Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-04 / 40. szám

emelkedés lenne, hanem csak valamely külső surrogatum, mely olyanforma viszonyban állana a sajátképeni azaz autonomicus organisátióhoz, mint az esztergályozott faláb, a test belső szervezetéből kinőtt és a hátgerinc legbensőbb velőivel is összeköttetésben lévő természetes lábszárhoz. Azonban ha zsinatot akarunk is, nem szükséges-e, hogy azt az egyes superintendentiális gyűlések okvetlenül megelőzzék ? miután a zsinat az egyház élöfájának ugyan koronája, melyen a gyümölcs terem, de annak egyes suda»ait, törzsökét és gyökérszálait az egyes superintendentiánként előre kifejlett közvélemény és közohajtás szerint alakulna? az olyanról János evangyélistának ama szavait lehetne csaknem elmondani: „mi közülünk mentek ki, de nem közülünk valók voltak." Hogy nemsokára zsinat fog Összegyűlni: ezt mind a cs. kir. pátens biztos kilátásba helyezi, mind több hirlapi közlemények remélnünk engedik. Ily körülmények között superint. gyűlést nem tartani, valósággal komoly mulasztás lenne. De vegyük a dolgot más oldalról. Tény, hogy a cs. kir. pátens kiadatott, s bár még eddigi tudomásom szerint a szokott hivatalos úton superintendenseinkkel nem közöltetett ; de azért lehetetlen ignorálnunk annak megjelenését. Az is tény, hogy e pátens roppant fontosságú hordcrejénél fogva a hazai prot. világ minden gondolkodó tagjának figyelmét mindenfelé a legélénkebben foglalkodtatja. Mindenfelé kezdenek a pátens által okozott benyomások mutatkozni, s e benyomások őszinte nyilatkozása Felséges Fejedelmünk legmagasb akarata által nemcsak nem elleneztetik ; sőt megvagyunk győződve a felől, miszerint atyai indulattal is fogadtatik, miután a törvényhozó bölcsességétől különben is elválaszthatlan azon tapintat, mely szerint tudni akarja, hogy intézkedései micsoda hatásokat idéztek elő, mily mértékben találkoztak a közohajtásokkal 8 a fenforgó szükségek és jogok szempontjából miként lehetne azokat még tökéletesebbekkel felváltani. A lapok már itt-ott részint általánosságban, részint tüzetesebben is nyilatkoznak és nyilatkoztak a pátensre vonatkozólag; hisz a közvéleménynek illő módon s kellő szerénységgel nyilvánulhatását ha még a már foganatba vett, tisztán polgári törvények és államintézkedések irányában sem lehet feltétlenül kárhoztatni, mennél kevésbé lehet ezt kárhoztatni , s meggátolni akarni az egyházi ügyeket érdeklő intézkedések irányában ? És váljon a mi szabad lehet egy lapnak, egy cikk irónak, nem volna-e szabad az egyházunk törvényes orgánumainak ? Teljesen meg vagyok győződve, hogy Felséges Fejedelmünk s annak magas kormánya a superintendentiális gyűléseken a pátens irányában nyilvánuló hangulatot biztosabb tájékozási alapul fognák venni, mint a lapoknak egyes cikkek szikráiban fel-felvillanó felfogásait. Igenis arra nézve, hogy a fenforgó egyházszervezés ügye körül a közvélemény és közóbajtás teljes és tiszta megállapodásra emelkedhe88ék, szabályosan utbaigazodhassék, az irodalmi fejtegetések és ártatlan eszmecseréken felül, a gyűlések köztanácskozásai is okvetlenül megkivántatnak. Hogy mit fognának tenni a super. gyűlések ? azt nem tudhatom ; de annyit tudok, hogy a zsinat jogainak bizonyosan praejudiciumára tenni semmit sem fognának. Ha csak teljes hódolattal azt jelentenék is ki netalán készítendő kérvényökben, hogy a zsinat összejöveteleig, mostani státusquónk hagyattassék meg s a zsinatnak mily alakban összehívása találkoznék az egyház óhajtásával s a t. s a t. meg kell vallani, hogy a gyűlésnek haszna, fontossága szembetűnő lehetne. Nem lehet az idő komoly fontosságát, a teendők roppant halmazát be nem látnunk; nem lehet tagadnunk, hogy egyházunknak