnököt, ki helyettesül akép választatott ugyan, hogy néhai gr. Teleki József leendő halála után azonnal lépjen lőgondnoki he­lyére , de a bekövetkezett haláleset után egy árva szóval sem hivatott meg a testület által, a mint a közillem és szo­kás szerint is kellett volna, hanem csak a mult tavaszon kapta a felhívó ultimátumot. Az algondnokról magán sze­mélyek magán értesítése után tudja a kerület, hogy lemond; ünnepélyes lemondó levelet ő nem irt; vagy ha irt is, de a gyűlés azt nem látta. így lemondása még nem teljes, nem bevégzett tény; mindamellett az egyházkerület megren­delte az uj választást mindkettőre nézve és elpattanásig feszített egy ideget, hogy annál jobban pengjen ha elsza­kad: a kegyelet idegét, mely a protestáns egyházi és világi elemnek oly hatalmas összetartója volt mindekkorig. — Az elkövetett lépésre az egyházkerületnek teljes joga vá­lasztani sértetlenül megállapíttatván, nincs egyéb hátra, mint férfiak után nézni, kik ne csak lelkesedéssel bírjanak, hanem bölcsességgel is a dolgok vitelében. Ezt a tiszánin­neni egyházkerület annál hangosabban említheti s kíván­hatja, mert a válságos éveket rendülés nélkül állotta ki; s most, az idők szigorának enyhültével, múltjának megta­gadása volna a jót nem folytatni, a meglevő erőt fel nem használni, a tegnapból a holnapra nem gazdálkodni. A választás megállapítása közben az estére haladt tanácskozás végén, csak alig félig meddig mondva hallat­szott egy indítvány, hogy az egyházkerületi világi főgond­noknak ne csak a főiskolára, hanem az egyházkerületre nézve is legyen helyettese, vagy más szóval: a főkurátor távollétében ne a legidösb segédgondnok, hanem a vice­kurátor vigye a világi elnökletet. Az elnöklő segédgond­nok ez indítványt igen röviden bevégzé: hogy az itt nincs szokásban, s ennyi volt az egész. Mégis ha csakugyan ren­dezett alakban akarunk tanácskozni, nem ártana oly világi elnököt látni az egyházkerület élén, a kit maga az egyházkerület nem pedig annak egy része (az egy­házmegyék valamelyike) választott. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint ilyen egyházkerületi algondnok volt ugyanazon időben kiscsolsói Ragályi Gedeon, a főisko­láé pedig boronkai Boronkay Zsigmond, választatván mind­kettő Sárospatakon, amaz jul. 13. emez 14. napján, 1807. De így volt az egyházkerület algondnoka legközelebb Ló­nyay Gábor és a főiskoláé Komáromy József. Ezen intézke­dés fentartása, első szemre is oly üdvös, hogy méltó lesz iránta az egyházmegyék figyelmét felkölteni,igénybe venni. írták a lapok, hogy egyházkerületünk a sárospataki szentirásmagyarázati stb. tanszékre, úgyszintén rendes énektanári állomásra pályázatot hirdetni elhatározta ma­gát. A pályázat kihirdettetvén, sept. első napjáig a szent­irásmagyarázati székért pályáztakjj: dr. Heiszler József, gyönki reform, lelkész és gymnásiumi állandó igazgató, Tamko Ferenc mezökeresztesi Segédlelkész, és Czelder Márton losonci lelkész és tanár. A bizonyítványok, a latin nyel­ven irt saját életrajz felolvastatván, az egyházkerület meg­elégedését nyilatkoztatta ki a pályázók és pályázat sikere felett, s választáshoz fogván, dr. Heiszler József nyert 22. Tamko Ferenc 5 szavazatot; így elöbbeni, mint leendő sá­rospataki tanár, nyilvánságosan kikiáltatott, megerősítte­tett, meghívatni rendeltetett. — Nem lehet eléggé nem ro­szalni a kisebbség nyugtalanságát, mely hiven májusi gyű­lésünkön foglalt állásához, még most is ellenezte, sőt sem­mivé akarta tenni a pályází.t elvét, gyakorlatát. Igen ter­mészetes , hogy az egyházkerület ennyire nem hagyhatta el magát, nem is hagyta. Az énektanári állomás elnyerésére pályáztak Csukás Zsigmond, Szabadszállásról, Ivánka Sá­muel, Szentesről, Czike Zsigmond, Losoncról. Az illető okmá­nyok meghallása után Ivánka Sámuel egyező akarattal, közfelkiáltással megválasztatott. De agyülés nemcsak tanácskozó, hanem egyúttal fel­avatási (papszentelő) gyűlés is volt. A felavatás nyilvános isteni tisztelettel, sept. 11-én, vasárnap reggelén nyitámeg a gyűlést. Huszonöt ifjú lépe végleg a papi szent pályára. Kun Bertalan, miskolci lelkész monda egyházi beszédet, „az egyetemes papság" eszméjéről. Minden dicséretet ér­demlő beszéd; kár, hogy annyira meg volt benne ragadva és kiemelve az ünnepély alkalma, hogy a később felépett superintendens, ki pusztán mint felavató lépett fel, csak ismétlője volt ugyanannak. Ez nyomasztólag hatott a szép számú közönségre. Az ifjú felszentelendők azonban bőven nyertek oktatást, tanítást mindkét részről. A felavatási ünnepély egyik mozzanata, hogy az „ifjak" élete, illető egyházmegyei főjegyzők által, a kö­zönség előtt felolvastatik. Nem mondjuk, hogy nem feles­leges , de hogy unalmas , arról semmi kétség. Az ifjú pap kiáll a középre. Mindegyikről igen jó mondatik. De sze­rény ember sohasem lehet annyira önérző, hogy oly han­gos rhetorikára, minő volt az abauji jegyzőé, olyan idétlen dicséretre , minő volt a gömörié, el ne piruljon. Nyolc me­gyéből nyolcféle hang, stylus és köszönet, ha mindegyik nem a legjobban dicséri a maga egyházmegyéje újoncát. Az egyetemes értekezletre, mely tavaly májusban Pesten, majd sept. végén Debrecenben tartá, s ez évben Sárospatakon fogja tartani összejövetelét, az egyházmegyék által kijelöltek közül mint követek választattak meg az egyházi részöl Hegedűs László, alsózempléni esperes ; Zsar­! nay Lajos, egyházkerületi főjegyző; világiak közül Ragályi : Károly felsőborsodi, Erdélyi János alsózempléni világi ül­nökök. Ezek akadályoztatása, esetében pótkövetek lőnek Édes Albert alsóborsodi esperes, Kun Bertalan miskolci lel­kész, egyháziak ; Arvay József képezdei igazgató és Zsarnay Imre tornai ülnök, világiak. Az értekezlet ez évi ülése no­vemberben lészen Sárospatakon. A tanácskozás harmadik napjára viradva, mint nagy­érdekii újságot vettük az egyházrendezésről szóló legfel­sőbb nyiltparancsot, de róla tanácskozni vagy hozzá szólni nem levén a képviselők meghatalmazva, puszta felolvasás­nál s tudomásulvevésnél tovább a gyűlés nem mehetett. Egy netaláni szükségből beállandó összejövetel iránt, egye­tértve a többi testvér egyházkerületekkel, a superintendensi hivatalnak hagyatott meg rendelkezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom