Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-06 / 36. szám

inkább szeretjük másoknál keresni — mint önmagunknál! — S így mondjunk inkább forró hálát azon nagylelkű férfiaknak, kik iskolai s nevelési ügyünket előmozdítani méltóztatnak ! — a többiről az intézetet fentartó testületek közreműködésével majd intézkedik a főtisztelendő superiutendentia. Menyei János, tanár. . — 1 KÖNYVISMERTETÉS. Erdősi János magyar protestáns reformátor különös tekintettel némely magyar tudósok balvéleményére. Irta Révész Imre a debreceni reformált egyház egyik prédikátora. Debrecen, nyomatott a város könyvnyomdájában.^ 1859. Ara fiizve 1 frt u. p. Egy nevezetes birtokháboritási eset történt a magyar protestáns történeti irodalom mezején, s minthogy e báborítás többször megujult és ellenmondás nem jött közbe, már bevégzett ténynyé vált a foglalás. Végre azonban azon könyv által, melynek cimét e cikk elején közlöm, teljes repulsiot szenvedett, a nélkül, hogy mint hiszem a birtokháborítóknak sikerülhetne foglalásukat biztositni. Az eset ez volt. A magyar prot. theologiai irodalom Sylvester Jánost b ennek pártfogóját, gróf Nádasdy Tamást eleitől fogva sajátjának tekinté. Három hosszú századon át senki sem gondolt rá, hogy ez másként volna. Azonban Horváth Mi- \ hály 1838-ban kiadta a gróf Nádasdy Tamás életét, melyben határozottan tagadá ennek és Sylversternek protestáns voltát. 1841-ben Podhráczky József a tudomány tárban a Querela Domini-t (Syivestertől) ismertetvén, Erd'ósy katholikusságát mutogatja. Hasonló szellemben nyilatkozik gróf Kemény József az uj magyar muzeum 1855-ik évi folyamában, hol adalékokat közöl a Sylvester életéhez, s azt különösen munkáiból próbálta összeállítni. Ugyanez évben a magyar költészet kézikönyvében Toldy Ferencz is e nézet mellett nyilatkozik , és mint ezt a magyar irodalomtörténet legkiválóbb bajnokától várni lehet, elődjeinél tüzetesebben, alaposabban s azok okai mellé ujabb okokat hozva fel. Tehát hnsz év előtt kezdődött az első támadás, mely azóta koronként megújult, a nélkül, hogy megcáfoltatott volna. Mi volt ennek az oka? , Azt nem hiszem, hogy a protestáns irók , az irói tekintélyek előtt hátráltak, azt sem, hogy a felszólalások által, bármily nyomosoknak látszassanak is azok, meggyőzettek volna. Való dolog, hogy alapos felszólalást, mint a milyen a Toldyé és elődjeié, csak nagv studium után lehető megcáfolni; és bár az is való és szent igaz, mit Révész ur mond, hogy a magyarországi protestantismus történetének „nincs irodalma, s alig akad néhány titkos nyomozója és ápolója" mégis ezen kevesek közt is akadhatott volna, ki azon munkára vállalkozik, ha maga a munka elkészítése nem jár csaknem legyőzhetlen akadályokkal. Mert ehez korántsem elegendő az egyházi és politikai históriában teljes jártasság, mindkét nemű kútfőknek ismerete, mindkét vallás azon időbeli elveinek részletekig menő tudása. Látni, tanulmányozni és ismerni kelle ezekhez még a Sylvester munkáit is. Ez a legfőbb és legnehezebb. Igaz, hogy Grammatikáját kiadta Kazinczy. De Uj-Testamentuma a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, De bello turcis inferendo-ja a bécsi császári, Ausztriai Anna epitaphiuma, a pesti egyetemi s Querela Fidei-je a nemzeti muzeumi könyvtárakban őriztetnek. Ezeknek a használhatása tehát sok akadálylyal jár ; pedig ki volna, ki ezeknek mellőzésével alapos cáfolattal felléphetne ? Révész urnák e munkájáért a magyar irodalom történet nagy hálával tartozik Sylvester életrajzában — melyet előre bocsát — az életrajzi adatokat helyesen is összeállítva közli. Azután áttér müveire, s