Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-13 / 37. szám

kozása elébe terjesztette a vallásviszonyoknak törvény által történendő elintézését. Sok vajúdások közt elvégre az 1790-ki 26-ki ; törvény csakugyan meghozatott, a protestánsok ügye a bécsi és linci békekötések alapjára vissza vitetett s mindazon királyi rendeletek, törvények, melyek százhúsz év óta a nevezett békekötések gyakorlatba vételét meghiúsították, eltöröltettek. Azonban a protestánsok öröme visszanyert jogaik felett nem soká tartott. Először jött a kedvezőt- ! len 1793-ki resolutio, később ez visszavétetett ugyan, de az egész 189%-ik 26-ik törvény ingatagértelmii szerkezeténél fogva a rosz akaratnak ajtót nyitott, mely azt csakhamar minden sarkaiból kiforgatta s uj meg uj sérelmek forrásává tette. Bekövetkeztek a háborús évek és a magyar protestáns rendek, nehogy ugy látszassák, mintha a kormány zavarait önnön, bár igazságos szent céljaik elérésére kizsákmányolni akarnák, készebbek voltak tovább szenvedni és a jobb időket bevárni. — Azonban 1812-től 1825-ig országgyűlés nem tartatván, a is 1825—27-iki országgyűlés annyi teendőt talált, hogy a protestánsok panaszainak orvoslását ismét el kellett halasztani. 1832-ben végre a még 1793-ban az országos ügyek teljes reformja ügyében kiküldött 9 deputa tió által készített munkálatok közt a vallásügy is lett volna tárgyalandó. De miután a tárgysorozat felett hosszas vitatkozás után megegyeztek, de előre látható volt, hogy mind a 9 munkálaton azon egy országgyűlésen végig menni és azok iránt törvényt alkotni nem lesz lehetséges; elhatározták a nemzet nevezetesebb sérelmeit összeszedni és azokat előre tárgyalni. — Ezen első helyen előveendő sérelmek közt voltak a protestánsok vallássérelmei is, melyeket egy, a végett kiküldött deputatió következő 16 pontba szerkesztett össze. 1. A reversalisok. 1793-ban királyi körirat bocsáttatott a hatóságokhoz, mely szerint nem katholikus férfiak, ha katholika nőt akarnak feleségül venni, papi áldás előtt felszólítandók, hogy adjanak arról reversalist, miszerint minden születendő gyermeküket katholika vallásban fogják nevelni. De kényszert nem kell használni. Ezen körirat a magyarországi protestánsság általános és sürgető kérésére ugyanazon évi novemberben visszavétetett ugyan; de azért mai napig tartanak ezen felszólítások, még pedig összenemesketés fenyegetése alatt s a kiállított reversalisok kötelező erejüeknek tekintetnek. 2. A hat heti oktatás. Az 179% 26 cikkely 13 §. ában, hol az evangélika vallásra való áttérésről van szó, megengedtetik az a katholikusoknak, de egyszersmind megpa* rancsoltatik, hogy minden elhamarkodás eltávolítassék. E célból minden áttérni szándékozó köteleztetett alávetni magát hat heti oktatásnak, azaz azt kívánták tőle, hogy katholikus lelkésztől hat héten keresztül oktatást vegyen a maga vallásából s csak a kinyert királyi engedély után léphet át. Azonban a napi órák nem voltak egyúttal meghatározva, azokat a lelkész meghosszabbíthatta, vagy az oktatást oly időben követelhette, midőn az áttérni kívánónak csaknem lehetlen volt megjelenni; hanem a legnagyobb nehézség az volt, hogy az oktatás ritkán állapodott meg a hat hétnél, hanem a ki feltételében szilárdan megmaradt, a kiáltott hat hét után újra meg újra meggondolatlannak, könnyelműnek nyilváníttatott, ugy hogy ez az oktatás évekig elhúzódott s volt rá eset, hogy az ifjú megőszült az oktatás folyama alatt. Az ilyen aztán egyházi tilalom alatt állott, nem volt szabad házasodnia, mert egyik egyházhoz sem tartozott s ha meghalt, nem számíthatott egyházias eltemettetésre. 3. A katholikusoknak protestáns templomokból történt kitiltása. Az 179% 26-ik cikkely ugyanazon 13-ik §-a szigorúan megtiltja katholikust az evangelika vallásra bármi módon édesgetni. Mivel azonban Magyarországon gyakran megesett, hogy katholikusok is hallgatták az evangélikusok egyházi beszédeit, tehát ez is csábítgatásnak nyilváníttatott s helytartósági parancs által büntetés terhe alatt megtiltatott a protestáns papoknak, hogy templomaikba katholikusokat bocsássanak, mely rendeletet népes gyülekezetben , különösen városokban lehetlen volt végrehajtani. 4. Katholikusoknak nem szabad protestáns nevelöt vagy tanítót tartani. E tilalmat is a helytartóság adta ki; de házi nevelés tekintetében nem lehete pontosan végre hajtani, bár hogy oly család-atyáknál, kik katholikus gyermekeik mellett protestáns nevelőket tartottak, folyvást és szünet nélkül beavatkoztak; de már nyilvános iskolai tanítást illetőleg szigorúan kezelték, míg azon evangélikusok, kik iskolai pályájokat katholikus iskolában végezték, kedvezményekben részesültek. <5. Evangelikus theologusoktól a külföldi egyetemek eltiltása. Az 179% 26-ik cikkely 5. §-sa megengedi pro-1 testáns tanulóknak a külföldi egyetemek akadály nélküli látogatását. Hanem a kért útlevelek csak hosszú idő után szolgáltattak ki, és 1817-ben, midőn a wartburgi ünnepély politikai aggodalmakat költött, tökéletesen megtagadtattak. 1826-ban alapíttatott a bécsi hittani tanintézet, de az 183%-diki országgyűlés kezdete előtt újra kihirdettetett, hogy külföldi különösen porosz egyetemeket szabad látogatni. Jelenleg azonban egyedül csak a berlinire szorítkozik, mi annál súlyosabb, hogy itt sem segélydíjak, sem szabad élelmezés nincs s a fővárosban való tartóz-