Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-01 / 1. szám

Végre azonban, a magyar kir. udvari cancellaria jun. 3-ról kérdést intézett a m. kir. helytartó tanácshoz, hogy mivel a két hitvallású evangélikusok zsinattarthatásért folyamodtak , s ezen zsinatok tartási módja a későbben tartandókra nézve is zsinórmértékül lesz szolgálandó: minő véleménynyel van a helytartó tanács a következő, előzetesen eldöntendő pontokra nézve: 1. Ki nevezze vagy válassza a zsinati tagokat? 2. Kapjanak e azok és minő napi dijat és honnan? 3. Minő legyen a zsinatok tagjainak száma általában, továbbá pedig külön a lelkész és világi tagok *) részéről, s ezek közöl mennyi nemes vagy polgári osztályú legyen, és ki elnököljön? 4. Meghatároztassék-e, hogy a zsinatok meddig ülhetnek együtt? 5. Budán és Pesten tartassanak-e a zsinatok, avagy talán inkább valamely superintendentialis (?) városokban, s különösen azon oknál fogva is, mivel azon időben országos küldöttségek is fognak ülésezni a nevezett városokban ? 6. Nincs-e valami kifogás az evangélikusok által ki tűzött határnap, aug. lG-ka ellen? 7. Kik volnának ezen zsinatokra kir. biztosokul kinevezendők ? Ezen udvari leirat folytán , Podmaniczky József báró és Vay József helytartósági tanácsosok, terjedelmesen okadatolt észrevételeket nyújtottak be (jun. 21.) a helytartó tanácshoz, legfelsőbb helyre leendő felterjesztés végett. Alapelvül ezt állítják fel a véleményezők : Azok , a melyek állandó zsinórmérték gyanánt fognak, szolgálni, és a melyek iránt (a törvény szavai szerint) 0 Felsége fentartja magának oly rendet állapítani meg, mely azon vallás mind világi tagjainak, mind vallási szolgáinak közhelyeslésével leginkább egyezőnek fog tartatni, — a zsinati tárgyalásra utalandók ; azok pedig, melyekuek eldöntése közvetlenül a kir. legfelsőbb feliigyelési joghoz tartozik, teljesen 0 Felsége elhatározására hagyandók. Az emiitett közhelyeslés ugyanis, — így folytatják véleményezők , — egyetemes zsinatokon kivül ki nem tudható. Az egyházkerületi gyűlések csak akkor eszközölhetik azt, midőn mindnyájan teljesen ugyanazon egy véleményt nyil vánítják. De ha valamiben közöttök eltérés van, zsinat nélkül az egyetértés létre nem jöhet. (Mikép mindenki átláthatja, elvileg ragyogó igazsá guk volt véleményezőknek, de mégis némi hézag tárul fel az előadott elvben, és ez abból áll, hogy nem említik meg az egyházkerületek közös conventjeinek szükségét és illetőleg elégségét némely ügy elintézésére.) Az udvari leirat pontjaira térve át ezután véleményezők, azokra ezeket mondják : Az elsőre. Valami állandó szabályt állapítani meg a zsinati tagok választása iránt: szorosan zsinati tárgy. Ha pedig csupán a most kérelmezett zsinatok tagjainak választásáról van szó, az minden további kérdés nélkül, azokra bizandó, kiknek nevében a választandók működni fognak. A m á s o d i k r a. A kincstártól napi dijakat kérni nem lehet. A folyamodókra hagyandó tehát, hogy a költségek fedezéséről gondoskodjanak. Ha Ő Felsége valamely állandó szabályt akarna a napi dijak ügyében meghatároztatni: az zsinati tárgy. — (Az ág. hitvallásuak aláírások, a helv. hitvallásuak az egyházkerületek által fedezték az 1791 ki zsinatok költségeit.) A harmadikra. A mindkét hitvallású evangéliku sok általánosan azon véleményben látszanak lenni, hogy a zsinatok egyenkint mintegy száz tagból álljanak. Ezen szám sem az evangélikusok, sem az egyházkerületek számához képest nem látszik nagynak. Egyébiránt a kir. legfelsőbb *) A „egyházi és világi tagok" nem egyéb mint a „Geistlicke és Weltliche" kifejezés szerencsétlen fordítása, mert egyházi (azaz: Kirchen-) tag a világi is, de nem lelkész (Geistliclier) is. Ez oknál fogva én ezen kifejezést látom szabatosnak: „világi és lelkész