azokat — három, a Grammatica a Querela Domini és Mammjnger epitaphiuma — kivitelével az eredetiből ismerteti. Munkáiból azon helyeket, melyekből protestánssága következtethető, nagyobb nyomatékkal emeli ki, s azt különösen Uj-testamentomából megdönthetlen argumentumokkal. Valóban oly elvekkel és akkép csak protestáns ember nyújthat bibliát nagy közönség kezébe. Ezután cáfolja, mondjuk ki: határozot-i tan megcáfolja mind azon okokat, melyeket a fenirt négy tudós külön-külön felhozott a Sylvester protestánssága ellen. Hosszas dolog volna nyomról nyomra, okoskodásról okos-I kodásra kisérni a nagy tudományu férfiút, ki nemcsak éles észszel, de bámulatos szakavatottsággal különkülön lerontja az ellentábornak minden argumentumát, melyek közül ; egyetlen egy sem marad ledöntetlenül. Ezután felsorolja a í döntő okokat, melyek Sylvester protestánsságát bizonyítják. Helyesen nevezé döntőknek, mert ö ezt nemcsak külbizonyságokból mutatja meg, hanem különösen az 5 és 7-ik pont alatt, munkái szelleméből. Ha azoknak szelleme ha| tározottan protestáns, ha azokban kimondott elvei egye! nesen protestánsok — s köztük több olyan van, mely a ka-I tholíkusok dogmáival* homlokegyenest ellenkezik — ha I Uj-testamentuma elkészítése és elterjesztése körül protes| táns nézetek szerint járt el, mint ezt Révész ur munkájából kétségbevonbatlanul beláttuk — hihetné-e még tovább is valaki, hogy Sylvester nem volt protestáns? Könyve V ik és utolsó fejezetében Révész ur áttér a Nádasdy protestánsságára. Két összeforrt név a Nádasdy éa Sylvesteré. Való igaz, hogy midőn ez utóbbinak katholikussága megdőlt, a másiké is összerogyott, de azért nem vala felesleges bonckés alá venni azon okokat, melyekkel az ellentábor a Nádasdy protestánsságát cáfolá, s felállítani ujakat, melyek annak bizonyságául szolgálnak. E pont körül is épen annyi kritikai éles észt fejte ki Révész ur, mint fenebb. A munkát egy végszó zárja be a magyar protestáns történet-irás érdekében, kapcsolatban egy indítványnyal, hogy egy magyar protestáns theologiai-társulat állítassék fel. Bizonynyal célszerű dolgot tesz c lapok tisztelt szerkesztője, ha e felhívást becses lapjaiban egész terjedelmében közli, mert az egy nem annyira megfontolandó, mint inkább életbelépteteudö indítványt tartalmaz. *) Körültünk mindenütt életpezsgés! de az édes, a háborítatlan álom ennél jobban tetszik nekünk! Fel, még nem késő! Midőn e becses munka tartalmát és célját e pár sorral bemutattam az olvasónak, figyelmét a kérdésre akartam irányozni, mely azáltal ugy hiszem véglegesen el lön döntve. Általa történeti irodalmunk egy becses adalékot nyert, az irodalom történetnek egy függő kérdése megoldatott, s a magyar protestantismus múltjának fénye egy sugárral szaporodott. Ne irigyelje ezt senki tőlünk, mert igaza van Révész urnák, midőn azt mondja, hogy „régi dicsőségünk, ha sivatag jelenünkre s közel multunkra tekintünk : sokáig késik az éji homályban, s az elmúlt századok sírja alatt enyésző félben jár." És alább „a századok mohosult sírjának elrejtett kincsei, ha felettök a történelmi vizsgálat és bírálat fáklyáival és fegyvereivel őrt nem állunk, nem minket, hanem némi részben másokat fognak habár méltatlanul gazdagítni!" Protestáns theologiai irodalom, ha valaha létre jössz ! a te feladatod lessz meggátlani ezt! **) Szilágyi Sándor. *) Legközelebb közölni fogjuk. Szerk. **) Szeraö a címlapon és munkájában mindenütt Sylvestert Erdösinek nevezi. Igaz, hogy e férfiú a korszokása szerint vehette és vette fel Sylvester nevet, s használta mindvégig. Van-e azonban nekünk jogunk egy oly nevet restituálui,