igazgatása, kormányzása a mostani átalakulás küszöbén nehezebb, mint valaha; az események gyorsan egymásután bekövetkező léptei miatt felette bajos nem csak egyesekre, de az egyházi testületekre nézve is a biztos tájékozás. Ezeket tekintetbe véve, méltányosan kiváohatjuk-e, hogy superintendenseink és h. guperintendenseink a roppant teher súlya alatt magukra legyenek hagyatva; ők emeljék a súlyt, melynek elbírása magának a superintendentiának is dolgot ad ? Hátha annak a superintendensnek a gyűlés nem tartás és tartani nem akarás következtében, lába megtántorodik, ki lesz annak erőtlensége miatt felelős? vagy azt hisszük, egy ember a mostani viszonyok kényes szálai között; jobban eligazodhatik, mint egy sup. gyűlés?! Merész remény, melynek csillogó szik rája ingoványos slippedékbe csalhat be. Ne tegyük a superintendensi hivatalt nehezebbé, mint azt egy ember elviselheti s midőn még módunkban áll gyil lésileg intézkednünk, ne térjünk a választmányok 8 bizottmányok utján intézkedni kellés sikamlós jegére. Megvalljuk , ily komoly percekben az egyház ügyei körül Őrt állás nehéz tisztét a superintendentiália gyűlések kezéből kivenni s akár superintendensre, akár netalán majd igazgató választmányra bízni tanácsosnak nem véljük ; sőt azt hiszsztik, hogy ily nehéz tisztet sem a superintendens, sem választmány kellő körültekintés mellett, tekintve a roppant felelősség terhét, magára nem vállalhat. Ugyanazért azon nézetben vagyunk, hogy az egyes superintendentiáknak minél előbb gyűlést kellene tartamok ; mert ezeknek késleltetése csaknem annyi, mint Fejedelmünk azon atyai intentiója valósulásának habár szándéktalan megnehezítése s késleltetése, hogy prot. egybá zunkban a régen óhajtott restitutio ad integrum minél előbb megtörténhessék. Filó Lajos. —ISKOLAÜGY. Losonci gymnásium. Körlilbelöl egy hónapja, midőn e lapok iskoláink iránt oly tüzetes részvétet tanúsító hasábjain, a losonci gymnásium állásáról, igénytelen név-aláirásommal egy kis rajz megjelent. Most mintegy a köveikezetesség által felhiva érzem magamat, hogy az intézeteknek annyira érdekökben fekvő köztudomás és figyelem végett gymnásiumunkról a következőket nyilvánosságra juttassam. A helv. hitv. gyülekezet részéről folyó hó 15-ik napjára hirdetett tanári állomási pályázat következtében, f. hó 18-án egyháztanácsi ülésünkben tanárul, legközelebb a selmeci gymnásiumban működött tks Nagy Soma ur okleveles mérnök és tanár választatott el, huszonnegyedike pedig e hónapnak, az által nevezeslté magát, hogy tanintézetünk s az ág. hitv. rokonok iskolába közt, a már annyi évek óta próbálgatott, de mind annyiszor meghiusult uniót létrehozta. Mivel majd negyven éve fáradozott már e munkán , nem titkolhatni, hogy többen, némi borús aggodalmakkal lépték át városházunknak e vegyes tanácskozhatásra átengedett díszes tereme küszöbeit; azonban a keblek mindkét részről megértvén a kor és helyiviszonyok kényszerítő hatalmát, a nógrádmegyei ág. hitv. esperes n. t. Svehla Pál és tek. Bepecky Ferenc urak ügyes és minden tekintetben közméltánylattal említendő iker elnökletök alatti kölcsönös nyilatkozatok, az annyiszor óhajtott, de annyiszor füstbe ment sikerdús eredményt csakugyan megtermétték. Az egyesülési pontok közül, mint a tanítás sükerét illetőleg lényegesebbeket, szükségesnek látom a következőket megemlíteni: az uniált gymnásium, melyben mind a tanítási, mind az igazgatási nyelv magyar s a tanterv autonomicus életrendszerükből kifolyó protestáns, egyelőre algymnásiumnak nyilvánittatik, működvén benne a nógrád megyei ág. hitv. esperesség által választott és fizetett három tanár, kik közül ugyan a harmadiknak megválasztatása még e pillanatban nem bevégzett tény, a