tagok." feliigyelési joghoz tartozik elhatározni, hogy 100-nál több tagból egyik zsinat se álljon; de ha a felekezetek kevesebb számmal is megelégesznek, c részben teljes szabadsággal birnak. Nemesi, polgári és földmívelő osztály között különbséget tenni a választásoknál szükségtelen. Mi az elnökséget illeti, mind a két felekezetű evangélikusoknak meg vannak elöljáróik, kik a zsinatokon is elnökölhetnek. (Ez azonban nem így történt; az elnökség nem hivatalbóli, hanem választási volt a zsinatokon. Lásd e tárgyról alább a IX. fejezetet.) Ha valahol egyetértés nem jöhetne létre az iránt, hogy hány világi és hány lelkész tag választassék, ezen ügy végeldöntése a zsinatra utalandó. Véleményezők szerint, ideiglenesen legjobb volna egyenlő számmal választani a világi és lelkész tagokat. A negyedikre. Semmi politikai ok sem látszik javasolni, hogy meghatároztassék, meddig ülhetnek együtt a zsinatok, s nem is látszanék ezen meghatározás megegyezni az ügy fontosságával és a törvény céljával. Az időt kell alárendelni az üg/nek és nem az ügyet az időnek. Az egyház által fizetendő napi dijak elegcndölcg fogják a taka rékosságot ajánlani, hogy a zsinatok szükségtelenül sokáig ne tartsanak. Az ötödikre. Budán és Pesten elfértek az ország gyűlések is, melyeknek tagjai az országos küldöttségek és zsinatok tagjainak számát kétszeresen is meghaladták. A superintendentialis városok egymástól nagyon távoi esnek. A nevezett városok pedig az ország középpontján vannak. A törvény a hely kitűzését, 0 Felsége előzetes beleegye zésével, az evangélikusokra bizza; minthogy tehát a beleegyezés megtagadására semmi politikai ok sincs, nem lát szik szükségesnek, miért ajánltassék a folyamodóknak, a törvény rendelkezésén túl, valamely más hely. A hatodikra. Hosszasan indokolva sürgetik véleményezők, hogy a zsinatok minél gyorsabb összeülhetése ne akadályoztassak, miután az aug. 16 ki határnap ellen semmi politikai ok sincs. A hetedikre. A helytartó tanács már terjesztett fel 0 Felsége kinevezése alá minden kifogás nélküli egyéneket.,— Eddig a Podmanickzy Vay vélemény. És a zsinatok tartása valóban az itt előadott elvek szerint engedélyeztetett, minek egy részről teljes szívből ör vendeni lehet, mert a cancellariai leiratból az tűnik ki, hogy némi hajlamok voltak a „eirca sacra" feliigyelési jogot valóságos „in sacra" kormányzási hatalommá fejleszteni ki; de ezen hajlani aztán ezen vélemény folytán abbanhagyatott; más részről azonban a Podmaniczky-Vay véleményben is alapjára találunk a bekövetkezett bajnak. Értem ez alatt, hogy ezen vélemény is belezendült, a leirat hatodik pontjára tett észrevételeiben , azon kivánat ba, mely oly hévvel sürgette a zsinatok minél gyorsabban leendő összeülését. Az aug. 16-ki határnap ugyan sept. 12-ig elhalasztatott, de még így is felettébb gyorsan következett az be, hogy a zsinatok kellően alakulhattak volna meg, és az előkészületekre elegendő idő lett volna. *) A Sinai-féle ügy is, vagyis a világiak és a lelkészek közötti villongás, épen legnagyobb mértékben foirott. A világiak felingeriilvén azon rövidlátó törekvés folytán, melynek célja volt: őket teljesen kizárni az egyházkormányzatból , és a legszigorúbb episkopalis rendszert hozni be: részükről másik túlságba estek. Ily körülmények közt tartattak meg az 1791-ki zsinatok , roppant elhirtelenkedéssel, s a felingerelt világiak oly egyoldalúsága mellett, hogy azt iktatták kánonba: „Az egyház kormányzásában a lelkészek „is" részt vehet nek." **) *) Csak arra is alig maradt ideje a tiszántúli Buperintendentiának, hogy követeket válasszon a zsinatra: nem hogy még számukra utasítást készíthetett volna. — Egyházi Almanak. Polgár Mihály. 1842. **) Lásd mind a budai, mind a pesti zsinatok kánonait: Urkun